Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Budai városélet a „Jogkönyv” tükrében

Részlet a Palota déli toronykapujából. XV. sz. (Lőrinczy György felvétele) Város az időben XVII. Zolnay László Budai városélet a „Jogkönyv" tükrében Királyi pénzverő műhely. XV. sz. (Molnár János felvétele) Mielőtt elindulnánk középkori városnéző sétánkra, nézzük meg, milyen volt Budának a XIV. század derekára kivívott városalkotmánya? Mi volt az a „budai jog", amely irigyelt mintaképe minden középkori városunknak ? Buda városának szabadságjogait a király adta, azokat az uralkodók újra s újra megerősítették. Ennek következménye, hogy a város csak a királytól függött, neki engedelmeskedett, hűséggel elsősorban a királynak tartozott. Buda városának Jogkönyve megmaradt; annak a XV. századelején leírt kötete — ha hézagos is — hű tükre a város jogéletének. Buda középkori magisztrátusa mind jogainak, mind pedig kötelességeinek tudatában volt. A város minden polgárától — még attól is, akinek nincs ingatlana — megkövetelte a feltétlen királyhűséget. Ez a hűség azonban — a Budai Jogkönyv szerint — kölcsönös; csak akkor kötelező, ha a király is megtartja a város szabadságjogait. A felségsértést nem csupán az országos törvény bünteti—bünteti a városi törvénykönyv is. A város hűséget parancsol a bíró, az esküdtek, a tárnokmester, s a budai várkapitány iránt is, akik Buda ügyeiben az uralkodót helyettesíthetik. A magisztrátus—amelyet évente választanak — hivatalba lépésekor, a város jegyzőjével együtt, hűségesküt tesz a királynak, a királynénak s az országot jelképező Szent Koronának. A Budai Jogkönyv azonban kimondja: megszűnik az engedelmesség, a királyhűség, sőt, a királyt egyenesen meg kell fosztani trónjától akkor, ha őt a pápa egyházi átokkal sújtotta, ha a király eretnekké vált; vagy ha zsarnokoskodik, s az ország törvényeit lábbal tiporja. Az sem lehet uralkodó, aki az egyház javait pusztítja, rabolja. Nem lehet király az sem, aki bélpoklos, leprás. Az írott jogokon kívül a király különös megbecsülésében részesül a budai polgár. A király — századokon át — megengedi, hogy a budai polgárság a székesfehérvári koronázási ünnepségen megjelenjék. Koronázáskor a budai bíró, a tanácsurak, a patriciátus tagjai páncélt öltenek, Székesfehérvárra vonulnak, és a fehérvári koronázó-templomnak, az ottani Nagyboldogasszony-templomnak kapuját őrzik addig, amíg benn a koronázási szertartás zajlik. A koronázás után a budai polgárok székesfehérvári szállására, majd Budára, székvárosába kísérik az új uralkodót. Királyi prezentáció a főtemplomban A város — mint azt a Jogkönyv is kimondja — nagy tisztességben részesíti az uralkodót, ha az hosszabb idő után tér vissza fővárosába. Ilyenkor, csakúgy mint koronázások, királyi lakodalmak idején, a város lakossága ünneplő ruházatot ölt, megzengeti a harangokat, s az összes templom és kolostor papságával együtt égő gyertyákkal, zászlókkal, sőt az oltári szentséget is hordozva, valóságos körmenettel járul az érkező király elé. A királyt a bíró s az esküdtek már a város falai előtt fogadják, majd kíséretébe szegődnek, s őt egészen a palotáig kísérik. Megállanak a Nagyboldogasszony-templomnál, ahol Te Deumot mond a papság. A városnak is pirosbetűs ünne-36