Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Metróállomás. Balla Demeter felvétele

ság van. Hiszen el tudjuk-e képzelni az orosz proletariátus, Oroszország népeinek nagyszerű forradalmi mozgalmát, győzedelmes harcát a cár, a kapitalisták és a földesurak ellen, vagy akár világtörténelmi jelentőségű győzelmét a második világháborúban Lenin, a leninizmus nélkül? Ha nincs Október, megalakulhatott volna-e Magyarországon a Kommunista Párt, és mindezek nélkül beszélhetnénk-e ma az első Magyar Tanácsköztársaságról? Gondolom, nem szükséges tovább bizonyítanom, hogy ezek az egymáshoz kapcsolódó történelmi dátumok népünk felszabadulásán keresztül elvezetnek egészen a máig, a párt jelenlegi politikájáig, sőt, a jövőig, holnapi terveinkig, elképzeléseinkig is. Elmúlt történelmi eseményeket, szituációkat nem lehet, nem is szükséges visszahozni, lemásolni. Tanulni azonban lehet belőlük, méghozzá nem is keveset. Mert mennyi hiba, mennyi gond, sőt, tragédia lett volna elkerülhető, ha jobban tanulunk a történelemből, a forradalmi tapasztalatokból, ha mindig következetesen ragaszkodunk Lenin tanításához a pártról, a párt és a munkásosztály, valamint a párt és a tömegek kapcsolatáról, a munkásosztály és szövetségeseinek viszonyáról, a baloldali és a jobboldali elhajlás veszélyéről. Fővárosunk felszabadulására emlékezve tehát méltán idézzük az ezzel összefüggő többi jelentős jubileumi eseményt is. Mindez azonban csak akkor lehet igazán tartalmas, méltó emlékezés, ha nem ér véget a díszünnepségek szónoklataival, az ünnepi emlékestek műsoraival, ha tetteinkkel folyamatosan bizonyítjuk, hogy méltó örökösei vagyunk azoknak, akik előttünk dolgoztak, harcoltak a maival azonos ügyért, célokért. Az ünnep alkalmat kínál annak a kérdésnek a felvetésére is, hogy mit jelent az országnak, a budapestieknek a felszabadult haza fővárosa. Felsorolhatatlanul sok mindent. Jelenti a gyárakat, a belvárost és a külvárosokat, az üzletek kirakatait, a város fényeit, a Nagykörutat és a kis utcákat, jelenti Óbuda romantikáját, a műemlékeket, a Várat, az amphiteátrumot, a híres fürdőket, zsúfolt albérleteket és új lakótelepeket, a mindig felszedett utakat, a zsúfolt közlekedést, az állványokat az épületeken. Jelenti a pesti humort, színházi és irodalmi életet, egyetemeket, a szépívű hidakat a Dunán és sok mást. Vannak azonban fontosabb, a részletekből kiemelkedő ismérvei is Budapestnek. Legelőször is az, hogy Budapest immár a szocialista Magyarország kormányzati, politikai, szellemi, sőt, sok vonatkozásban anyagi központja is. így aztán, ahogyan a pestiek dolgoznak, azt megérzi az ország. S bár a mi hazánkban egyenlő minden állampolgár, úgy vélem, mégsem túlzok, ha azt írom: a budapestiekre jobban figyel az ország, s ezért nekünk megkülönböztetett felelősséggel kell dolgoznunk. Az ország elvárja tőlünk a példamutatást. A másik, amit kiemelnék, hogy Budapest mindig a haladó, forradalmi mozgalmak központja, fellegvára volt, így a forradalmi munkásmozgalom fellegvára is. Budapesten él a magyar szervezett munkások mintegy 40 és a párttagság 30 százaléka. De még ezek a számok sem fejezik ki eléggé azt a szerepet, amelyet Budapest öntudatos munkássága, dolgozó népe betöltött és ma is betölt az ország életében. Tudom, hogy a főváros nem az ország, de az itt élő munkásság, Budapest dolgozó népe mindig meghatározó szerepet játszott az ország fejlődésében. Ez realitás, amivel számolniok kell nemcsak a