Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Budai városélet a „Jogkönyv” tükrében

Dr. Gámenczy Béla A forint megteremtése 1944 utolsó hónapjaitól 1945 tavaszáig az ország nagyrészén háborús állapotok uralkodtak. Az ipari és a mezőgazdasági termelés nagymértékben visszaesett. A földek nagyrészét munkáskéz, igaerő hiányában nem tudták megművelni, sok helyen vetőmag sem volt. így 1945 végére és 1946 első felére az óriási anyag- és áruhiány egy csillagászati számokba torkolló inflációban csúcsosodott ki. A közélelmezési üzemek helyzete A közélelmezés 1945. I. félévi alakulását már egy korábbi összeállításban ismertettük (Budapest, 1970. 4. szám). A további ismertetés előtt összefoglalást adunk a fővárosi közélelmezési ügyosztály alá tartozó fontosabb üzemek és intézmények helyzetéről. A Községi Élelmiszerüzem az ostrom alatt igen nagy károkat szenvedett épületeiben és gépállományában. 30 tehergépkocsija megsemmisült, árukészlete egyáltalán nem maradt. Február első napjaiban 80 alkalmazottal kezdte meg a munkát. 1945 végére már 114 üzlettel, 19 tehergépkocsival és 27 lovaskocsival rendelkezett, s 1250 alkalmazottal dolgozott. (A Községi Élelmiszerüzemből alakult 1948 májusában a KÖZÉRT. Az átszervezést a Gazdasági Főtanács megbízottjaként dr. Gámenczy Béla, a KÖZÉRT első igazgatóságának elnöke irányította.) A Községi Kenyérgyár az év elején katonai célokra kezdte meg a sütést. Június végétől az Óbudán felállított másik gyáregységével együtt naponta 8—10 vagon kenyeret sütött a lakosság ellátására, amivel a szükséglet jelentős részét fedezte. A Községi Lóhúsüzem sorozatos bombatámadások következtében elpusztult. A Tétényi Sertéshízlaló és Húsipari Rt. júliustól kezdődően jóvátételi hizlalásokat végzett. A Nagyvásártelepet teljesen lebombázták. Ugyancsak súlyosan megrongálódtak a kerületi vásárcsarnokok, piacok, közvágóhídak is. Az év végére a vásárcsarnokokat és a piacokat, továbbá a közvágóhidakat üzemképessé tették; kivéve a Nagyvásártelepet, a belvárosi, a Batthyány téri és a vérmezői csarnokokat. Az Élelmiszerjegyközpont Lajos utcai központi épülete, a vidéki kirendeltségek, továbbá a budapesti és övezeti jegyfiókok nagyrésze elpusztult. Már február elején megkezdődött az Élelmiszerjegyközpont, valamint 24 pestkörnyéki kirendeltsége és 150 jegyfiókjának újjászervezése, hogy a szervezett hatósági ellátást biztosítani lehessen. A fenti adatok is világosan tükrözik azokat az erőfeszítéseket és eredményeket, amelyeket az 1945. év során Budapest dolgozó népének a nélkülözések között is önfeláldozóan végzett munkájával lehetett csak elérni. Újabb ellátási nehézségek 1945 október végére az általános közellátási helyzet ismét leromlott. A szovjet élelmiszersegély elfogyott. Az elégtelen terméseredmények miatt gabonából és kukoricából például a szükségletnek 60%-a, húsból és baromfihúsból mindössze 20%-a állt rendelkezésre. Budapesten a kenyérfejadagot napi 20 dkg-ról 15 dkg-ra kellett leszállítani, de ennek kiadása sem volt biztosított. Nagybudapestnek gabonából havi 1080 vagonra lett volna szüksége, de csak 9 napra volt fedezet. A főváros közélelmezési tanácsnokának 1945. december 6-án kelt átfogó jelentése nyíltan rámutatott arra, hogy az elégtelen terméseredményekből Budapest lakosságának ellátását télen és a rákövetkező tavaszi hónapokban fedezni nem lehet. Sürgette, hogy legalább kenyérgabonából és lisztből biztosítsák a minimális fejadagokat. Zsiradékból és húsból olyan nagy volt a hiány, hogy hónapokig nem lehetett jegyre fejadagot osztani. Cukrot csak a gyermekek kaphattak, minimális mennyiségben. Burgonya, hagyma, hüvelyes alig állt rendelkezésre, és a téli hónapokra tartalékkészlet egyáltalán nem volt. A jelentés kiemelte, hogy 1945 decemberében a nehéz testi munkásoknak napi 