Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Bertalan János - dr. Rédl Károly: A húszéves Nagy-Budapest

A város szolgálatában tanító fiát! nagy dolog volt ez akkor — a nagyhírű Guszman professzor István kórházi osztályára segédorvosnak. Ez volt az ország legnagyobb ilyen osztálya, melyet a legkiválóbb magyar dermatológusok vezettek; a gyógyító munka mellett kitűnő bőrgyógyászokat neveltek, s tették ezt az osztályt a dermato-venerológia egyik nagyhírű centrumává. Talán ez a környezet is ösztönözte a fiatal orvost arra, hogy a gyakorlati gyógyítás mellett a tudományos kutatómunkát is ambicionálja. Amikor segédorvosi állása lejárt, s azokban az időkben alorvosi kinevezéshez nem jutott, engedélyt kért és kapott arra, hogy Guszman mellett maradhasson és kutathasson, ingyenes „tudományos búvár"-ként. (Azt hittem, ezt csak tréfásan mondja így, holott valóban ez volt a hivatalos „rangja", csaknem tíz esztendőn keresztül.) Ezóta foglalkozik a gombás fertőzések által előidézett allergiával, ekzémával, bőrviszketéssel, s már ekkor megjelentek első tudományos publikációi. Sokáig csak lokális megbetegedésnek vélték a gombás fertőzéseket; őt e fertőzéseknek az egész szervezetre gyakorolt hatása érdekli, ez a fő témája, e terület ismereteit fejleszti tovább és gazdagítja újabb felismerésekkel. Belelapoztam több magyarul, németül, oroszul megjelent hatalmas szakkönyvbe, melyekből csak annyit értettem meg, hogy Fejér Endre, az orvostudományok kandidátusa (tavaly óta a Kiváló Orvos cím birtokosa is) terjedelmes tanulmányokkal szerepel e kötetekben. De ami megragadta a fantáziámat, az egy kézzel írott, rajzokkal illusztrált vaskos füzet: a három évig tartó orosz hadifogság alatt készített jegyzetei, tudományos megfigyelései. A végén orosz nyelven az engedély: „hazahozható." Aláírás: Berzeviczy Gizella... Otthoni rendelője rendkívül puritán. Festmények mellett mindenfelé vidám, derűs kerámiák, színes nógrádi meg erdélyi szőttesek, hímzett párnák. És sok-sok könyv. Egy órás beszélgetés után azt is megtudom, hogy verseket ír és fordít. Ezek is, s nagyrészt tudományos munkái is csillebérci vikendjeinek csöndjében születnek. A kórházban, ahol 19 esztendeje osztályvezető főorvos, szintén talál számomra annyi időt, hogy a készülő angol nyelvű monográfia „nyersanyagába" bepülanthassak. Végigmegyünk a kórtermeken; majd borzongva végignézem a kitenyésztett gombák üvegcsövekbe zárt gyűjteményét — viszolygásomon csak nevet, neki, természetesen, szépek ezek az élőlények, mert értelmes, hasznos, a gyógyítást szolgáló munka eredményei és egyben eszközei: oltóanyag, gyógyszer is készül belőlük, amit a gyógyításban és a diagnosztikában egyforma haszonnal alkalmazhatnak. Több kémcsövön feltűnik a felirat: protézis alatt megbúvó gombák. Igen, ez is újabb kutatásainak tárgya: az arcon, nyakon, szemen keletkező ekzémák okát — a láb és köröm gombásodások mellett — gyakran a szájban, a protézis alatt tenyésző gombákban lehet föllelni. számlálás kiértékelését kétszázan végezték, közülük kilencet alkalmazott a közigazgatás. Azóta minden népszámlálás kiértékelésében résztvett. Egyidőben a Fővárosi Statisztikai Hivatal elnökének a titkára volt, az ő közreműködésével (de nem a nevével) készült Budapest nagy, máig megbízható, pontos adatokat tartalmazó többkötetes, az 1872-1930 közötti éveket felölelő statisztikája. Derűs, energiával teli ember. Töretlen életkedv sugárzik belőle. A második világháborúban hadifogságba került; Kijevben a kétezres tábor főpropagandistája lett. Szervezett munkát, harcolt a jobb ellátásért, a jobb körülményekért, ápolt tífuszos betegeket. De alakított zenekart is, kosárlabdapályát épített a tábor udvarán és két futballcsapatot verbuvált össze. Statisztikát vezetett a tábor életéről. Statisztikai rendszere annyira megtetszett a kijevi táborok parancsnokságának, hogy másutt is bevezették; ő kitüntetést és pénzjutalmat kapott. A sportolást gyerekkorában kezdte. Üszott, atlétizált, céllövő volt. Ma, amikor már nem versenyez aktívan, a fiatalokat segíti. Sportegyleti titkár, elnökhelyettes, fegyelmi bizottsági tag, röplabdabíró, a Fővárosi Tanács Lövészklubjának a titkára, szakosztályvezető. Az életet, mint a nehéz években, most is bizakodva látja. A számok tükrében is. S. L. Dr. Fejér Endre, főorvos Nem huszonöt, hanem több mint harminc éve működik egy helyen: az István kórház bőrosztályán. Egy rövid írásban mit is idézhetnék gazdag munkásságából? Töredékeket; életének néhány jellemző mozzanatát. 1933-ban nevezték ki — őt, a szécsényi Mindenütt ott van, ahol a bőrgyógyászat tudományos kutatói kicserélik véleményüket, beszámolnak eredményeikről; külföldön is tart előadásokat, publikál; több szakorvos nevelődik mellette a kórházban; résztvesz a bőrgyógyászok továbbképzésében; vezetőségi tagja a Magyar Dermatológiai Társulatnak, szerkesztőbizottsági tagja a Bőrgyógyászati Szemlének és egy amerikai szakfolyóiratnak. — Két nagy öröme van a magamfajta orvosnak — mondja —: ha rájön valami új dologra, és ha meg tud gyógyítani egy súlyos beteget. Ebből egyenesen következik az alapelvem, ami végigkísér az életen: sosem szabad belenyugodni abba, hogy valamit nem lehet megoldani, vagy hogy valakit nem lehet meggyógyítani. Addig kell kutatni, aprólékosan, állhatatosan, míg rá nem jövünk egy-egy újabb rejtély nyitjára. K.J. Varga I. József, üzemvezető A budapesti gyárak, vállalatok, intézmények gázkészülékeinek szerelését és karbantartását az Angol utca 31/b-ből végzik. Az üzem vezetője 1947 április 16 óta Varga I. József. A háború alatt két, akkor teljesíthetetlennek tűnő vágya volt. Azt szerette volna, hogy ne éhezzen és ne fázzon. Az elmúlt huszonöt éve tulajdonképpen azzal telt, hogy a maga területén azon fáradozott: Budapest lakói ne éhezzenek és ne fázzanak. 1945 januárjában mint katonaszökevényt az Izabella utcában érte a felszabadulás. Mihelyst tudott, átkelt a Dunán, és — visszaemlékezése szerint — március elsején már a 32