Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - dr. Wellner István: A római kor II.

Város az időben VIII. Dr. Wellner István n római kor II ifi " © . .. 2; A bikaölő Mithrasz szobra (Szelényi Károly felvételei) Az aquincumi múzeum, előtérben a nagy közfürdő romjai Az aquincumi múzeum a római kori úgynevezett polgárváros közepén áll. Már majdnem egy évszázada elkezdődött itt a rendszeres ásatás, de a városnak még csak kb. egynegyede van feltárva. A kiterjedését azért ismerjük; fallal volt körülvéve, és ennek helyét a régészeti kutatások már megállapították. A városfalat tornyokkal erősítették meg, és tornyok védték a város északi és déli kapuját is, melyek nagyjából a mai Szentendrei út vonalában, az esztergomi vasút töltésétől kicsit északabbra, illetve a mai áramátalakító épületénél feküdtek. Municipíum és colonia A falakon belül valóban városias jellegű települést találunk. Méltán kapta meg Aquincum 124-ben Hadrianus császártól a kitüntető „municipíum" és 194-ben Septimius Severustól a legmagasabb városi rangot jelentő „colonia" címet. A kövezett utcák egymást derékszögben metszették, a házak kőből épültek, vízvezetékkel, csatornázással, helyenként központi fűtéssel — a mai értelemben véve is összkomfortosak voltak. A lakóházak túlnyomó többsége földszintes volt s általában 5 — 6, kisméretű helyiségből állt. A padlót terrazzó (apróra tört téglának és oltott mésznek a keveréke) fedte. Az egyes helyiségek rendeltetését ma már többnyire nem tudjuk megállapítani, hiszen belső berendezésükből semmi sem maradt ránk, és a falak is — szerencsés esetben — legfeljebb fél méter magasságig állnak az egykori padlószint felett. A klasszikus itáliai, belső udvaros, átriumos, perisztiliumos lakóházat, egy-két kivételtől eltekintve, hiába keressük Aquincumban. Az itteni zordabb éghajlat nem tette lehetővé a belső udvar felé nyitott helyiségek építését. Az ajtó és ablakszárnyak akkor is fából készültek s így, sajnos, nyomtalanul elpusztultak. Mivel a falak igen alacsonyan maradtak fenn, az ablakoknak még a helyét is csak néhány esetben tudjuk megállapítani. Az ajtóknál viszont sok helyen megmaradt a küszöbkő a csaplyukakkal és a tolóretesz helyével, amellyel bezárták a kaput. Ezekből pedig érdekes következtetéseket vonhatunk le: megállapíthatjuk, hogy egy vagy kétszárnyú ajtó volt, kifelé vagy befelé nyílott-e. összkomfort az ókorban Nagyon sok szobának a festését tudjuk rekonstruálni a helyszínen talált lehullott vakolatdarabokból. Mai szemmel nézve kicsit szokatlan volt a szoba-falak díszítése. Élénk piros, sárga, kék, zöld sávos festés osztotta a falfelületet nagyobb mezőkre. Helyenként ezek a belső mezők sötétvörös színűek voltak. A lábazatot igen gyakran márvány-berakást utánzó festés díszítette. A falfestést felül domború, többszörösen tagolt stukkópárkány zárta le. A díszesebb helyiségek mennyezetét vagy kazettás stukkó, vagy ezt utánzó, de élénk színű festés borította. A leggazdagabb magánházaknál és a díszesebb középületeknél a padlót mozaik fedte. Ez természetes kőkockákból készült, melyeket meszes habarcsba ágyaztak. A leggyakoribb volt az egyszerű fekete-fehér, geometrikus mintázatú mozaikpadló, de találunk néhány színeset és figurálisát is a polgárváros területén. A múzeum kőtára melletti védőépületben van a legszebb: a görög-római mitológia egyik elbeszélését, Dirke bűnhődését ábrázolja. A polgárváros déli szélénél pedig birkózókat ábrázoló mozaikpadló díszítette egy nagy lakóház fürdőrészlegének vetkőző helyiségét. A versenybíró kicsit guggolva, pálcával a kezében figyelte a küzdőpárt; mellettük ott látjuk a győztesnek kijáró pálmaágat is. Ehhez a helyiséghez csatlakozott a beépített, süllyesztett, hidegvizes és a padlófűtéses melegvizes medence. A lakóház oszlopsorral szegélyezett négyszögletes belső udvarán feltárták és az elmúlt évben rekonstruálták a szökőkutat is. A vízzel — hála a mai „Rómaifürdő" bővizű forrásainak — egyébként sem takarékoskodtak. A polgárváros eddig feltárt területén már három közfürdő maradványait ásták ki. Ezek beosztása lényegében megegyezett a Flórián téri katonai fürdőével; mindegyiknél megtaláljuk a vetkőzőhelyiséget, valamint a hideg, langyos és forróvízű medencét; illetve az egyik közfürdőnél, szimmetrikus elrendezésben, mindegyikből kettőt-kettőt. Ennek nyilván külön férfi és női szárnya volt — míg a többi közfürdőt csak felváltva használhatták a különböző nemű látogatók. A közös fürdőzést ismételten tiltották a császári rendeletek, de ennek ellenére egyes fürdők rosszhírű intézménnyé váltak. A rómaiak egyébként sem csak tisztálkodni jártak a fürdőkbe; egy kicsit ez pótolta a klubot vagy a kaszinót is. A múzeum előtti nagy fürdő mellett találjuk a piacot. Szerkezetében a mai piacokhoz hasonlít; a nagy, négyszögletes udvar körül sorakozó A polgárváros piaca, közepén kerek szentély árusító-fülkéivel a modern igényeket is kielégítené. Régi és új istenek A piac közepén levő kerek építmény viszont valószínűleg egy kis szentély volt. Az ókori ember sok istenben hitt, megszemélyesítette a természet erőit, földöntúli lényekkel népesítette be a földet, vizet és a levegőt. Mindennek külön istene volt j 38