Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Bertalan János - dr. Rédl Károly: A húszéves Nagy-Budapest

FÓRUM Róna József szobrának ráckevei meghívása Olvasóink talán még emlékeznek arra a vitára, amely lapunkban - és másutt is - Szavójai Jenő lovasszobra körül folyt. A vitázok egyetértettek abban, hogy a szobornak ma nincs már helye a dunai panorámának ezen a kiemelkedő pontján. Viszont abban is megegyeznek a vélemények, hogy a szobor jó, sőt, egyik legjobb lovasszobrunk. Csak meg kellene találnunk a helyét. De hol?! Örömmel adunk most nyilvánosságot egy, szerintünk igen egészséges javaslatnak. LŐRINCZ GYÖRGY felvétele Miközben a dolgok átértékelődnek, fontos, hogy minden meglelje a maga helyét. Ezzel kapcsolatban beszélnék Róna József Szavójai Jenőről készített lovasszobrának elhelyezéséről. A zentai „hős" adományozott birtokán, Lucas Hildebrandt közreműködésével, szép kastélyt építtetett. Az idők során európai hírűvé emelkedett műemlék Ráckeve büszkesége. Helyreállítása folyamatban van, számtalan terv sorjázik a rekonstrukcióhoz, melyek közül a legérdekesebb: váza-és szoborkert létesítése, a Csepelszigeten élő nemzetiségek egy-egy tipikus lakóházának felépítése a hátsó parkban, a nemzetközi Duna-Múzeum elhelyezése a kupolateremhez csatolt részeken. Olyan gondolat is erősödik, hogy Martonvásárhely beethoveni ellenpontjaként felcsendülhetne itt, a százados tölgyek, barokk szobrok testvéri együttesében, J. S. Bach, Händel muzsikája. Hogyan kapcsolódik e nemes célkitűzésekhez Róna József szobra? Elöljáróban annyit jegyzek meg, hogy a mű eredetileg is kisváros főterére készült. A zentai polgárok kérték fel Róna Józsefet, hogy a zentai csata 200. évfordulójára készítse el Szavójai Jenő lovasszobrát. Mindez 1896-ban történt. A rendelkezésre álló kevés idő is hozzájárult ahhoz, hogy a gyorsan dolgozó Rónára esett a választás, Zala György ellenében. Az elkészült szobor első névtelen kritikusa „A Hét-"ben a mű összhangját és lendületét méltatja; Lengyel Géza szerint „megállítja az embert", ezért eredeti rendeltetésének megfelelően „kis vidéki város terén kellene állnia". Később Farkas Zoltán joggal állapítja meg, hogy Róna József értékei semmivel nem maradnak el Zaláé és Stróblé mögött (köztudottan utóbbiak akadályozták meg, hogy — mint Lötz Károly javasolta — Róna szobra megkapja az állami nagy aranyérmet). Amikor Róna József elfogadta a zentaiak ajánlatát, haladék nélkül hozzákezdett a tervezéshez. Felhasználta azt az élményt, mely a bécsi spanyol lovaglóiskolában érte, Zumbusch társaságában. Az ügető mén hirtelenül fenségesen megállt, s mozgásának összetett szépsége képzeletében szoborrá növekedett; ezt az emléket egyeztette Verrocchio és Donatello sugallataival, s miután a készülő szobor kapcsán többször tanulmányozta Andrássy Tivadar lipicai ménjét — a forma megszületett. Zala György és Stróbl Alajos minden tiltakozása ellenére nagy volt a lelkesedés, s a Műcsarnok elé állított szobor végül is állami kis aranyérmet kapott. Vészi József így írt a Budapesti Naplóban: „A Szavójai Jenő szobra évszázadok múlva is fog állni". Zumbusch remekműnek tartotta az alkotást, s Rafael Donner barokk ízeit fedezte fel a domborításokban. Imponáló Fadrusz János magatartása. Irigység helyett példának tartotta e művet, kiindulópontnak Mátyás lovasszobrához, és szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy őrülne, ha az ő alkotása utóiérné Róna művét. Többszörösen is túlszárnyalta, — de hogy ez megtörténhetett, abban részes a kollégákat tisztelő embersége is, vérbő tehetsége mellett. Fadrusz János küldöttség élén ment Széli Kálmán miniszterelnökhöz a szobor méltó gondozása ügyében. A zentaiak ugyanis cserbenhagyták Róna Józsefet; nem fizettek, azzal a méltatlan hivatkozással, hogy a szoborvásárláshoz szervezett sorsjegyárusítás nem hozott eredményt. Széli Kálmán a királynál keresett támogatást. Ferenc József úgy intézkedett, hogy a várban állítsák fel Szavójai Jenő portréját. Hosszas huzavona után, Zenta város érthetetlen visszahúzódása ellenében, e királyi gesztus szabad pályát nyitott az emlékműnek „a világ egyik legszebb helyén", ahogy Róna e szavakkal hálálkodott. Tény, hogy Ferenc József ez esetben nagyvonalúan viselkedett, hiszen arra a helyre irányította e plasztikai alkotást, ahol eredetileg az ő képmását akarta elhelyezni a Széll-kormány. A szobor árából a joggal sértődött Róna József visszafizette a zentaiak hamari felbuzdulásának előlegét, és telket vásárolt. A császári koncepció az idők során elavult, de megmaradt a mű. A budai vár rekonstrukciója után e központi térségbe nemzeti történelmünk halhatatlan alakjait indokolt elhelyezni: Hunyadi, Rákóczi, Széchenyi méretű és intenzitású személyiségeket. A szocialista országépítés időpontjában egy Szavójai Jenő centrumú és téri indítású budai vár merő anakronizmus, hiszen itt a tér Mátyás királyt vagy Dózsa Györgyöt igényli. Szavójai Jenő emlékének helye van hagyományainkban, de nem a centrumban, hanem az oldalszárnyon, — azon a vidéken, ahol alkotott, kastélyt épített: Ráckevén. A mű minősége is erre a helyre predesztinálja, hiszen ma már inkább művelődéstörténeti és nem művészi jelentősége nagy; Buda sűrű teréből kiszorul, Ráckevén hiányzik, ahol komoly helyi értéke, lokális funkciója van, hiszen a hildebrandti építészeti együttest, a felhangzó barokk zenét árnyaltan kezdeményezi a szoborban kifejezett indító pillanat: Szavójai Jenő ráckevei szépségszervezése. Firenzében is a formák harmonikus tolongása a felemelő; itt is lehetőség nyílik arra, hogy a Dunával, erdővel összecsengő, szobrot kapott barokk kastély az artisztikum magasabb fokozatát érje el a tér hiányának plasztikai pótlásával. A Zentán győzedelmeskedő Szavójai Jenő emlékének perifériális fontosságú eszméje, a ráckevei kulturális erjedés, az idegenforgalom terjeszkedése, e kisváros európai léptékű barokk és gótikus épületei — a görögkeleti szerb templom és a hildebrandti mű — egyaránt igénylik, hogy szemet-szívetértelmet tágító, másutt fölösleges, itt égetően hiányzó szobor kerüljön a kastély előterébe: Róna József sok emberi irigységet, kisszerűséget, történelmi idők viharát leküzdő alkotása. Losonczi Miklós Ráckeve, Ady Endre Gimnázium 29