Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Budai városélet a „Jogkönyv” tükrében

— ünnepi mise előzi meg a Nagyboldogasszony-templomban. A mise után — de még ebédidő előtt — a Városháza előtti téren gyűlik össze az egész polgárság. Kézvesztés terhe mellett tilos ezen a napon a fegyverviselés. Korteskedni, verekedni sem szabad. Az ez ellen vétőt fővesztéssel fenyegeti a Jogkönyv. Az új magisztrátus megválasztása előtt az előző évi bíró s a tanácstagok leköszönnek. Az esküdtek — a tanácsurak — s a bíró lemondása nyilvánosan, megadott, hagyományos szöveg szerint elmondott beszéddel megy végbe. Alapításától a németek vannak többségben a város tanácsában. A tizenkét esküdtből kilenc német, három magyar. 1439-től hat német, hat magyar tagja van a budai tanácsnak. A bírókat pedig ettől az időtől fogva felváltva választják hol a magyarok, hol a németek közül. A bíró A bíró- és tanácsválasztás napján a leköszönő bíró beszéde végeztével hatalomjelvényét, a zöld gallyat s a fehér pálcát lehelyezi a városháza előtt a földre. A bíró pálcája fontos jelkép. Tanácskozások idején ezzel parancsol csendet. Igazlátáskor, ítélethozatalkor is ezt a pálcát tartja kezében. Erre a bírói pálcára esküszik a tanú illetve a vádlott. Ha a magisztrátus főbenjáró ügyben mond ítéletet, az elítélt feje felett a bíró pálcát tör, majd az összetört pálcát az elítélt lába elé veti. Amikor a magisztrátus lemond, a város egyik polgára megköszöni a búcsúzó magisztrátus évi munkáját. Ugyanekkor a Városházán a város pecsétnyomóját kiveszik az annak őrzésére szolgáló ládából, s felmutatják a népnek. (Annak jele ez, hogy a város címeres pecsétnyomója sértetlen.) Ezután újra visszahelyezik ládikójába a pecsétnyomót, a lezárt ládát pedig három hites személy pecsétjével látják el. A pecsétnyomó-őrző ládikát azután a Nagyboldogasszony-templom plébánosának adják át; ő őrzi azt az új bíró beiktatásáig. A láda kulcsa ilyenkor a város jegyzőjének őrizetében van. A budai bíró s a tizenkét esküdt három évszázadon át a következő esküszöveget mondja el, hivatalba lépésekor: „Hűséget és az igazság megtartását esküszöm Istennek, kegyelmes urunknak, N-nek, Magyarország királyának, kegyelmes asszonyunknak, N-nek, Magyarország királynéjának, a magyar Szent Koronának s minden hű főurának, Buda városának, németnek, magyarnak, szegénynek, gazdagnak. Ebben az igazságban részesítem a gazdagot és szegényt, ismerőst és idegent, lelkiismeretem és tehetségem szerint, amint Isten ezt tudtomra adja; előmozdítom a város javát, megóvom kártól, gyámolítom az igazságot, meggátlom és megtöröm az igazságtalanságot, hallgatok a város titkai felől, s mindettől nem tágítok sem szerencse, sem szerencsétlenség, sem irigység, sem gyűlölet, sem félelem, sem barátság, sem kegy, sem adomány okán, amellyel is ezt az eskümet megszegném. Isten engem úgy segéljen és a Szent Evangélium!" Hasonló esküt tesz a céhek kétkét választottja is. A város igényes a bíró s a tanácsurak személye iránt. Megköveteli a rátermettséget, mondván: a tanácsbeliek bölcsek legyenek, hogy meg ne csalják őket. Legyenek erős lelkületűek, hogy ment' maradjanak minden megfélemlítéstől. Legyenek igazságosak, hogy zavarba ne hozhassák őket. Megköveteli a polgárság azt is: elöljárói legyenek jóságosak, mértékletesek, istenfélők. A bíró — rendeli a Jogkönyv — csak budai polgár lehet. Személyére nézve bölcs és hatalmas ember legyen, akit ismernek és szeretnek is a város polgárai. Bíróvá csak azt lehet megválasztani, aki előbb mint esküdt, már hat esztendőn át tagja volt a magisztrátusnak. A Jogkönyv 1439-ig azt is előírja: csak az kerülhet bírói székbe, akinek mind a négy nagyszüleje német, s aki budavári háztulajdonos. (Ha a bírójelöltnek nem lenne budai házingatlana, kezesül olyan férfiakat állítson, akiket a király, vagy a király megbízásából a tárnokmester vagy a budai várkapitány elfogad.) Az új bíró bemutatkozó látogatást tesz a királynál. A megválasztást követő első vasárnapon pedig házról házra bejárja egész Buda városát. Ilyenkor mindegyik budai polgár saját háza előtt fogadja, s köszönti őt. Az új bírót e körséta