Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Győrffi Lajos: Úthálózat és közúti létesítmények

-cél A tantermek mindegyike egy nagy, há­romszárnyú ablakkal van ellátva, hogy kellő világosságot kapjanak a szobák, ami a siket­némák tanításánal igen fontos, mert ők a beszédet, szemeikkel figyelve meg azt, ajkukon ábrázolni tanulják. A tanszoba belső felszerelése 12, félkör­ben egymás mellé elhelyezett külön kis asztalka; mindegyik mellett van egy szék. így kell elhelyeznünk a padokat, hogy mind­egyik gyermek jól és egyenlő távolságban lássa a tanár arcát. A félkör központjában áll a tanár asztala egy székkel. Emögött, az asztallapokkal szemben álló falon, egy hat­szárnyú, rámába erősített fekete falitábla ... hogy a tanulás folyamán feljegyzésre kerülő dolgok megörökítve maradhassanak fenn egy időre a begyakorláshoz. A tábla mellett egy állványos tükör, amelyet akkor használunk, ha arra van szükség, hogy a gyermek a jó kiejtés végett a tanár száj­mozdulatait a magáéval közvetlenül össze­hasonlítva figyelje meg. Összesen 10 tanterem készült és rendez­tetett be. Egy-egy tanterembe 12 növendé­ket számítva, összesen 120 gyermeket fogadhat be az iskola. ,,A siketnémák Budapest székesfőváros hozzájárulásával fenntartott állami iskolá­jába vallás-, nemzetiség- és nemre való tekintet nélkül fölvehetők: oly hét éven felüli és tíz éven aluli korban levő siket­némák, kik a siketségen és az ennek követ­kezményeül tekinthető némaságon kívül más testi vagy lelki fogyatkozásban nem szenvednek" — írja az iskola értesítője és szervezeti szabályzata 1902-ben. Az iskola célja A majd hetvenéves intézmény neve ma: „Siketek Általános iskolája és Nevelő­otthona." De a cím nem fedi a valóságos tényeket. Mert általános iskola ugyan, de nem olyan, mint a halló gyerekek általános iskolája. Itt tíz év a tanulási idő, azaz hat­éves koruktól tizenhatig tart. Felvételkor beszéd nélküli intelligencia vizsgálatnak vetik alá őket, s csak a szellemileg épeket, tehát a beszédre megtaníthatókat veszik Beszéd-előkészítő gyakorlat az óvodában fel. Az első osztályt két előkészítő év előzi meg, az előkészítőt pedig az óvoda. A szobában tizenöt kisfiú és kislány. Négy-öt évesek. Félkörben ülnek a gyógy­pedagógus tanárnő körül. A gyerekek előtti kis asztalkán hengerré összetekert, átkö­tött ívpapír. A tanárnő leguggol minden gyerek elé, ráfúj a papírra. A gyerek is ráfúj: pö. A „p" hang formálását tanulják. A papír gurul az asztalon, leesik a földre. A gyerekek örömükben az asztalt csapkod­ják, visítoznak. A tanárnő a polcról levesz egy babát, s felmutatja. Figyelmesen nézik a gyerekek. Aztán az egyik kislány kimondja: ba-ba-ba­ba-ba-ba. Ő már tavaly is óvodás volt, azért tudja kimondani — magyarázza a tanárnő. Amikor egy egészséges, halló gyerek hatéves korában belép az általános iskola kapuján, már összefüggően beszél, közli gondolatait, véleményet, s nagyjából nyelv­tanilag is helyesen fejezi ki magát. A nyolc év alatt a beszéd segítségével sajátítja el az általános iskolai ismeretanyagot. Tehát ott a beszéd eszköz. A süketek iskolájába bekerült gyerek viszont nem tud beszélni. Nem hall, tehát nem ismeri az őt körülvevő tárgyak nevét, a testrészei, a ruhája nevét sem. Nincs anya­nyelve. Tehát itt a beszéd — cél. Éppen 13

Next

/
Thumbnails
Contents