Budapest, 1970. (8. évfolyam)
10. szám október - Vértesy Miklós: A Várkertbazár
Kerámia díszítésű boltozat n Várkertbazár A budapesti Közmunkák Tanácsa az 1870-es évek elején elkészítette a Duna szabályozási tervét. A rakpartok kiépítése mellett a folyómenti utakat is rendezni, szépíteni akarták. A pesti oldalon e tekintetben nem akadt sok tennivaló, mert — mint a korabeli sajtóban olvashatjuk — ennek „palotasorán a hazafi és az idegen tekintete egyaránt megelégedve nyugodhatott." Annál sürgősebbnek ítélték a folyó másik partján a királyi palota alatti házsor eltüntetését. Alacsony, málladozó, száz esztendős viskók sorakoztak itt, szegény halászok otthonai; siralmas látványt nyújtottak nemcsak az erre járóknak, hanem még a szemközti parton nézelődőknek is. Ezeket a házakat az állam 1873-ban megvásárolta illetve kisajátította, majd lebontatta. Helyükbe árkádos bazárt akartak építeni, középen egy kapuval. A kapura Szlávy miniszterelnök rendelkezése szerint azért volt szükség, hogy az uralkodópár ezen át juthasson le a Dunára, ha hajókázni kiván. A tervezéssel Ybl Miklóst (1814— 1891) bízták meg. A kiváló építész vállalta a feladatot, ám első elgondolása nem nevezhető sikerültnek. 43 egyforma árkádot tervezett, és a 300 méter hosszú épületsorban az árkádok unalmas ismétlődését csupán két helyen szakította meg egy-egy magasabb pavilon. Később e tervét több ízben módosította. A kivitelre került változat igen szép, szemet gyönyörködtető épületkompozíció, amely harmonikusan kapcsolja össze a zárt királyi kertet a rakpart utcájával. Közepén rácsos kapu, mögötte emeletes gloriette. Ez földszintjével a kert falára támaszkodik, az emelet dór oszlopos árkádjai pedig a szabadba nyílnak. A gloriette aljáról jobbrabalra szerpentinút vezet a felső teraszra. Az út kanyarulatánál mindkét oldalon háromnyílású pavilon emelkedik. Az épületkomplexum északi és déli végét lakóházak zárják le. Köztük és a gloriettes dlszfeljáró között húzódik az eredeti tervhez képest lényegesen megrövidü! .irkádsor, mindkét oldalon tíz-tíz á áddal, a főpárkányuk felett díszes balusztráddal, bábos korláttal. A díszítés mindenben harmonizál a neoreneszánsz architektúrával. A loggiákat lezáró csarnokok boltozatán hazánkban először találkozunk kerámiával mint építőanyaggal. (Később ugyanilyen zománcos kerámiakazettákkal ékesítette Ybl az Operaház utcai loggiáit.) A gloriette oszlopain Huszár Aladárnak a négy évszakot jelképező szobrai állnak, a bejáratot Feszler Leó két oroszlánszobra őrzi. EzeKet eredetileg sóskúti mészkőből faragták ki, de mivel a tél fagya és az egész év korma miatt hamar pusztulásnak indultak, pár év múlva bronzból öntötték ki másukat. A fülke-boltozatok falát Than Mór mitológiai alakokat ábrázoló freskói és Scholtz Róbert festményei díszítik. A bazársor és a rakpart közti terület parkos sétatér lett. Ez a jellege azonban megszűnt, amikor a 9-es villamos sínéit lefektették. Az építkezéssel kapcsolatban külön feladatként szerepelt a királyi palota és kert vízellátása. A vízmű szivatytyútelepét Ybl egy különálló épületben helyezte el, az árkádsor előtti tér déli részén emelt kioszkban. A kis épület remekbe sikerült alkotás, kereszíbordájú loggiás teraszával, sgraffitto díszítésével, szellemes megoldású kéménytornyával. Falát nyerstégla borítja, az építészetileg kiemelkedő részeket kőből faragták ki. A kioszk földszintes része kezdettől fogva kávéház volt, a budaiak kedvelt uzsonnázó helye; a gépházat az emeletes rész