Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Bertalan János - dr. Rédl Károly: A húszéves Nagy-Budapest

Ez év elején volt 20 éve annak, hogy több évtizedes vita, számos elgondolás és terv után a Magyar Népköztársaság Országgyűlése az 1949. évi XXVI. sz. törvénnyel megteremtette a fővárossal területileg és gazdaságüag összefüggő városok és községek államigazgatási egységét. Ezzel — miként a törvény megállapította — a főváros és a környező települések dolgozóinak több évtizedes vágya vált valósággá. létre. Ezzel indult meg Csepel városias fejlődése. Ezt bizonyos mértékig lassította, hogy a munkásság nagy része Pesterzsébetről járt Csepelre dolgozni. Az 19x0—1920 közötti években alakul ki lényegében Sashalom, Rákoshegy, Pestszentlőrinc és fejlődik gyorsabb ütemben Kispest. A településfejlesztésben a helyi közlekedés hatása mindinkább érvényesül. A villamosvasúti hálózatot főleg a gyárnegyedek és Kis-Budapest között A peremvárosok közül különösen Pestszentlőrinc, Kispest és Pestszenterzsébet lakossága növekedett kiemelkedő arányban. Az átlagosnál nagyobb ütemben — közel hatszorosára — gyarapodott peremközségek közül Csepel lakossága megtízszereződött és 1941-ben már 46 ezer fölé emelkedett. Csepel után a 18 ezernél népesebb Soroksár és Rákosszentmihály, a 15 ezret megközelítő Rákoscsaba és Sashalom volt a legnépesebb. De Bertalen János— dr. Rédl Károly A 20 éves Nagy-Budapest Várostörténeti előzmények A három testvérváros — Buda, Óbuda és Pest — az 1872. évi XXXVI. t.c. alapján történt egyesítésével Budapest 1873-ban lépett annak a nagyarányú fejlődésnek az útjára, amely világvárosi méreteinek kialakulásához vezetett. A főváros határai mentén keletkezett városias jellegű települések meggyorsították ezt a folyamatot. Az 1880. év végén még csak 370,8 ezer lakosú Budapest 1930 végére már milliós népességű várossá lett. A Budapesttel egyesítésre került települések lényegében a XIX. század elején alakultak ki. össznépességük 1830-ban 16,5 ezer fő, ami 1880-ra is csak 42,1 ezer főre emelkedett. A környéki települések gyorsabb ütemű fejlődése a XIX. század utolsó évtizedeitől a kapitalista verseny hatására indult meg. A Budapestet körülvevő mezőgazdasági jellegű települések ekkor olyan községekké — a fejlettebbek városokká — alakultak át, ahol a keresőképes lakosság jelentős része már nem mezőgazdasággal foglalkozik, hanem az iparban vagy egyéb, nem mezőgazdasági jellegű ágazatokban dolgozik. Elősegítette a fejlődést, hogy az 1880 körüli években megépültek a soroksári, a szentlőrinci, a kerepesi és szentendrei helyiérdekű vasutak. Ennek nyomán meggyorsult a peremvárosokban a gyárak és üzemek telepítése. Az első világháborút megelőző évtizedben Budapest sugaras növekedése még fokozódik. Zugló és Rákosfalva terjeszkedése mintegy nyomon követi Rákosszentmihály keletkezését. A nagytétényi és törökbálinti helyiérdekű vasutak megépítésével fejlődésnek indul Albertfalva, és új település jön létre: Budatétény. Az I. világháború hatására, 1914-ben Csepelen hatalmas ipartelepeket hoztak A rákosszentmihályi új városközpont (Siklós Péter felvételei) Békásmegyer, Pestszentimre, Pestújhely és Rákoskeresztúr lakossága is meghaladta a 10 ezret. A századforduló óta — Budapest mai területét tekintve — jelentős változás történt a lakosság városon belüli területi elhelyezkedésében, megoszlásában is: a belső (főleg pesti) kerületek népességszáma 1910 óta némüeg csökkent; lényegesen emelkedett viszont Buda népessége (1910-ben a fővárosi lakosság 17, 1930-ban 19, 1941-ben és 1949-ben 22%-a lakott a Duna jobbparti városrészekben). A Budapesthez csatolt területek konurbációs népességfejlődésére jellemző, hogy a népgyarapodás üteme (figyelemmel a terület Kis-Budapestnél kisebb népességére) többszöröse az akkori fővárosénak; s a népességszaporulat tényezői között még jelentős a szerepe a természetes szaporodásnak. A népességgyarapodás tényezői 1. sz. tábla A tényleges népességgyarapodás 1901 —1910 j 1911 — 1920 J 1921 —1930 J 1931 — 1941 között az 1950-ben Budapesthez csatolt területen a tényleges népességgyarapodás (1000 fő) 101,0 73>° 109,7 ebből: a természetes szaporulat 26,3 23,8 n,8 16,0 a vándorlási különbözet (aránya %) 73>7 76,2 88,2 84,0 A természetes szaporodás mértéke a fővároshoz leg Nagy-Budapest ellenzői érveltek —, miszerint csatolt területen is jelentősen mérséklődött. Ez népessségbiológiai és népfenntartó szempontból alátámasztani látszik azt a nézetet — amivel fő- a nagyváros negatív tétel az brszág életében. A bővítik. A peremvárosok területi növekedése — a stagnáló fővárossal ellentétben — 1920 után is jelentékeny. A már viszonylag fejlett Űjpest és és Rákospalota mellett a többi peremövezeti települések területe, beépítettsége lényegesen megnő. Ekkor alakult ki Rákosliget, mely a környék legjobban közművesített községévé vált. A népességgyarapodás üteme 1920 után a legtöbb településben fokozódott. A gazdasági válság éveiben a fővárosból is megindult a kisebb keresetű dolgozók kiáramlása a környékre, ahová az olcsóbb megélhetési lehetőségek, alacsonyabb lakbérek, szerényebb és kedvezőbb építési feltételek, a zöldség-, gyümölcstermesztés és az állattartás lehetősége is vonzották az embereket. Az 1900— 1941 közötti években több mint négyszeresére nőtt az 1950-ben Budapesthez csatolt peremtelepülések népessége. 26