Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Jécsai Andor: Milyen lesz az új MTESZ székház?

Hol legyen a Nemzetközi Vásár végleges helye? Az idei BNV napjaiban ismét hírek kaptak szárnyra, amelyek szerint a Vásár területe — eltérően a már egyszer véglegesnek elfogadott tervtől — mégis a Városligetben marad. A problémával kapcsolatban érdemesnek látszik egy csokorba kötve bemutatni azokat az érveket és szempontokat, amelyeket a régóta húzódó vitában mérlegelni kell. Négy kérdésre keresünk világos, konkrét feleletet. Mi hozható fel a BNV jelenlegi helyének megtartása mellett? Mindenekelőtt az a tény, hogy a jelenlegi helyen történő átrendezéssel és átalakítással a fennálló nehézségeken segíteni lehet. A változtatások kisebb költséget okoznak, mint a BNV áttelepítése más helyre. A költségkímélés szempontjai valóban csábítóak, de gondolni kell arra, hogy a BNV helyigényei következetesen növekszenek. Kétségtelen, hogy azok a bővítési lehetőségek, amelyek a célszerűség határain belül maradnak, hamarosan kimerülnek. így könnyen lehetséges, hogy néhány év múlva mégis csak új helyet kell keresnünk a BNV részére, amikor is ráeszmélünk majd arra, hogy a bővítési törekvésekkel a „drága spórolás" hibájába estünk. Milyen érvek szólnak a BNV áttelepítése mellett? A BNV nem előretekintő tervek alapján települt jelenlegi helyére. Magja az Iparcsarnok volt; 1907 óta e körül terebélyesedik az új intézmény, egyre nagyobb területet hasítva ki a főváros egyik gyöngyszeméből : a szépséges Városligetből. Pestnek — bár újkori település — köztudottan kevés zöld területe van. Ennek oka a századforduló körüli kiuzsorázó telekgazdálkodás (emlékeztetünk a szégyenletesen szűk pesti utcákra), de az a körülmény is, hogy az új, fontos épületek helyének kijelölésekor mindig szívesen folyamodtak és ma is szívesen folyamodnak a legkényelmesebb megoldáshoz : a zöld területek felhasználásához. A BNV áttelepítése a fővárosi lakosságnak és a BNV intézményének egyaránt érdeke. A lakosság szempontjából súlyosan esik latba, hogy a Városliget környéke a főváros legsűrűbben lakott területei közé tartozik. Itt zöld területként nemcsak a Városliget egész területére van szükség, hanem a ceglédi vasúti vonalon túl fekvő beépítetien területek parkosítása is kívánatos. Van valamelyes igazság azoknak a véleményében, akik már az Iparcsarnok egykori odaépítését is elhibázott lépésnek tartják. A Vásár szempontjából fontos tény, hogy ennek az intézménynek a jelentősége nemcsak fővárosi és hazai, hanem világviszonylatban is rohamosan növekszik. A BNV jelenlegi topográfiai fekvése és megközelíthetősége nem a legjobb, területi elrendezése és beosztása pedig már régóta magán viseh a többszöri bővítés bélyegét. Ma a BNV az improvizációk halmazának tűnik. A jelenlegi zsúfoltság átrendezéssel és átépítéssel csak elviselhetőbbé tehető, de nem szüntethető meg. A helyzet gyökeres megjavításához területnövelés szükséges, ez azonban a lakosság érdekeinek tilalomfájába ütközik. A további átépítés, toldozás-foltozás és kísérletezés helyett jobb, ha a „tabula rasa" elvét alkalmazva, a Városligetet teljes terjedelmében a lakosságnak adjuk vissza zöld területként — a BNV részére pedig más új, nagyobb és jobb helyet keresünk. Hová telepítsük a BNV-t? Fővárosunk mértékadó tényezői, legjobb mérnökei, kereskedelmi és városrendezési szakemberei már évtizedekkel ezelőtt egyetértettek abban, hogy a BNV részére a legalkalmasabb terület a Lágymányoson az ún. „Vásárváros" területe, vagyis az a térség, amelyet északon a Karinthy Frigyes út, illetve Irinyi József út, nyugaton a Bogdánfy utca, délen az összekötő vasúti hídon átmenő vasúti vonal, keleten pedig a Duna határol. A területdarab előkészítését az ötvenes években társadalmi munkával már el