Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Budai városélet a „Jogkönyv” tükrében

Zsigmond király aranya (Budai veret) A királyok koronázási ezüstkeresztje. XIII. századi budai munka (Esztergomi kincstár, Szelényi Károly felvétele) pe a koronázás, a király lakodalma, az újév, az egyházi év minden ünnepe, és, — ha gyászünnep is — a király halála. Ilyenkor megkondulnak a város öreg harangjai, a boltok bezárnak, a polgárság több napig sötét ruházattal, néma gyásszal adózik az elmúlásnak. Vígabb ünnep — a koronázáson s a király lakodalmán kívül — a királyi sarjaknak, a királyi elsőszülöttnek születésnapja. Buda polgárságának a király külön követe adja tudtul a trón örökösének megszületését. A király heroldját ilyenkor a város megjutalmazza, s ünnepélyesen megköszöni a híradást. Buda városának jogi ügyeibe a király csak kivételesen szól bele. Ilyen eset: a felségsértés bűne, a bíró megválasztásának királyi jóváhagyása, vagy az a város által hozott ítélet, amelyet a budai polgár — szembeszegülve a város igazlátásával — megfellebbez. Ezekben az ügyekben a királyt a tárnokmester, vagy a budai várkapitány helyettesíti. Buda tanácsa hivatalos kapcsolatban áll a pénzverő kamara ispánjával is. Az 1250-es évektől fogva már Budán is működik pénzverő kamara, majd hosszú időn át Buda a pénzverő kamaraigazgatás központja. A pénzverő kamaraispáni tisztséget szinte kizárólag budai patríciusokkal töltik be az uralkodók. Nem egy alkalommal maga a budai rektor vagy bíró, vagy az esküdtek valamelyike a pénzverő kamara ispánja. A kamaraispánnak azonban nincs beleszólása a városigazgatás dolgába. Jogköre csupán saját főhivatalának ügyintézésére korlátozódik. Kapcsolatban áll Buda városa az esztergomi érsekkel is, ugyanis az érsek jogköréhez tartozik a polgárság által megválasztott budai plébános megerősítése. Egyébként az érseki joghatóság csak vallási és családjogi kérdésekre terjedhet ki. A várost a királyok által megerősített szabadságai védik meg minden erőszaktól. És a város védekezik is minden — nemesi és főnemesi — erőszak ellen. A magisztrátus ugyan megengedi, hogy bárók vagy főnemesek, nemesemberek, udvari tisztségek viselői ingatlanokat szerezzenek a város területén — s valóban, Budán országnagyok házai szomszédosak kereskedők és iparosok házaival —, ám a nemesek csak akkor léphetnek ingatlanaik tulajdonába, ha írásban vállalják: ugyanúgy részt vesznek a város minden terhében, mint a többi polgár. A magisztrátus Budán annak van választójoga — tehát az választ, s az választható bíróvá, esküdtté —, aki a városban lakik, s akinek egyben a város területén ingatlan vagyona van. Tisztségviselő csak az lehet, aki tiszta erkölcsű. (Megmondja a Budai Jogkönyv azt is, kik az alkalmatlanok. Ilyenek: a csalók, a gyengeelméjűek, a hóbortosok, a besúgók, a bajkeverők, a fösvények, a részegesek, az esztelenek, az istentelenek, a tékozlók, a gyilkosok, és azok a fejbólintók, akik mindenre igent mondanak. De ilyen az is, aki — nagyon szegény.) Tanácsát évről évre április 24-én, Szent György napján választja a polgárság. Nagy ünnep ez! Az új tanács megválasztásának napját — a régi tanács búcsúját 37 A palota déli rondellájának részlete. XV. sz. (Lőrinczy György felvétele)