Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Budai városélet a „Jogkönyv” tükrében

A SZERKESZTŐ POSTAJA Detrői István, Budapest, V. Ön fájlalja a Károlyi-kert pusztulását. Valóban, az új földalatti építése során, műszaki okokból ideiglenesen igénybe kell venni a park egy részét. Úgy gondoljuk azonban, ez az építkezés annyira közérdekű, hogy a park látogatói egy időre szívesen beérik a megmaradó területtel. Amint az építkezés befejeződik, a parkot teljes egészében visszaállítják. Mint ahogy általában is a fővárosi építkezések és rekonstrukciók nyomán a bal part zsúfolt városrészeiben nem kevesebb, hanem lényegesen több lesz a zöldterület. Kloss László, Budapest, IX., Ráday u. 8. Levelét idézzük: „Lapjuk legutóbbi számában megjelent Vargha Balázs „Szép Ernő pesti látomásai" c. cikke, amelyet érdeklődéssel olvastam. Egy helyen azt írja: « Az Ehm előtt», és kérdőjelet tesz utána. Gyanítom, hogy az író a fiatalabb korosztályhoz tartozik, ezért nem tudhatja a név jelentését. Az Ehm név az Astoria táján, a századfordulón létező jónevű vendéglőt jelentett, ahol cigány is muzsikált. Erről nekem vagy 50 éve egy kedves ismerős bácsi beszélt. Még azt is elmondta, hogy a cigány egy alkalommal addig nem hallott dalt játszott. Megkérdezték: „Jóska, mi volt ez?" A felelet: „Mancseszter bigesz bágesz." Kitartó nyomozás után kiderült, hogy a dal címe: „An meine schönen Tage in Baden." Ennyit tudok az Ehm vendéglőről." A közlést köszönettel vesszük. Markusovszky Károly s. lelkész írja: „A fővárosi papság jelentős részében nagy érdeklődést keltett a júliusi számban közölt „Hová lettek a Koronázó templom kincsei?" c. mozaik. A kitűnő mozaik jegyző azonban, úgy látszik, nem jutott az egész adatanyag birtokába, és ezért engedtessék meg, hogy azt kiegészíthessem. A kincsek közül két nagy értékű kehely Budán maradt, egészen csodálatos módon. A II. József parancsára elrendelt árverés előtt az ő egyik hivatalnoka (talán lelküsmeretének megnyugtatására) a két legszegényebb budai templomnak, az újlakinak és az alsó-vízivárosi kapucinus templomnak e két aranyozott, középkori ezüstkelyhet kikölcsönözte. Az újlaki 21 cm nagyságú, filigrán díszítésű, kései csúcsíveskori, finom ötvösmű. A másik 3 cm-rel kisebb, és oly nevezetes, hogy nemcsak Klaus német műtörténész a kereszténység művészetéről írt nagy művébe került be, hanem az 1873. évi bécsi világkiállításon is bámulat tárgya volt. E kehely kerek talpához forrasztott nagy öntött medaillon Krisztust ábrázolja a keresztfán, továbbá Jézus születését, a három király imádását, majd bemutatását a templomban. Ötágú gombjának lapjait áttetsző kék zománcon Szűz Mária nevének gótszabású nagybetűi díszítik. Fölötte gyűrűben Jézus, alatta János apostol neve. E budainak nevezett kehely teljes egészében oly ízléses, formájában oly nemes, hogy a XIV. századbeli gótikus kelyhek mintaképe. A kapucinus templomból a még szegényebb és azóta lebontott öreg János Kórház kápolnájába került, majd onnan a vízivárosi Anna templomba. Most bizonyára (ezt nem tudom biztosan) a Mátyás templom múzeumában van. Azt hiszem, hogy ez a kiegészítés virágzó múltunknak értékes adaléka." Közlését köszönettel fogadjuk és megjegyezzük, hogy értesülésünk szerint az említett kehely, sajnos, elveszett. Terényi László, Budapest, V., Alkotmány u. 18. Köszönjük a beküldött ismertető füzetecskét; tartalma nem volt ismeretlen előttünk. A Fővárosi Tanács ületékesei rendszeresen tanulmányozzák a városi ügyintézés különböző szakterületeinek nemzetközi tapasztalatait, így természetesen az ingatlankezeléssel és karbantartással kapcsolatos problémákat is. A nálunk jelentkező gondok — mint bizonyára tudja — csak részben pénzügyi jellegűek. Elsősorban munkaerőhiányról és