Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - „Kényes” kérdések

Móra Gábor felvétele „Kényes kérdések Számos negatív tapasztalat tanúskodik arról, hogy a fiatalabb korosztály többsége nincs tisztában a nemi élet következményeivel. 1969-ben 64 tizenhét éven aluli, 222 tizenkilenc évnél fiatalabb és 301 huszonegyedik életévét be sem töltött nő szült házasságon kívül gyereket. Ugyanakkor a művi vetélések száma is emelkedett. Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint Magyarországon 1957-ben 6 405 1967-ben 13 752 1968-ban 14 656 1969-ben 14 991 művi abortuszt végeztek 15—19 éves lányoknál. (Többségük budapesti lakos.) Igaz, az elmúlt években megszaporodott a 17 éven aluli lányok férjhezmenetele (1969-ben 399 tizenhét évnél fiatalabb és 4401 tizenkilencedik évét még be nem töltött leány kötött házasságot). Az abortusz bizottságok előtt megjelenteknek közel fele férjezett volt. Aggasztóan növekszik a nemi betegek száma, s köztük a fiataloké. A főváros 26 bőr- és nemibeteg-gondozó intézetét 1969-ben 252 300-an keresték fel és ezeknek több mint a fele 20 éven aluli. A főváros összes nemi betegei között a 15—19 évesek aránya a következőképpen alakult: Év Fiúk Leányok 1955-ben 6,0% 11,8% 1963-ban 8,8% 14,8% 1966-ban 12,5% 28,7% 1968-ban 12,3% 29,6% 1969-ben 12,7% 30,9% A számadatok is arra intenek: legfőbb ideje, hogy az elvont természettudományos ismeretterjesztés mellett megkezdődjék a fiatalok szervezett felvilágosítása a nemi élettel kapcsolatos valamennyi problémáról. Ellentmondásokkal terhes korban élünk. Az egyik oldalon a múltból ittmaradt nézetekkel, előítéletekkel találkozunk — a másikon a nemi élet túl korai megkezdését tapasztaljuk. A nemi élet alapvető kérdéseiről éppen ezért szükséges beszélni. A budapesti középiskolákban 64119-en, a szakmunkás iskolákban pedig 55 330-an tanulnak. Róluk — nekik, hozzájuk kell szólni.. . De ki tegyen eleget ennek a feladatnak? A család? Az iskola? Az orvos? Pszichológusok, pedagógusok, orvosok vitatkoznak erről a kérdésről. A legrokonszenvesebb álláspont: közös érdek, tehát közösen, együttes erővel kell megvalósítani. Több budapesti középiskolában, elsősorban osztályfőnöki órákon már foglalkoztak illetve foglalkoznak ezzel a „tantárggyal" is. Ám a szakemberek szerint az oktatáshoz nem áll rendelkezésre megfelelő tankönyv, illetve jegyzet. Az első és talán legfontosabb teendő az lenne, hogy a Tankönyvkiadó minél előbb megfelelő könyvet adjon a pedagógusok kezébe. Hasonlóképpen szükség lenne arra, hogy az iskolaorvosokat felkészítsék és bevonják a nemi felvilágosítás munkájába. Jelenleg mindössze egy-egy előadás megtartására kérik fel őket, amit saját elképzeléseik szerint kénytelenek megoldani. Hiányzik az átgondolt program. A nevelők nagy többsége nem szívesen vállalja ezt a „kényes" megbízatást. Érthető a vonakodás, hiszen a tanár maga is gátlásokkal küzd; s ha még felkészült is a témában, akkor sem tudja, hogy az értelem, az intelligencia és a felvilágosultság legkülönfélébb színvonalán álló kamasz-növendékek hogyan reagálnak a szavaira. Hiszen elég egyetlen idétlen kérdés vagy valamelyik gyerek kuncogása, és a tanár zavartan, tehetetlenül áll a katedrán. . . Aki azt gondolja, hogy a pedagógus felszólításra, bíztatásra, netán utasításra el tudja végezni a nemi felvilágosítást, az lebecsüli magát a tanári pályát. Mert azt hiszi, hogy ez olyan szakma, amely minden ismeret oktatására képesít. Legyen bár valaki az irodalom, a matematika, a kémia legjobb tanára, ez nem jelenti azt, hogy a szexuális életről, a terhesség elleni védekezésről, a nemi betegségekről is tud beszélni — akár a nyilvánosság előtt, akár két-három gyerek társaságában. A sok megoldásra váró feladat közül talán a legfontosabb, hogy azokat készítsék fel a nemi felvilágosítás rendkívüli tapintatot, megbízható tárgyi tudást igénylő munkájára, akiknek ezt az ismeretanyagot tovább kell adniuk. Tehát: a leendő pedagógusokat orvosok, pszichológusok bevonásával kell felvértezni elméleti alapismeretekkel és módszertani útmutatással. A nemi felvilágosítást a legésszerűbben eddig Svédországban oldották meg; itt már a 9 éveseknél kezdik az oktatást. Ott is nehézségekkel küzdöttek az első években. De ma már mind a szülők, mind a gyerekek természetesnek veszik, hogy az iskolában „kényes" kérdések is szóba kerülnek. Ezáltal egyébként meg is szűnik a téma „kényes" volta. Franciaországban öt évvel ezelőtt kezdtek az ifjúság nemi felvilágosításának problémájával foglalkozni. Szülők és pedagógusok összefogásának eredményeként egyre jobban elterjed az a megoldás, hogy szakemberek előadásokat tartanak a 14—18 éveseknek. Egy-egy előadás-sorozat öt részből áll. A biológiai és pszichológiai problémák mellett megvitatnak olyan kérdéseket is, mint a házasság, a családtervezés, a prostitúció, a nemi betegség elleni küzdelem stb. Olaszországban G. Caletti professzor szervezett tanfolyamot a nevelők részére, s ott készítette fel őket nemi kérdésekre adandó válaszokra. A svájci iskolákban az előadások több szakaszban folynak. Msó fokon 13—14 évesek számára biológiai kérdésekkel foglalkoznak; majd fokozatosan térnek át olyan bonyolult problémákra, mint például a szexuális élet pszichológiája. A fiatalok nemi felvilágosítását az Egészségügyi Világszervezet is napirendre tűzte. A gond ugyanis általános; minden országban sürgetik a megoldást. A fiataloknak szükségük van irányítóra, tanácsadóra, s ezt a feladatot a szülői ház az esetek többségében nem tudja betölteni. Kézenfekvő, hogy az iskolában, a nevelés során kell erre is gondolni. S jobb lenne ezt nálunk is ma megkezdeni, mint várni holnapig. A világos, őszinte felvilágosítás segítségével a fiatalokat — gyermekeinket — sok gyötrődéstől, kínlódástól tudnánk megszabadítani. Várjuk az illetékesek, a szülők, nevelők, orvosok véleményét. Fahidy József 30