végeztével az egész polgárság együttesen kíséri saját házához. A város tisztségei Az esküdteket már az új bíró mutatja be a királynak. Egyikük őrzi a város nagy és kis pecsétnyomóját. A kisebb pecsétnyomót tartalmazó láda kulcsának őre a város jegyzője. A jegyző tiszte: a város jegyzőkönyvének vezetése, a város által kibocsátott — latin és német nyelvű — oklevelek megírása. Munkájában a város Írnoka segíti. Kisebb — negyven forintos értékhatárig terjedő — ügyekben nem a bíró s a tanács együttese, hanem csupán az esküdt dönt. A magisztrátusnak két vízivárosi és egy tótfalusi polgár, mint bírói segéd könnyít bírói gondján. Részben rájuk, részben a céhek választottaira hárultak a város rendészeti feladatai is. Pest város bírája — Pest városának Zsigmond király korában, 1410-ben bekövetkezett önállóvá válásáig — a budai esküdtek egyike volt. Pestnek — mint Buda külvárosának — 1410-ig két, utóbb hat esküdtből állt a magisztrátusa. A pesti esküdtek számát Mátyás király bővítette tizenkettőre. A budai polgárok sorából kerültek ki a városi mérleg s a mértékegységek kezelői. Külön hivatalnoka volt Budának a vásárbíró: ő ügyelt a vásárok s a piac rendjére, ő ellenőrizte a város tisztasági szabályainak megtartását is. A canács bírói munkájában kisebb tisztviselők segédkeztek, ők gyakoroltatták be az esküvésre elítélt felekkel az eskümintákat. Peres ügyek kárbecsléseit, adók behajtását ugyancsak kishivatalnokok látták el. Éjjeli őröket, rendőröket és hóhért is tartott Buda városa. A város akasztófája, patibuluma 1391-ben a várfalon kívül, a lógodi — nyugati — vároldalon állt. A kisebb bűnösöket — a város sokadalmainak idején, a bámészok nem csekély gyönyörűségére — a főtéren levő pellengérre áhították; itt kalodázták s vesszőzték meg a kisebb gonosztettek elkövetőit. A hóhér csekély megbecsülésben részesült. Tisztességes emberek nem fogadták be. Azok házaihoz, s kocsmákba nem járhatott. A bűnösök elfogását a város poroszlói végezték. Vezetőjük, a porkoláb, a városháza pincebörtönének kulcsait őrizte. Mistgrafnak — szemétgrófnak — titulálja a Jogkönyv azt a férfiút, aki a város szemete elhordásáért felel. Jog és élet A Budai Jogkönyv, a budai városalkotmány a főváros három évszázados életének foglalata. A városi törvény holt betűje mögött élénk, feszülő életet érzünk. Nagykereskedői Váradig, Bécsig, Kassáig, Brassóig, Pozsonyig járják az országot. Mint az udvar szállítói és hitelezői, korai kereskedelmünknek számtalan nagy pénzügyi vállalkozásában vesznek részt. De — már a XIII. századtól — túl is lépik Magyarország határait. Velence, Bécs, Szilézia és Lengyelország útjait koptatják szekereik. Buda kereskedői sorába az Anjou-kortól itáliai és német kereskedők sorakoznak fel. Mátyás korára ezek a távolsági kereskedők már valóságos — sokak által irigyelt — kolóniákat alkotnak Budán. A nagykereskedő német patriciátus s a jobbára céhes iparba tömörült magyarok ellentétei a XV. század elején elmélyülnek; 1439-ben kisebb városháború során vívja ki Buda magyar lakossága a némettel való jogegyenlőséget. Ettől fogva az idegen — főként az olasz — kereskedők kolóniája kelti fel a féltékenységet. A XIV. századtól a budai patríciusok egyre több és több környéki birtokot szereznek meg; kereskedelme és ipara mellett azonban mezőgazdasági jelentőségre Buda nem tesz szert, még szőleivel együtt sem. A Mátyás-kori nagy itáliai árubeáramlás után Buda a délnémet tőke érdekszférájába kerül. A város polgárainak üzleti kapcsolatai a közelebbi cseh és lengyel, német kereskedővárosokon (Boroszló, Bécs, Brünn, Krakkó) túl egész Európát behálózzák. Buda Európának egyik pezsgő kereskedelmi és kulturális életű fővárosa akkor, amikor — a mohácsi vészt követően — a török hódítás rászakad. DECEMBERI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Dr. Szűcs István: Lakásépítés az általános városrendezési terv tükrében Mezei Gyula: Pedagógiai pezsgés az általános iskolában Bajor Nagy Ernő: A Wekerle telep Ságvári Ágnes: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Zolnay László: Város az időben XVIII. Somogyi Árpád: Bizánci művészeti emlékek Budapesten 38