is kezdték. A munkálatokat abbahagyták ugyan, de anélkül, hogy más konkrét terv született volna. A továbbiakban megemlítjük azokat a tényezőket, amelyek az új terület kiválasztására vezettek és ma is mértékadóknak tekinthetők. Fontos mindenekelőtt, hogy a BNV részére a fentiekben megadott határokon belül sokkal nagyobb terület áll rendelkezésre, és e terület a vasútvonaltól dél felé még növelhető is; a kiállítási területek és csarnokok elhelyezésére megkötöttségek nincsenek, az teljesen a tervezők invenciójának megfelelően történhet. A BNV területén tág vendéglátó helyek (köztük esetleg szálloda) létesíthetők, várakozóhelyekkel stb. Lényeges előny továbbá, hogy a lágymányosi terület megközelítési lehetőségei minden tekintetben kitűnőek. Északon a Nagykörúthoz csatlakozó villamos vonal fekszik közel, a déli határon vasúti állomás, a Dunán pedig hajóállomás létesíthető a városlátogatók részére. Nem megvetendő az sem, hogy a vásár anyaga vasúton és hajón egyaránt könnyen szállítható. Végül fontos tényként rámutatunk arra, hogy a vásári épületek és egyéb létesítmények művészi értékű alakítása esetén fővárosunk ezen az exponált helyen is látványossággal gazdagszik, amely az idegenforgalom előmozdításának újabb tényezője lehet. Mi szól az egyszer már kijelölt lágymányosi elhelyezés ellen? Két ellenvetésről tudunk. Az egyik: közoktatásunk fejlesztése keretében — mint hírlik — új „Egyetemváros" létesítése látszik kívánatosnak, ennek megépítésére pedig a szóban forgó lágymányosi terület kínálkozik elsősorban alkalmasnak. A tárgyilagosságnak tartozunk azzal a megállapítással, hogy a terület a tervezett egyetemi negyed céljait is kiválóan szolgálná. Hogy a rendkívül értékes városrész melyik intézménynek jusson, azt gondos mérlegeléssel kell eldönteni; a két megoldás közül azt válasszuk, amelyik jobban szolgálja nemcsak a fővárosi, de az országos érdekeket is. A másik ellenvetés: a BNV jelenlegi területének átrendezése kisebb költséggel oldható meg, mint az áttelepítés. Itt — mint már jeleztük — figyelembe kell venni, hogy nem mindig a pillanatnyi költségmegtakarítás jelenti a legnagyobb hasznot. A későbbi továbbfejlesztés szükségessége könnyen okozhat olyan költséget, amely a korábbi kiadások kárba vesztét jelenti. De gondolhatunk még egy további, igen fontos tényezőre is, ez: a vonzóerő, amelyet a létesítmények esztétikai hatása a szemlélőre gyakorol. Parlamentünk, Bazilikánk, a Várpalota, a Halászbástya, a Technika Háza stb. ugyanolyan funkcionális tulajdonságok mellett sokkal olcsóbban lett volna megépíthető, ha — tudva és akarva — nem adunk szabad kezet Steindl Imre, Ybl Miklós, Hauszmann Alajos, Schulek Frigyes, Alpár Ignác stb. művészi képességeinek. Számszerűen persze nem fejezhető ki az a hatás, amelyet a művészi alkotások minden szemlélődőre és az idegenforgalomra gyakorolnak, de a városnézők nagy száma, a csodálat látható megnyilvánulása, afényképezők sokasága is beszédes bizonyíték. Félreértés ne essék: nem a pazarlást dicsőitjük, de rá kell mutatnunk arra, hogy az extrém takarékosság nem mindig gazdaságos is egyúttal. * A négy kérdésre talált válaszunk egész röviden a következő néhány mondatban foglalható össze: a) A BNV sohasem volt és ma sem való jelenlegi helyére. Onnan el kell telepíteni: így kívánja ezt a helyi és a vásárok tartásához fűződő érdek. b) A legalkalmasabb új telephely: a már régen kijelölt lágymányosi terület. Ha erre a területre fontosabb érdekek kielégítése céljából más intézménynek van szüksége, a BNV részére más, de feltétlenül alkalmas területet kell keresni. c) Az olyan nagy, hosszú élettartamra szánt és fejlődő intézmény elhelyezésénél, amilyen a BNV, nem a pülanatnyi megtakarítások a legfontosabbak. A távlati mérlegelés legyen döntő. Bronts Lajos 30