Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Somogyi Árpád: Bizánci művészeti emlékek

A Bródy Sándor utca nem nagy, inkább rövid, mint hosszú. A Múzeum körútról indul, de a József körútig már nem jut el, mert útközben elakad a Gutenberg — vagy ahogy az idősebb józsefvárosiak mondják, a Sándor — térnél. (Sok évtizedig a mi utcánk is Sándor utca, pontosabban Főherceg Sándor utca volt.) Nem is széles a mi utcánk. Aligha éri el a hajdani Közmunkatanács által a 4 emeletes házakkal övezett utcáktól megkövetelt 8 ölet. Emellett még nem is egyenes, hanem rövidsége ellenére is két enyhe hajlatot vet, szelídet, lankást, mind egy dülőút. És valóban: dülőútnak született, nagyon régen, még a Józsefváros kialakulása előtt, a XVIII. század elején. Nevezetes, a korhoz viszonyítva nagy forgalmú út lehetett. Létrejöttét a városi téglaégetőnek köszönheti, ami a mai Rákóczi tér helyén volt. Más látnivaló is akadt errefelé. A 8-as szám alatt volt egy kis városi major; az 5—7. helyén volt a városi bikaistálló; a mai Makarenko és Mária utca között a Zerge telek és ház, amelyet Mayer Mihály számvetőtől sikkasztás miatt kobzott el a városi tanács. Az utca végén, nem egészen az utca mellett, balkéz felől voltak a városi szántók, aminek a hasznát a Rókus kápolna felépülte után a plébános kapta meg. Nyilvánvalólag a sok városi majorság miatt kapta utcánk első, még német nevét: Stadt-gut-Gasse. Az utca annyira jelentős volt, hogy az egyébként igen elnagyolt Watzpauer-féle térképen is világosan azonosítani lehet, bár helytelenül nyílegyenesnek ábrázolja. Az utca páratlan felén házakat mutat. A térkép megrajzolása óta eltelt jó kétszáz esztendő. MUyen utca lett az én utcám? Nagyon nehéz röviden válaszolni, leginkább azért, mert felemás: a Szentkirályi utca élesen ketté vágja. Az első fele még a palotanegyedhez tartozik — itt Ybl, Wéber, Schmall, Ray épített —, a vége egy a hangulatos józsefvárosi lakóutcák közül, bár itt is lehet szép homlokzatokat látni. Ellenben az utca mindkét része megőrzött valamit a dűlőutak csendjéből. Nincs busz, villamos forgalom, autó is kevés. Gyalogost azonban, az első felében, bőven látni. Az itt működő számtalan közintézmény dolgozói éppen a közlekedési eszközök hiánya miatt gyalogszerrel mennek munkába. Reggel és délután sokan sietnek a Rádió felé illetve felől. Sok a kisgyerek is. Úgy vettem észre, a Rádió épületében napközi óvoda működik. A Rádió külön élmény az utcában. Mindig megy valaki felvételre, aki a képernyőről, filmvászonról ismerős. A kapuban beat-zenészek rakodják tehertaxiról zeneszerszámaikat, vagy a gyerekkórus tagjai tódulnak ki rajta és mennek az Olasz Kultúrintézet előtt álló buszok felé, amin ott az útirányt jelző tábla. Az utca „előkelőbb" felében alig van üzlet; egy-egy vegytisztító, fodrász, trafik, Közért. Ez utóbbi kivételével csupa maszek. A boltok hiánya persze nem véletlen. A mágnásházak földszintjén annak idején nem kaptak helyet szatócs- vagy zöldségboltok, azt, gondolom, tiltotta az etikett. Pincelakás ellenben épült — a Dégenfeld palotában —, ezt, úgy látszik, nem tiltotta. Üzletek híján ta-Hz en utcám A Régi Országház épülete (A szerző felvételei) 42