Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Kalmár Ernő: Mozgáshiány rohanással

megfelelő járműre — rohanás a munkahelyre a hozzá legközelebb eső megállótól. A mozgásnak ez a fajtája nem mozgásszükségletet elégít ki, nem jár a mozgáskielégülés egészséges fáradságával. Ez a mozgás kapkodó, tele van feszültséggel. Ha sok van belőle, éppúgy fárasztja az idegrendszert, mint a tétlen mozgáshiány. Márpedig sok van belőle: a rohanás elhatalmasodott egész életünkön. Egyik üzletből a másikba, egyik pulttól a másikig, a konyhából a szobába, az asztaltól a tűzhelyig: folyton rohanunk. Ritmustalanul, vagy beidegződött rendszertelen ritmussal. Holott az emberi szervezet, maga az élet egészséges ritmust kíván. Ha ez felbomlik, ideges alaphangulat forrásává válik. A mozgáshiány és ritmushiány, a kapkodó mozgások és a mozgástalan helyváltoztatások, rohanás ülő, álló, mozgó és mozdulatlan helyzetben: e két tényező szövetkezése aggasztó mértékben felfokozhatja a nagyvárosi ember ideges alaphangulatát. Az ideges talajon pedig könnyen megteremnek az idegesség közismert gyomnövényei, a heves összeszólalkozásoktól a gyomorgörcsös önuralomig. Gyaloglás és séta Egy lépést sem teszek gyalog — mondják boldogan a kombinált villamos-autóbusz bérletjegy tulajdonosai. Tény, hogy milliós városi tömegek csak ritkán, muszájból és rosszul gyalogolnak. A gyaloglásnak egyeden fajtáját szokás elfogadni, sőt, bizonyos tiszteletben tartani. Ez a séta. A neve is szép, hangulatos. Nem érződik ki belőle a gyaloglás. A gyaloglás azt jelenti, hogy nincs autóm, nincs a közelemben megállóhely. A séta azt jelenti, hogy van autóm, ülhetnék buszra is, de most nem teszem, mert sétálni van kedvem. Ha ez a jelentés tovább árnyalódik azzal, hogy a munkahelyemről hazasétálok, vagy az út egy levegős, fasoros szakaszát sétálva teszem meg (ha már odafelé rohannom kellett), akkor a séta elsőrangú idegcsülapítóvá válik. Kellemes mozgás, s egyúttal kikapcsolódást eredményez. Ha az is benne foglaltatik a séta jelentésében, hogy vacsora után az esti lefekvés előtt rendszeresen sétálunk, akkor jogosan érezhetjük a séta és a gyaloglás különbségét, a séta javára. Ebben a sétában nincs benne az a kényszerű vagy vállalt mozzanat, hogy gyalog megyek valahová. Nem megyek sehová, nem is érnék most rá, mert sétálok. Önmagáért a sétáért, mert jól tudom, hogy ez az oldott, ez a nehezen elsajátítható, lazító mozgás felbecsülhetetlen szolgálatot tesz egészségemnek. De azt a kevés gyaloglást is többre kellene becsülnünk! Ha egyetlen megállóra van az üzlet a lakásunktól, legalább odafelé tegyük meg az utat gyalog — kissé megmozgatjuk tagjainkat, s az is előfordulhat, hogy előbb odaérünk, mintha villamoson mennénk. Használjuk a járművet visszafelé, amikor csomagokkal megpakolva jövünk: töltse be valóban előnyös funkcióját mint szállítóeszköz. Azt mondjuk, fáradtak vagyunk, még ahhoz is, hogy egy megállót gyalogoljunk. Ha villamoson megyünk, pihentebbek leszünk? Az, aki dolgát a nap folyamán sok lábmozgással végezte, pihentebb lesz. De ülő tevékenység után éppen a gyaloglás az, ami egy kis pihenést ad. Kár hát lázadozni még az ellen is, hogy az átszállóhelyek járdaszigeteinek távolsága egyre növekedik. Minthogy az ülő és álló tevékenységek is állandóan szaporodnak. Örüljünk mindennek, ami némi gyalogló mozgásra