Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Budai városélet a „Jogkönyv” tükrében

O' <J Karáth József felvételei A belvárosi templom mellett folyik az egykori Contra-Aquincum római kori táborának feltárása. A római falak megőrzése, konzerválása után ez a terület is Budapest egyik jelentős idegenforgalmi látványossága lesz. 1898. június 25-én ugyancsak földhalmok tornyosultak, munkagépek és szorgos munkások tevékenykedtek az akkor épülő Erzsébet-híd pesti oldalának pillérénél. Az egykorú hivatalos adatok szerint a Duna 0-pontja alatt, 3,5 — 3,8 m mélységben, homokos kavicsrétegben egy díszes római kori sisak feküdt a keszonban. A sisak a tér régi neve után Eskü téri sisakként került be a szakirodalomba, és ma a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának egyik ékessége. A századvégi telekommunikációs eszközök nem adhatták olyan széles körben hírül ország-világnak a nevezetes és jelentős lelet napfényre kerülését, mint azt napjainkban természetesnek vennénk. Ezért a nagyközönség nemigen tudja, hogy milyen értéket kotort ki a bagger a Duna kavicsából. Az Eskü téri római kori ellenerőd kormeghatározásához, épületeinek helyzetéhez és berendezéséhez a most folyó ásatások új anyagot, új tudományos eredményeket szolgáltatnak majd. Aligha feltételezhetjük azonban, hogy az ún. Eskü téri sisakhoz hasonló értékű leletet hozna felszínre a kutató ásó. A budapesti későrómai díszsisakhoz hasonlók római birodalom-szerte is nagyon ritkán látnak napvilágot. A sisak külsejét aranyozott bronzlemez borítja, melyről viszonylag könnyen eltávolítható volt a rárakódott kavicsréteg, így a restaurálás után díszítményei eredeti csillogásukban pompázhattak. A sisak belsejéből, ahol fedetlen volt a sisak vas alapja, a kavicsok mind a mai napig eltávolíthatatlanok maradtak, annyira összerozsdásodtak a vasmaggal. A szegélyen és az arcvédő lemezeken még ma is láthatók a kis lyukak, melyek az egykori bőrbélés bevarrására, felerősítésére szolgáltak. A sisak harangrésze két gömbszeletből készült, melyet középen egy vaspánttal illesztettek össze. Ez a pánt enyhén kimagasodó taréjt képez. A homlok és tarkó feletti részeken és a két halántéki oldalon egy-egy csatot találunk, ezek a szőrből készült ünnepélyes sisak-taréj rögzítésére szolgáltak. Krászriai aranyrudak Római dísz-sisak Contra-Aquincumból A legszembetűnőbbek a sisakon a hatalmas színes kövek, melyeket az aranyozott lemez befoglal. Nem valódi vagy féldrágakövek ezek, hanem tarka üvegmasszából készült utánzatai az achátnak, smaragdnak, lapis lazulinak. A körkörös, félhold, keresztalakú trébelt minták a későrómai díszítőművészet kedvelt motívumai. A homlokpánton finoman domborított alakos mezők váltakoznak szimbolikus tartalmú díszítőelemekkel. A figurális lemezek maguk helyett beszélnek. Jupiter és a győzelem istennője, Victoria megjelenítése, úgyszintén az oroszlánok és a kratéredény szimbolikája is az élet győzedelmeskedését jelzi a halál felett. A tarka kőberakások, trébelt ornamentikák meglehetősen barbár izlést tükröznek. A kevés figurális díszítmény viszont még őriz valamit a hagyományos birodalmi díszítő-művészetből. A budapesti díszsisak összhatásában a későrómai udvari ízlés egyik jellegzetes képviselője. Az apró gyöngykeretelésű képes mezőkben levő alakok, illetve ezek a kis képmezők voltak segítségünkre abban, hogy a pompás későrómai díszsisak készítési helyét nagy valószínűséggel meghatározzuk. Egy régi leletegyüttes kapcsán, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum őriz, talán közelebb tudunk jutni a Budapesten napvilágra került római kori díszsisak készítési helyéhez, s ezzel az e típusba tartozó sisakok műhelyéhez is. A krásznai aranyrudakon téglalapalakú gyöngysoros keretelésben ül egy-egy allegorikus alak a város megszemélyesítöjeként. Ha ezeket a bélyegzőket összehasonlítjuk a sisakpánton levő ábrázolásokkal, nyilvánvaló, hogy azonos felfogásban készültek. A krásznai aranyrudakon a figurák alatt SIRM olvasható a bélyegzőkön. Kétségtelen tehát kapcsolatuk a sirmiumi (ma Mitrovica) császári verdéhez. A sirmiumi verde a IV. században, rövid megszakításokkal mintegy hetven évig, vert aranypénzeket. Indokoltnak látszik tehát a feltételezés, hogy a verde mellett nemesfémeket feldolgozó ötvösműhely is tevékenykedett. Az aranyrudak kormeghatározásához segítségünkre vannak még a császári bélyegzők is, melyeknek alapján készítési idejük 367-375 közé tehető. A budapesti díszsisak figurális díszítményeinek kidolgozása finomabb, plasztikusabb, művészibb, mint a krásznai aranyrudakon szereplő figuráké. A jobb minőségű kivitelezés magyarázatát talán néhány évvel korábbi készítésükben kell keresnünk — vagy egyszerűen csak abban, hogy más kidolgozási lehetőséget enged meg egy trébelt lemez, mint egy benyomott bélyegző. Nagy a valószínűsége annak, hogy sisakunk a dél-pannoniai császári székhely sirmiumi pénzverdéje mellett működő, díszfegyverzetet is gyártó udvari ötvösműhelyben készült. Dr. B. Thomas Edit 39