Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Czagány István: A gótikus Buda rejtett kincsei

A gazdag hármasprofillal díszített lóhereíves ülőfülkesor típusa: Úri utca 32. sz. Czagány István A gótikus Buda rejtett kincsei Siklós Péter fotói XVI. század végéig tartó folyamatos formatani fejlődését le tudjuk róluk olvasni. A nagyszámú budavári, gótikus ülőfülke keletkezése kérdésénél feltevésekre vagyunk utalva. Annyi azonban bizonyos, hogy e jellegzetes építőművészeti emlékanyagot annakidején gyakorlati cél hozta létre. Elfogadhatónak látszik az a magyarázat, amely szerint eredetileg az árupadok (pultok) szerepét tölthették be a rőffel mérhető árucikkek kereskedelmében. Az ülőfülkesorok padkái ugyanis a kocsiról történő, átmenő középkori textilkereskedelem kirakodási céljaira igen alkalmasak voltak, hiszen a kapualjakban álltak. Eredetileg tehát posztóvégek lerakására használhatták őket. Főként az esetben, amikor a textilanyagot a kocsiról raktárba szállítás, vagy az utcai sátrakban történt árusítás előtt válogatni kellett. Ezért nem véletlen, hogy éppen azokban a középkori utcarészekben maradtak fenn a legnagyobb számban az ülőfülkék, amelyekről tudjuk, hogy német posztókereskedők lakták (mai Úri utca: a középkorban Piatea Kramer-Kalmarwcha, a mai 24. számtól az 50. számig). Viszont az is tény, hogy az ülőfülkék hátfalában fennmaradt török hódoltság-kori gyertya- és lámpafülkék (Hess András tér 4., északi kapualj, Úri utca 40. kapualj) e fülkesoroknak az éjszakai virrasztóőrség által történt későbbi használatát bizonyítják. Tehát az ülőfülkéket természetes egyházi rendeltetésüknek megfelelően is használták a gazdag kereskedőházak őrizetére. Ez fejlett urbanizmusunknak egy nem éppen lebecsülendő bizonyítéka a XIV. — XV. századból. Mindazok számára, akik gyakran, csodálkozva nézegetik a budavári kapualjak mélyén rejtőző, változatos ülőfülkéket, elmondhatunk néhány nem mindennapi érdekességet. Mindenekelőtt azt, hogy felső lezárásuk alapján a hatvanhárom ülőfülkesor öt csoportba osztható: félköríves-, csúcsíves-, lóhereíves-, szegmentíves- és vegyes ívű fülkéink vannak, különböző számú sorozatokban. Ezek a sajátságaik a gótikus stílus más és más időszakának ismérvei, vagy származásterületeinek jellemzői, amelyek időrendben egymást követik, némi átfedéssel. A félköríves felső lezárású ülőfülkék időrendben aránylag a legkorábbiak és formailag is a legközelebb állnak a román stílushoz. Profilozásuk nincs, csak az iveik külső élei vannak lesarkítva: ez minden díszítésük. Tizennyolc ide tartozó fülkesor fedezhető fel, mégpedig a Szentháromság utca 7. kapualjának nyugati és keleti falában, a Fortuna utca 5. kapualjának déli oldalán, az Úri utca 31. kapualjának északi és déli falában, az Úri utca 24. kapualjának északi oldalán, az Országház utca 7. kapualjának mindkét falában, az Országház utca 24. kapualjának déli oldalán, az Úri utca 34. kapualjának mindkét falában, az Úri utca 38. és 47. kapualjainak északi oldalán, az Úri utca 8. kapualjának déli falában és a Hess András tér 4. sz. északi kapualjának mindkét oldalán. A csúcsíves lezárású fülkék időrendben valamivel később kezdenek elterjedni az előbbieknél, bár formailag igen közel állanak hozzájuk. Ezek is profilmentesek, csak élsarkítással vannak díszítve. Hat ebbe a csoportba tartozó ülőfülkesor maradt meg, mégpedig a Fortuna utca 18. déli kapualjának déli falában, a Hess András tér 4. konzolos termének északi oldalán, a Szentháromság utca 5. kapualjának keleti és nyugati falában, valamint kettő az Úri utca 38. kapualjának északi oldalán. Ezek az emlékek képviselik a budavári stílusfejlödésben a koragótikát. A lóhereíves felső lezárású ülőfülkék további jelentős formafejlődés eredményei, ezért keletkezésük okvetlenül az előző két csoport kezdeti emlékei utánra tehetők. Díszítésük két részre osztja az ide tartozó huszonnégy ülőfülkesort. Az egyik részük csupán élsarkításos: a Fortuna utca 13. kapualjának déli falában, a Tárnok utca S. déli határfalában, az Országház utca 24. kapualjának északi oldalán, az