Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Gál Éva: Kétszáz éves a Krisztinaváros II.

Az első évek gyors fejlődése után az új külváros terjeszkedésében 1777-től kezdve körülbelül egy évtizedes szünet következett be. Ezalatt viszonylag kevés — mintegy kéttucat — új ház épült. Ebben az évtizedben kezdődött meg a Naphegyen a harmadik utcavonal, a mai Naphegy utca kiépülése. Ezen a nagyon meredek terepen a legszegényebb kapások építettek apró, 1—2 szobás viskókat, többnyire egészen kicsiny telkeken. Az egyetemi botanikuskert Nem jelentette ugyan a település növekedését, mégis említésreméltó esemény volt, hogy 1778-ban a Krisztinavárosban helyezték el a Nagyszombatról Budára költöztetett egyetem botanikuskertjét. Az egyetem erre a célra eredetileg az Angolkisasszonyok kertjét kapta meg, amely, mint már emiitettük, nagyjából a mai Krisztina körút, Kuny Domokos utca, Kosciuszko Tádé utca és Mészáros utca által határolt területen helyezkedett el. Az egyetem illetékes professzorai azonban úgy nyilatkoztak, hogy ez a terület, terméketlen és dimbesdombos talaja miatt nem alkalmas botanikuskertnek, s ezért helyette az ettől délnyugatra fekvő szántókat kell megszerezni. Ez meg is történt. A szántók tulajdonosai — akik közül az egyik a nagy birtokszerző Affolter Péter, a másik egy ugyancsak nagy birtokhalmozó, a később sikkasztónak bizonyult és a kormánynak besúgói szolgálatokat teljesítő városbíró, Kalmárffy (akkor még Krammerlauff) Ignác volt — cserébe megkapták a volt Angolkisasszonyok kertjének egy-egy terjedelmes darabját, amelyek fekvésüknél fogva sokkal értékesebbek voltak a cserébe adott szántóknál. Kalmárffy néhány év múlva ezen a — később még megnövelt — telkén építette fel palotáját (a mai Krisztina körút 55. sz. helyén), amely a Krisztinaváros legnagyobb lakóépülete volt, a Kosciuszkó Tádé utca vonaláig nyúló terjedelmes parkkal. Affolter a kápolna közelében építkezett (az ő háza mögött is nagy kert maradt), telke egy részét pedig eladta. Ez került utóbb, 1840-ben a nevét később Áldásyra magyarosító Svirág Antal mészárosmester tulajdonába, aki a régebbi ház helyén felépítette a Krisztina körút 57. sz. alatt az — átalakított formában ma is álló — úgynevezett Áldásy-palotát (ma: a Színháztörténeti Múzeum épülete). Az egyetemi botanikuskert, amely nagyjából a mai Kosciuszko Tádé utca, Pálya utca, Győző utca és a Feszty Árpád utca vonalában az Orbánhegy felöl lefutó úgynevezett Orbánhegyi-árok1 között terült el, nem sokáig működött a Krisztinavárosban: 1785-ben az egyetemmel együtt áttelepítették Pestre. Helyén II. József a budai lakosok felüdülését szolgáló közkertet akart létrehozni. Buda város magisztrátusa azonban kiharcolta, hogy a volt botanikuskert területét házhelyek céljaira kapja meg; cserébe a város majorságát engedte át közkert céljaira. Ekkor vált tehát a Városmajor (Stadt-Mayerhof) azzá a nagyszerű, hatalmas parkká, amely immár csaknem két évszázada nyújt valóban felüdülést Buda és Pest lakóinak. A várerődítési telkek beépítése II. József kormányzati intézkedései fellendülést hoztak a Krisztinavárosnak. Az országos kormányszékek és az országgyűlés Budára költöztetése szükségessé tette a budai lakások számának gyarapítását. A Vár területén azonban már igen kevés beépítésre alkalmas terület volt. Az uralkodó ezért elrendelte az úgynevezett várerődítési övezet — a glacis — házhelyekre osztását és beépítését. A glacis a Várhegynek a várfal alatti lejtőit és a Vártól nyugatra elterülő völgyet foglalta magában. Ez utóbbiból a mai Vérmező továbbra is megmaradt katonai területnek, a mai Mikó utcától délre fekvő, több 1 Az Orbánhegyi-árok az Orbánhegyről lefutó több vízmosásnak kb. a mai Németvölgyi út és Orbánhegyi út sarkán egy mederbe összefutó vizét vezette le kb. a mai Királyhágó utca, majd a Feszty Árpád utca vonalában (a mai Déli pu. területét átszelve) az Ördögárokba. Az árokban csak hóolvadás és nagy esőzések idején volt víz. A Krisztinaváros térképe 1784-ből (Rabany hadmérnök tervezte a várerődítési telkek felosztására) 19