1350, a testimunkásoknak 1100 és a lakosság többi részének napi 556 kalóriát tudtak biztosítani. (A szükségletet akkoriban külföldön minimálisan 3000—1800 kalóriában szabták meg.) Ekkor Budapest polgármestere, a rendkívül súlyos helyzetre hivatkozva, ezt a közellátási jelentést eljuttatta számos külföldi szervezethez és sürgős segítséget kért. Külföldi segélyakciók A polgármester felhívására 1946 első felében a világ minden tájáról megindultak a kisebb-nagyobb élelmiszer, ruha és gyógyszer szállítmányok Budapest felé. A legjelentősebb segélyprogramot 1946. május-december között az UNRRA bonyolította le, összesen 5,2 millió dollár értékben. (Összehasonlításul : Csehszlovákia és Jugoszlávia 425-425 millió, Ausztria 117 millió, az egymillió lakosú Albánia 22 millió dollár UNRRA hitelkeretet élvezett.) Az UNRRA Magyarországnak a következő segélyeket adta: Élelmiszerből: húskonzerv 2385 tonna, zsiradék 1469, cukor 1427, halkonzerv 557, tejkonzerv és tejpor 547, bab 72, szirup 169, gyermektápszer 21, egyéb: 48 tonna. Ruhaneműből: ruha 372, cipő 109 tonna. Gyógyszerek, kötszerek, kórházi műszerek és felszerelések: 85 tonna. Teherautó: 100 db, mentőautó: 6 db. A Svájci Don Suisse (Svájci segély) adománya: élelmiszerből 2,403, ruhaneműből és cipőből 83, gyógyszerből 218 tonna, kereken 8 millió Sfr. értékben. A gyógyszeradomány között szerepelt 16 poliklinikai felszerelés, 16 mentőautó, 10 röntgenkészülék, 16 millió egység inzulin stb. A svájciak másik szervezete, a Svájci Vöröskereszt 3600 gyermeknek juttatott hosszabb időn át pénz, élelmiszer és ruhanemű segélyt. A Svéd Vöröskereszt 157 tonna élelmiszert, 40 tonna ruhaneműt és 8 tonna gyógyszert küldött. A svéd kormány még külön 58 tonna ruhaneműt bocsátott a magyar kormány rendelkezésére. A Dán Vöröskereszt a budapesti főiskolai hallgatók étkeztetését segítette elő 372 tonna élelmiszeradománnyal, melyből napi 2500— 5000 adag meleg ételt osztottak ki. A Nemzetközi Gyermekmentő Szövetség ugyancsak jelentős élelmiszer- és gyógyszersegélyt nyújtott. Tagjai közül a svéd Rädda Barnen négy hónapon keresztül 15 688 gyermeknek adott reggelit, azonkívül 33 000 gyermeket kéthónapos turnusokban egyéb étkeztetésekben részesített. A dán Red Barnet hat hónapon át 6000 budapesti iskolásnak adott ebédet. Az amerikai külön segélyakció 2460 millió egység penicillin adománya kiemelkedő segítséget nyújtott a betegeknek. A JOINT 290 vagon élelmiszert, 131 vagon ruhaneműt, 4 vagon gyógyszert, 25 vagon vegyesárut, továbbá 63 gépkocsit osztott szét. Az Actio Catholica 700 tonna élelmiszert és 100 tonna ruhaneműt, a Protestáns Egyetemes Egyház 578 tonna élelmet és 255 tonna ruhaneműt juttatott tagjai részére. Érkeztek más, kisebb adományok is, és sok volt az egyes személyeknek közvetlenül küldött külföldi csomagadomány. Az élelmiszer-küldeményeket a főváros közélelmezési ügyosztálya jegyre — elsősorban a kisgyermekeknek, a testi munkásoknak és az üzemi konyháknak — osztotta szét. Gabona és liszt azonban nem volt a küldeményekben. És az első szállítmányok csak 1946. tavaszán érkeztek meg. Végeredményben tehát a főváros népe a nehéz telet saját erejéből vészelte át. A kenyérellátást csak 50% tengeri liszt, 15% árpaliszt és 35% búza-rozsliszt keverésével lehetett biztosítani. Voltak kukoricanapok is, ilyenkor kenyér helyett kukoricalisztet osztottak. A legnehezebb, a termés előtti utolsó hónapban a Szovjetunió adott a fővárosnak 300 vagon kenyérgabonát és lisztet. Egyébként 1945 telén — 1946 tavaszán havi 50 dkg hüvelyest, valamint hetenként és személyenként 1 kg burgonyát lehetett jegyre kiosztani. Húskiosztás egyáltalán nem volt. Cukrot csak a 12 éven aluli gyermekek kaphattak: havi 15 dkg-ot. Zsiradékot csak februárban osztottak, a felnőtteknek 10, a gyermekeknek 20 dkg-ot. 40