politikusoknak, de minden budapesti dolgozónak, állampolgárnak, legyen az miniszter vagy esztergályos. A főváros együtt fejlődött az országgal, s ami az elmúlt 25 évben megvalósult, az nem kevés. Ugyanakkor jövő feladatainkra is gondolva, meg kell állapítani, hogy a kétmilliós város fejlődése több területen elmaradt a lehetőségektől és a szükségletektől. Vonatkozik ez a többi között a lakáshelyzetre, a szolgáltatásokra és az ipar technikai, műszaki színvonalára. Várospolitikánk számolhat azzal, hogy már a negyedik ötéves terv időszakában az elmaradás gyorsabb ütemű behozásához, a fejlődés meggyorsításához az eddiginél nagyobb központi támogatást kapunk. De minden korábbinál jobban kell számolnunk a helyüeg rendelkezésre álló és igénybe vehető anyagi és szellemi erőforrásokkal, a lakosság fokozódó aktivitásával a várospolitika alakításában és gyakorlati végrehajtásában. Részletezés nélkül megemlítem még, hogy a főváros fejlesztését, lakosságának helyzetét javító törekvéseink középpontjában a lakásépítés és a meglevő épületállomány felújításának meggyorsítása áll, mégpedig összhangban azzal a szem elől nem téveszthető feladattal, hogy eközben folyton szépüljön, csinosodjon a városkép. Az új lakótelepeken, több külső kerület központjában és a belső városrészekben az elavult, lebontandó épületek helyén a negyedik ötéves tervben mintegy 85 ezer új lakás megépítése a célunk. Ennek érdekében növekszik az állami támogatás mértéke; de azzal is számolunk, hogy a lakosság és az üzemek, vállalatok a korábbinál nagyobb mértékben járulnak hozzá a lakásépítéshez. Fontos helyet foglal el a főváros terveiben az egészségügy és a szociális ellátás javítása, a szolgáltatások és a közlekedés fejlesztése, a gyorsvasúti hálózat továbbépítése és a forgalmas közúti csomópontok korszerűsítése, a közműhálózat folyamatos felújítása és a levegő szennyezettségének csökkentése. Gondunk van a közoktatás fejlesztésére, a művelődési lehetőségek újabb feltételeinek megteremtésére, különösen a munkáskerületekben. Az irodalom és a művészetek, valamint a sport tőlünk elvárható támogatásáról sem feledkezünk meg. Szorgalmazzuk a Budapesten települt fontos iparágak rekonstrukciójának, műszaki fejlesztésének és az anyagmozgatás gépesítésének meggyorsítását, amely kényszerítő szükség, és egybevág a népgazdaság alapvető érdekeivel. Itt arra is figyelemmel kell lenni, hogy a fővárosban koncentrálódik az ország magasképzettségű szakmunkás, műszaki, tervező és tudományos erőinek nagyrésze, akik a fejlett technikát képesek eredményesen alkalmazni. Az intenzív iparfejlesztést sürgeti az a körülmény is, hogy e nélkül a szolgáltatások munkaerőgondjait nem lehet megoldani. Sokan leírták, elmondották már, hogy milyen vonzó Budapest. Azonban ezt csak azok tudják igazán, akik ebben a városban élnek, dolgoznak, alkotnak. Szeretetünk, sőt, rajongásunk Budapestért legyen olyan tényező, amely növeli felelősségérzetünket, szocialista kötelezettségünket a város és annak népe iránt. NAGY LÁSZLÓ Himnusz minden időben Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habjában csörtető, Gyönyörűm te segíts engem! Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bájokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem! Öröktől belémkaroló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rámdönög, önmagammal ha kűzködök, Gyönyörűm, te segíts engem! Jog hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem! 4