Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Granasztói Pál: Új vonások Budapest városképében

Nem szívesen emlékszünk viszsza arra a fényképeken azóta is gyakran látott szörnyű látványra, amit Budapest gyönyörű Duna-parti panorámája 1945 telén nyújtott, — egy súlyosan sebzett, ájult városéra. S ha most mégis ezzel kezdjük, egyfelől azért tesszük, hogy hangsúlyozhassuk: sok-sok városépítési energiát emésztett fel évekig, sőt, a mai napig pusztán az, hogy visszaállítsunk mindenfélét, ami volt. Ennek arányát s azt, hogy mennyi újat, mást lehetett volna ezekkel az erőfeszítésekkel alkotni, egy számarány mutatja: hét nagyrészt elpusztult Duna-híd — már pedig ezek a főváros életében, képében a legjelentősebb művek — úgyszólván annyi év alatt épült újjá, ahány évtizedig valaha épültek. S a nyolcadik, a legnagyobb, a korábban csak megkezdett Árpád-híd azóta épült fel. Másfelől azért is kell ezzel kezdenünk, mert a városkép új vonásai a látképben, a belső városrészekben jórészt ebből a pusztulásból erednek. Hiszen Budapest e belső látképe, belvárosi városképe 1945 előtt, sőt, mondhatni már 1910 körül készen volt, kis hiányosságokkal. S ami újat tehettünk hozzá, azt többnyire a pusztulás tette lehetővé, ületve szükségessé. Bár ezek egyben fejlődést, haladást is jelentenek, lényegükben mégis csak pótlásai annak, ami volt. S ezeken a nagy erőfeszítéseken felül, amelyek már harmadik évtizede hatalmas áldozatokat igényelnek, állapítható meg, főként kívülebb, a város újabb s nagyarányú fejlődése, az új gyűrűk, városrészek, az újszerű városképek kialakulása. Mint általában más fejlődő, növekvő nagyvárosokban is, ahol azonban a belsőt kár nem érte. E belső, egyre elismertebb, idegenek által is annyira megcsodált látképben az új elemek éppen a központi részen összpontosulnak. S ezek Granasztói Pál Új vonások Budapest városképében CZEIZING LAJOS FELVÉTELEI mindegyike jelentős haladást is mutat a korábbi állapothoz képest. Az egyik az új Erzsébet-híd, ez a közlelkesedést keltett alkotás, amit e helyt most nem kell méltatnunk; s az a nagyszabású, még bontásokkal is járt városépítési művelet, ami a hídfők korszerű, tágabb kialakítását eredményezte mindkét oldalon. Budán főként a szintmentes keresztezésű forgalmi megoldás, ennek szép műtárgyai a vonzó környezetben — parkok, sziklák, források, fürdők közepette — adtak páratlan új képet. Ilyesmit más nagyváros belsejében nem igen látni. Még hozzá a legősibb, a történelem előtti átkelőhelyen, a legrégibb települések helyén. Pesten viszont a Belvárosi templommal való együtthatás gazdagodott, leginkább a hídra vezető út alatti újszerű képpel: e modern alkotás alatt a háttérben felsejlő gótikus maradványokkal. Párosul az új Erzsébet-híd látványával az elkészült hatalmas, új Duna-Intercontinental szálló. Vitatott vonásai ellenére nagyszabású, nagyigényű alkotás, s nem csak új színfolt, hanem új dimenzió is a belső városképben. Egyelőre kissé félreszorítja a Vigadót, ennek központos helyzete azonban visszaáll, mihelyt a tervek szerint tőle északra is megépül még egy új szálloda. Addig a városképben némi billenés érződik. Sajnos, kevésbé lehet javítani a Duna szállónak a Belváros felőli elfalazó jellegén. E vitatott vonások ellenére impozáns, magasszintű építészeti mű, s mind városképünk, mind idegenforgalmunk szempontjából kiemelkedő jelentőségű. A szállodával csaknem szemben a hagyományos Duna-parti látkép egyik fő eleme újult meg — városképileg már teljesen, belül még csak félig