Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Bertalan János - dr. Rédl Károly: A húszéves Nagy-Budapest

A város szolgálatában — Az apámé volt, aki a felszabadulás előtt a kerületi Mérnöki Hivatal vezetője volt. így hívták akkor az építési osztályt. Nem irigylésre méltó a helyzete. — A Józsefváros, Óbuda után ez Budapest legöregebb városrésze — mondja. — Száz, százhúsz éves házak roskadoznak itt, némelyik vályogfalú. A kerület a háborúban sokat szenvedett, s bár a harcok, bombázások nyomait kijavítottuk, ötvenhat őszén újból megrongálódott. Siralmas állapotok voltak, a fél kerület romokban hevert. Ahol a fal ép maradt, az ablakok, az ajtók, a lépcsők megrongálódtak, összetörtek a tetőcserepek. Ezf révei áztak be a lakások. A helyreállításon éjjel-nappal dolgoztunk. Ezen a poszton időnként felfokozódik a felelősség. Néha percek alatt dönteni kell, máskor hetek, hónapok töprengése vezet a megoldáshoz. — A kerület általános rendezése, újjáteremtése hosszú időt vesz igénybe. Terek, forgalmi csomópontok kialakítása, a közlekedés megoldása, középületek elhelyezése; az elavult épületekben működő iskolák, másutt a kávéházak életbentartása... és ezek mellett a lakóházak. Jelenleg ezernél több az életveszélyes lakás, ezekből a lakókat ki kellene költöztetni. Az Ingatlankezelő Vállalat aládúcolással elhárítja a közvetlen életveszélyt, de az ember mégsem lehet nyugodt. A szanálást elkezdtük. Szeretném sürgetni. Saját erőből és a fővároséból évente összesen nyolcvan-száz lakást adunk, tudom, hogy nincs több, én mégis türelmetlen vagyok. Ennek az osztálynak a vezetője személyes támadásnak is ki van téve: a szorongó lakók nehezen törődnek bele helyzetükbe, s remélik, ha erélyesen fellépnek, eredményt érnek el. — Ha lehet, közvetlenül beszélek az ügyfelekkel — mondja.— Megoldást ez persze nem nyújt, de sokan megértik, ha magyarázatot kapnak... És történik azért jó is. A Tömő utcai építkezés megindult, öt pontház áll majd; a Baross tér rendezését az egész város látja; utcakertet, virágos parkokat alakítunk ki, rendezzük a Kulich Gyula teret. Munkatársai szeretik. Valószínűleg azért, mert érzik, hogy az osztályvezető becsüli őket. — Össze kell fognunk, mert sok feladat hárul ránk, és a fiatalok nem kényeztetnek el — mondja.— Aki munkahelyet keres, elkerül bennünket. Klement Károly az Építőipar Kiváló Dolgozója. Két év múlva éri el a nyugdíjkorhatárt, de szeretne tovább dolgozni. Bármilyen meglepő, az évtizedek harcában nem fáradt el. S. L. Gózon Károly, költségvetési csoportvezető A XIV. kerület egyik pénzügyminisztere, Gózon Károly, 1945-ben adóellenőrként kezdte pályafutását a VII. kerületi adóhivatalnál. 1948-ban került át a zuglói elöljáróságra, 1952-ben a tanács költségvetési előadója lett, s tizenkét éve a költségvetési csoport vezetője. A kerület intézményeinek folyamatosan pénzre van szükségük. S hogy mennyit költhet az egészségügy, az oktatás, a népművelés, nagyrészt Gózon Károly szobájában dől el. Az itt készült tervezet kerül a Végrehajtó Bizottság elé. Nyugodt természetű ember. — Hogyan jelentkeznek itt a kerület gondjai? — Minden intézmény saját magának akarja a legtöbb pénzt biztosítani, ezért az elosztásnál harc folyik. Érthető, hiszen a kórház korszerű műszerekkel jobban akar gyógyítani, az iskolák új segédeszközökkel jobban tanítani, a művelődési házak változatosabb programjához is több pénz kell... Az utóbbi időben mégis, megértéssel kezdenek lenni egymás iránt a szakágazatok; igaz, erre a gazdaságirányítás új rendszere is módot ad. Legutóbb például az Egressy úti iskola felújítása akkora összegbe került, amivel az oktatásügy nem rendelkezett. Az egészségügynek volt pénze, de kapacitás-hiány miatt nem tudott építeni; kölcsönadott az oktatásnak két milliót. A közösségért való gondolkodás megteremtése a csoportvezető érdeme is. A Rákospatak Zuglón folyik keresztül. 1963-ban kiöntött, a hidakat megrongálta, lakásokat árasztott el. — Ez az ártatlan kis patak sok nehézséget okozott már — mondja Gózon Károly. — Az árvízkor félmülió forint segélyt osztottunk ki, utána helyrehoztuk a hidakat, gátat építettünk. A fedezetet elő kellett teremteni ... Sok baj van útjainkkal is, jócskán található még a kerületben földút, s nem tudjuk elég gyors ütemben betonozni. A lakosság segít rajtunk, persze, önmagán is, oly módon, hogy ha megépítjük portájuk előtt a járdaszegélyt, hozzájárulnak a költségekhez. Két évig havi 30 forintot fizetnek; így jóval több utcát tudunk rendbehozni. — Belát-e néha a költségvetés a számok mögé? — Egyszer pénzügyi ellenőrzést tartottunk egy nevelőotthonban. A revizorok elmondták: a gyerekek délben szétszedték az osztály padjait, a fal mellé húzkodták, asztalokat állítottak fel és ott ebédeltek a tanteremben. Utána visszarendezték az osztályt. Kiszorítottunk nekik 120 ezer forintot ebédlőre... A számok mögött mindig megkeressük: kinek kell a pénz és mire? E kijelentés valóságfedezetét igazolja, hogy Gózon Károly „Kiváló Pénzügyi Dolgozó". Emellett a polgári védelem szolgálatában is tevékenykedik: a Honvédelmi Érdemérem tulajdonosa. S. L. Sávos Károly, Kossuth-díjas mérnök Két város a Duna két partján: Buda és Pest. A Duna választja ketté, s a Dunán átívelő hidak kötik össze, teszik Budapestté. E hidak építésében és újjáépítésében oroszlánrésze volt Sávos Károlynak. 1930-ban, a Műegyetem elvégzésekor a Közlekedésügyi Mmisztérium Hídosztályára került. Ott dolgozott 1950-ig. Ez a húsz év a budapesti hidak történetének egyik legszomorúbb, és egyik legszebb időszaka . .. Még a háború előtt, mint fiatal mérnök vett részt a Boráros téri Duna-híd tervezésében, majd az építés helyszíni irányítója volt. Azután a Ferenc József híd pályatartóinak átépítési munkálatait irányította. A háború alatt mindabból, amit addig csinált, csak a roncs maradt. 1945-ben külön élt a két város: Pest és Buda. 35