rejtette magában. A közel 10 km hosszú csőhálózaton naponta 24 000 akó (kb. 12 000 hektoliter) vizet nyomtak fel a hegyre. Az egész várnegyedet ellátó vízvezeték elkészülte után ez a szivattyútelep feleslegessé vált. 1905-ben a gépeket leszerelték, és az egész kioszk kávéház lett. A Várkertbazár — beleértve a lakóházakat és a kioszkot is — ugyanolyan neoreneszánsz stílusú, mint Ybl másik nagy alkotása, a Fővámház (ma: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem), de — mint egyik méltatója írja — „annak zárt fegyelmezettségével szemben zengő költemény, szabályos rímekbe, strófákba szedve. Árkádoknak, két nagy bramantei fülkének, szimmetrikus lejtőknek, lépcsőknek, pergoláknak, középen pedig gloriette-szerű nyitott pavilonnak remekbe készült együttese." Az építkezés 1875 —1882-ig ta r " tott. A költségek a vízműével együtt 2 328 887 forintra rúgtak (mai értékben kb. 90 millió Ft); ebből 966 663 forint volt a telkek beszerzési ára. 1896-ban a kioszk előtt állították fel az időközben elhunyt Ybl Miklós emlékművét. A bronzszobor az építészt álló helyzetben ábrázolja, bal kezében körzőt, jobbjában tervrajzokat tartva. A Várkertbazár 1945-ben osztozott a várnegyed sorsában: súlyosan megrongálódott, egyes részei összedűltek, szobrai nagyrészt elpusztultak. Restaurálását Kacziba Ferenc tervei alapján az ötvenes évek végén kezdték meg. A szobrokat Grantner Jenő és Palotai Gyula faragta ki újból. A munkálatok 1960-ban fejeződtek be; azóta ismét a régi szépségében pompázik Ybl alkotása. Amikor az épületkomplexum házai felépültek — 1882-ben —, a déli részen állók bérházak lettek, az északi végén emelkedőben pedig a testőrség és a várkapitányság személyzete kapott helyet. Az árkádokat eredetileg nyitottnak tervezték és árusítani akartak bennük. „A bazárszerű épületsor boltokat fog tartalmazni" — írta 1874-ben a Vasárnapi Üjság. Hamarosan rájöttek azonban arra, hogy nem lehet mesterségesen üzleti negyedet teremteni ott, ahol kevés a gyalogjáró. Noha az Erzsébethíd és a Ferenc József-híd létesítése előtt Pest felől a Lánchídon áthaladva erre lehetett a leggyorsabban megközelíteni Buda déli részét, itt inkább csak kocsiforgalom zajlott. Ezért a jobb oldali árkádok alatt a „hősök és államférfiak szoborcsarnokát" akarták elhelyezni, de Ybl tiltakozott ellene, a helyet ilyen célra alkalmatlannak találta. A bal oldali árkádokban 1880-ban Lötz Károly vezetésével női festőiskola nyílt meg, de nem sokáig működött. Végül beüvegezték az árkádokat és szobrászok részére műtermeknek adták ki. Erre a célra sem a legalkalmasabb, mert a világítás nem elegendő — jobb megoldást azonban azóta se találtak. Mégis, számos kitűnő művészünk dolgozott — és dolgozik ma is — az árkádok alatt; itt formázta meg többek közt a millenniumi emlékmű szobrait Zala György és Füredi Richard. A várkertet lezáró építmény többi részére háromnegyed évszázadig még csak fel sem merült ? használhatóság gondolata. A középen levő nagyszerű királyi feljárót — tudomásom szerint — csak egyszer vették igénybe: 1943 októberében, amikor Horthy ezen keresztül ment le a Dunához, hogy megszemlélje a németektől ajándékba kapott Hungaria jachtot. Ma azonban a Várkertbazár központi része Ifjúsági Park, az ifjúság egyik legkedveltebb, zenés-műsoros szórakozóhelye. A lépcsőket vidám fiatal lábak koptatják, és a nyári estéken messze száll innen a különböző beat-zenekarok és szólóénekesek hangja. Vértesy Miklós Az Ifjúsági Park feljárója (Tahin Gyula felvételei)