anyaghiányról — „kapacitás-hiányról" — van szó. A gondok építőanyag- és építőiparunk fejlődésével válnak megoldhatóvá. Bizonyos, hogy könnyítést jelent majd az új lakbérrendelet is, továbbá azok az intézkedések, melyeket a karbantartó munkákkal kapcsolatban (pl. nyugdíjasok és másod-foglalkoztatottak beállításáról) hoztak. Mint bizonyára tudja, a magánerőből történő lakás-rekonstrukcióra nálunk is igénybevehető hitel, s a beruházott összeg az IKV-val kötött megállapodás szerint le is lakható. A jelen esetben az az érzésünk, hogy lényegében Bécs városa alkalmaz nálunk már bevált módszereket, szerencsésebb körülmények között: egyrészt alig szenvedett épületkárokat a második világháborúban, másrészt lakosainak száma félévszázad óta fogyóban van, nemhogy olyan iramban növekednék, mint Budapesté. Kerbolt Lajos, Dunaújváros. Úgy gondoljuk, az új lakbérrendelet elindít majd némi spontán mozgást is a tekintetben, hogy a nyugdíjasok, akik igényeikhez mérten szükségtelenül nagy lakással rendelkeznek, kisebb lakásra cseréljék mostani bérleményüket. Hiszen ez számukra két szempontból is előnyös lesz: megkapják a két lakás közötti értékkülönbséget készpénzben; megállapított lakbérpótlékjukat az olcsóbb lakásba is magukkal viszik. Egészségi gondozásukat — mint Ön is megállapítja — ez még nem oldja meg. Kétségtelen, hogy az eddig felépült nyugdíjas-házak csak a nyugdíjasok szűk körének állhatnak rendelkezésére. A meglevő szociális otthonok is, az igényekhez képest, kevés férőhellyel rendelkeznek. Mint azonban bizonyára látta, az új ötéves tervben ez a problémakör előtérbe került. A Buda környéki szabad területek beépítésének gondolatával várostervezőink régóta foglalkoznak. Egyelőre azonban fontosabb a meglevő, út- és közmű-hálózattal is rendelkező területek rekonstrukciója, mint a további terjeszkedés, ennek során „bolygó- avagy alvóvárosok" létesítése. (Amelyek, külföldi tapasztalatok szerint, nem is nagyon váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.) Azt se feledjük, hogy a Budakörnyék a főváros levegőtartaléka! Hábel György és Soó T. levelükben sok olyan témát vetnek föl, amelyekkel részben már foglalkoztunk; részben pedig — figyelmeztetésüket köszönettel véve — igyekszünk hamarosan foglalkozni. Horánszky Nándorné, Budapest, XII., Bíró utca. Javaslata, hogy az új Nemzeti Színházat a Vérmezőn építsék föl, érdekes, de aligha találkozik a fővárosi többségi közvéleménynyel. Külön kérdés a budai színházé, amely újra meg újra fölmerül. Véleményünk szerint nem egészen véletienül alakultak világszerte meghatározott központi kerületekben a színházi negyedek. VASVÁRI ISTVÁN Farkasrét Ahol járok tavasz huzatában, farkasok jártak rég idők hunytában. Innen a név. Kéklő vidék dél káprázatában. Lenn, felbomlók tízezre ég — fenn, virágban ciprusok, áloék ... Sashegy magasából villák villannak le komfortos halálra, hol dobozba zárva, hány tábornagy várja: „A nemzeti hála nem felejt..." Hány koszorú ég fenyő pattogásba — füstölők ízét lebbenti lég; s kolumbáriumok apró rekeszében — mint apám üzletében rég, ahol fel volt irva: Sáfrány, bors, kömény — két évszám s a név! Ennyi volt — elég? Szeretők ölét egy üyen pohárban nem éri hév ... S kit nemrég még láttam egy pesti korcsmában, vagy hivatalában izgett, henyélt; Sashegy szárnya alatt, koszoru-kopáran — porán pecsét... Ne higgyj a múlásban: szél-beszéd a farkasoknak rétje; bár por leszel a csésze rejtekébe, dobozon pecsét; teljes feledés, — mig lenn, Pest hevébe ház, hid, pára-kék, s Duna-özönlésbe tolul évre-év — Nézz fel: tágas éjjel méretíen mélységben csülag-hekatomba porból vált izzani, (mint, aki itt porlik, amig élt...) mégis mennyi fényt: jót és állhatatlant hordoz áradatban s nem megválthatatian reményt! 46 /