Országház utca 20. kapualjának déli falában és a Hess András tér 4. déli kapualjának mindkét oldalán levő fülkék. Kétségtelen, hogy ezek az emlékek az érett gótika alkotásai. A másik részük profilos és közöttük szép számban akadnak a leggazdagabb hármastagozással díszített alkotások is. Ebbe a csoportrészletbe sorolható a Tárnok utca 11. kapualjának déli falában lebontott és helyre nem állított, az Országház utca 26. kapualjának mindkét oldalán, az Úri utca 34. kapualjának ' mindkét falában levő hátsó, az Országház utca 2. kapualjának, az Országház utca 9. kapualjának, az Úri utca 32. kapualjának mindkét oldalán és az Úri utca 64—66. kapualjának északi falában, valamint az Úri utca 40. és 48. kapualjának mindkét oldalán levő ülőfülkesorok. Ezek a legszebb, leggazdagabb emlékek már a későgótika nagyszabású formapazarlását mutatják díszítményeikben. A szegmentíves felső lezárású fülkék időrendben a legkésőbbieknek látszanak és díszítés szempontjából a legegyszerűbbek. Profilozatlanok, csak élsarkítással készültek. Kilenc ide tartozó fülkesor fedezhető fel, mégpedig az Úri utca 36. kapualjának és az Úri utca 24. kapualjának déli falában, az Úri utca 6. kapualjának mindkét oldalán, az Úri utca 50. kapualjának északi, a Szentháromság utca 2. kapualjának mindkét, a Tárnok utca 28. egykori kapualjának (ma Szentháromság utca 2.) és a Táncsics Mihály utca 24. kapualjának falában. Ezeknek egy része már kétségtelenül a posztgótika elterjedése idején készült. A vegyes felső lezárással épített fülkék közé azok tartoznak, amelyek formai okok miatt a fenti négy csoportba nem sorolhatók. A háromszögalakú, vízszintes és félkörösen orrtagos — tehát nem csúcslvben lóhereíves — fajták foglalhatók össze így. Ezek profilosak, de mindössze öt sor maradt meg belőlük, mégpedig a Tárnok utca 13. kapualjának mindkét oldalán, az Úri utca 36. kapualjának északi falában és az Úri utca 32. kapualjának déli oldalán egy darab — csúcsíves ajtók közé komponálva. Valamennyi a későgótika alkotása. Az elmondottak alapján cseppet sem túlzás a budavári, gótikus ülőfülke-emlékanyag európai értékéről beszélni. A kapualjakban rejtőző művészi értékeket azonban nem élvezheti olyan közvetlenül a látogató, mint például az épületek homlokzatait. Ezek a Várnegyed változatosan kanyargó utcáiban önként kínálják érdekességeiket megtekintésre. Az ülőfülkéket viszont csak az tudja igazán méltányolni, aki stllusfejlődésük logikáját és művelődéstörténeti összefüggéseiket is ismeri. Néhány dédelgetett gótikus, de provinciális lakóház-homlokzatunk (Országház utca 9., 18., Úri utca 31., Tárnok utca 14.) mellett azonban a teljes ülőfülke-anyagunk az, amelyre európai viszonylatban is méltán büszkék lehetünk. Érdemes volna ezt az értéket mind idegenforgalmi, mind művészettörténeti vonatkozásban az eddiginél hathatósabban propagálni. Mai állapotában Budavára nem versenyezhet Európa jellegzetes, feudalizmus-kori városainak — Siena, Perugia, Quedlinburg vagy Vernigerode, esetleg Dubrovnik —, helyenként alig bolygatott középkori arculatával. Mégis — bármilyen furcsa is — van a gótikus Budának egy olyan különlegessége, amellyel felülmúlja kontinensünk mindegyik, irigylésre méltóan épebb, feudalizmus-kori települését. Ez a sajátos értéke hangulatos kapualjainak csúcsíves stílusú ülőfülke-anyagában, illetőleg ennek páratlan sokrétűségében rejlik. A budavári gótikus ülőfülkék nemcsak számban múlják fölül az említett helységek fülkesorait, hanem olyan formakultúra és stflusfejlődés hordozói, amilyen Európában sehol másutt nem található. Tehát egy Nyugaton és Keleten kellőképpen nem ismert, önálló magyar színt képviselnek földrészünk feudalizmus-kori műveltségében. Harminchárom kapualjban álló hatvanhárom ülőfülkesorunk bizonyítja az eddig mondottakat. Fennállásukból fakad az a másik tény is, hogy a budavári gótikának a XIV. század első felétől a A szegmentíves felső lezárású ülőfülkék típusa: Úri utca 6. sz. A két negyed körös vállra emelt félköríves lezárású, átmeneti stílusú ülőfülkesor típusa: Hess András tér 4. sz. Északi kapualj.