Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Rózsa Gyula: Pesti neonok

Ezért kellett a budai csillagvizsgáló fontos, újonnan beszerzett, drága műszereit a 946 méter magas Piszkéstetőn — a Mátra egyik csúcsán — felállítani. Ez 1962-ben történt. Sikerült ezzel Közép-Európának csillagászati megfigyelésekre egyik legalkalmasabb pontját megtalálni. A Szabadság-hegyen már ott tartottak, hogy egy-egy csillagászati felvételt még öt percig sem lehetett exponálni — a külső fény miatt a lemezek ilyen rövid idő alatt is megfeketedtek; holott a kedvező expozíciós idő a csillagászati fényképezésekre átlag 10— 15 perc. A két csillagvizsgáló intézmény — a budai és a piszkéstetői — tudós személyzete egy s ugyanaz. A tizenöt tagú tudományos gárda tagjai állandóan váltják egymást. (Ezenkívül még a bajai szputnyik-megfigyelő állomás is a fővárosi anyaintézethez tartozik; a debreceni napfizikai obszervatórium viszont önálló.) Piszkéstetőn három észlelőhely van, három távcsővel. A Szabadság-hegyen egyetlen jelentős távcső maradt: a 60 centiméteres tükrös távcső. (A távcsőbe beépített tükör átmérője 60 centiméter.) Ezzel a távcsővel azonban fényképezni nem lehet. Új műszert itt már nem is állítanak föl; viszont a jelenlegi távcső leszerelésének és áthelyezésének költsége nem érné meg a Mátrába való áthelyezést. Bár a Budán folyó vizsgálatok egyre nagyobb nehézségekbe ütköznek, mégis, azt a nemzetközi tekintélyt, amit az intézet kivívott — elsősorban az igazgató, dr. Detre László professzor által kidolgozott észlelési módszerekkel —, továbbra is tartani tudja ez a csillagda, jelesül. A laikus tiszteletével szemlélgetem a több tonna súlyú, de kézierővel és villamos műszerek segítségével oly nesztelenül, könynyen mozgatható távcsövet. A kupola teteje kettényílik. Az égbolton reszketeg mécsek villognak. A refraktor — azaz a lencsés távcső — segítségével valamit megsejtünk a távoli világok titkából. (A budai távcső szerkezete kettős; tulajdonképpen két cső van egymáshoz szerelve. A kisebbik a refraktor. A hatalmasabbik cső — repülőgép-elhárító ágyúra emlékeztető — a reflektor, a tükrös távcső.) Egy pillanatra tudós kalauzom kisfia is megjelenik a lépcsőn, apját keresi. Ha most fényképezőgép lenne a kezemben, pontosan ezt a pillanatot kapnám le: eget kutató roppant műszer tövében aprócska ember. Jelképnek hat; a végtelen Világmindenség keretében a mi csekélyke voltunk. A szabadság-hegyi intézetben főként az „RR Lirae" típusú változó csillagokat vizsgálják. Ez a mi csillagvizsgálónk fő munkaterülete, s e tekintetben világviszonylatban is elismert a budapesti Csillagvizsgáló Intézet. Csak a mi „saját" Tejútrendszerünk is mintegy húszezer változó fényű csillagot számlál. Bizonyos típusú változó csillagoknál összefüggés van a csillag valódi fényessége és a változás periódusának tartama között. Mikor két csillag egymás körül kering, változik a fényük. Ha ismerjük a változó csillag valódi fényét és összehasonlítjuk a látszólagos fényességgel, kiszámíthatjuk a tőlünk való távolságát. Persze, ez a fényváltozás igen parányi, még hatalmas távcsővel is alig érzékelhető. Ezek a változó csillagok teszik lehetővé a világegyetem szerkezetének megismerését. A műszerek tökéletesedésével mind több változó csillagot tudunk megfigyelni. A változó csillagokkal kapcsolatos észleletek tudományos elismerésének egyik bizonyítéka, hogy a magyarországi intézet igazgatóját, dr. Detre Lászlót a Nemzetközi Csillagászati Unió prágai kongresszusán 1967-ben a Változócsillag Szakosztály elnökévé választották, 1970-ben pedig magyar Állami Díjjal tüntették ki. Van a Csillagászati Intézetnek szputnyik-megfigyelő csoportja is; ezt dr. Almár Iván kandidátus vezeti. E csoport irányítja a lelkes amatőrök és a vidéki megfigyelők munkásságát is, valamint publikálja észleleteiket; mindezt nemzetközi együttműködésben. Ez inkább geodéziai munka, nem kizárólag csillagászati. Első szabadság-hegyi látogatásunk idején röpült világgá a hír, hogy az Intézet egyik tudós kutatója, Lovas Miklós, a piszkéstetői obszervatóriumban végzett vizsgálatai során új szupernóvát talált. Egy-egy csillagrendszer — ga-1 akszis — több százmillió csillagból áll. Időnkint feltűnik ezen a csillagrendszeren belül egy csillagszerű tünemény, amely az egész rendszer teljes fényességét sokezerszeresen felülmúlja — ez a szupernóva. (Nova: a csillagászatban „új csiiiag".) Egy-egy galakszison belül három-négyszáz évenként egyszer figyelhető meg ilyen szupernóva, mint bizonyos csillagok végállapota; a szétrobbant csillag eredeti tömegének egytizede él tovább benne. Távcsővel csak igen szerencsés esetben lehet észlelni; eddig mindössze körülbelül kétszázötven szupernóvát tartanak nyilván. A magyar csillagászok az égboltnak mintegy százhúsz megadott területét figyelik. Lefényképeznek egy csillagrendszert, s összevetik az ugyanarról készült régibb felvétellel. Ha a képen új fényes csillagot észlelnek: ez a szupernóva. A felvillanás ideje sem egyforma; lehet mindössze tíz-tizenöt másodpercnyi, de lehet többnapos is, a visszahalványulás ideje pedig akár többszáznapos is. A mostani „magyar" szupernóvát az észlelő tudós a piszkéstetői kilencven centiméteres Schmidt-féle távcsővel találta meg. A magyar csillagászok eddig tizenegy szupernóvát észleltek, Lovas Miklós ezekből egymaga hetet. A legutóbbi szupernóva a Göncölszekér rúdjának első csillaga mellett, tőlünk húszmillió fényévnyire robbant föl. Ez a szupernóva is felfedezője nevét fogja viselni, mint az előző hat. A Nemzetközi Csillagászati Uniónak az észak-amerikai Cambridge-ben székelő központja kapta róla az első jelentést, ez a központ adja meg majd a szupernóva betűszámát is. Budán még egy csillagdánk van: a Gellérthegy oldalában épült Uránia bemutató csillagvizsgáló állomás. Itt amatőrök lelkes csoportja végez tudományos megfigyeléseket. A többi között a hoszszú periódusú változó csillagokat figyelik. Számokról, csillagokról, milliónyi fényévekről, magáról a végtelen világmindenségről van szó. A csillagász ennek a világnak napjait nem a mi köznapi naptárunkkal méri. Amikor ezek a sorok az olvasó kezébe jutnak, már a kétmillió négyszáznegyvenezerszázadik csillagászati naphoz közeledünk. Ez a naptár egy sok évezreddel azelőttre vetített napkor kezdődött; csillagászati napjainkat, az ember életének „égi tükrét" hivatalosan ettől a régirégi fix naptól számítják. De erről mit sem tudnak a csillagok . .. (MTI Fotó — Molnár Edit felvétele) 17