kényszerít. Az autósok csak hálásak lehetnek azért, hogy mind többet kell gyalogolniuk a parkolóhelytől és a garázstól a presszóig, a színházig, a sportpályáig, a hivatalig, a lakásig: legalább ez a kis mozgás óvja a rozsdásodástól szervezetünket. Hiszen ülnek a volán előtt és ülnek a presszóban, a színházban, a sportpályán, a hivatalban, a lakásban. Reggeli torna — munkahelyi torna A rádió hőskorában még közkedvelt műsorszám volt a reggeli torna. Lassanként kiment a divatból. Pedig ma mennyivel inkább szükségünk volna rá! Az a tízperces, célszerűen összeállított mozgás frissebbé, vidámabbá, egészségesebbé tesz, mint egy féldeci, egy dupla és egy idegcsillapító egyszerre és különkülön. Talán mégis van egy lélektani hátránya emezekkel szemben ? Az, hogy értékét nem érezzük a zsebünkön, mert ingyen van? S menni sem kell érte sehová, mert helyben van, mi több: bennünk van? A munkahelyi torna viszonylag újabb keletű jelenség. Orvosok, pszichológusok nagyon javasolják. A fizikai munkák legtöbbje egyoldalú, órákon, hónapokon, éveken át ugyanazokat a mozgásszerveket veszik igénybe. így például a felső test aránytalanul megerősödhet, az alsó test elsatnyul, a jobb kar izmos lesz, a bal gyenge. Néhány perces torna a test minden részét kellőképpen megmozgathatja, a munka során elhanyagoltakat többszörösen is. A munkahelyi torna tehát pihenést, felüdülést okoz, energiákat csoportosít át. Az időkiesést bőven ellensúlyozza a jobb kedvvel, friss energiával folytatott további munka; ez forintban mérhető. Persze, a legkiadósabb mozgás a sport; a legsokoldalúbb, legegészségesebb sportág pedig az úszás és a természetjárás. És ez az a két sport, amelyik tömegméretekben beüleszthető a budapesti ember mindennapi életébe! A világ sok nagyvárosa egyaránt ontja lakóira az idegesítő tényezőket, s ebben Budapest is versenyképes a többivel. De csak nagyon kevés metropolis kínálja két kézzel az idegesség olyan ellenszereit, amilyeneket a mi fővárosunk nyújt. Úszás és természetjárás Budapesten télen-nyáron lehet úszni. Kánikulában tízezrek nyüzsögnek a strandokon, félnapokig. De két-három borús nyári nap után elnéptelenednek a fürdők. Télen meg csak a legelszántabbak, már-már hóbortosnak számítók merészkednek az uszodák vizébe. Pedig a víz hőmérséklete, hála a csodatevő gyógyforrásoknak, minden időben eléri az egészséges fokot, s a többi már a helyes törülközés, öltözködés és egy kis edzettség dolga. Nem futja az időből ? Napi félóra, vagy heti háromszor egy-egy óra igenis elszakítható a kevésbé fontos foglalatoskodásokból. A víz jótékony közegében a minden porcikát megmozgató, a kusza idegzetet idegszálanként fésülgető úszás után bőségesen megtérülne — energiában, frisseségben — az erre fordított idő. És a budai hegyek! „Én már csak ezután is a televízióban gyönyörködöm a természetben" — hallottam a zugligeti autóbusz végállomásán egy kiránduló társaság szóvivőjétől, mivel eleredt az eső. Hányan megfosztják tüdejüket, izmaikat, idegeiket a hegyi levegő, a hegyi kapaszkodó, a változékony időjárás okozta hasznos erőfeszítéstől! Holott egy hétvégi kiránduláson egy hétre való egészséget tartalékolhatunk. Az ikrek kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz, még az ellentétes neműek is. Ha a mozgáshiányt sikerül megszüntetnünk, akkor lényegében megszűnik a bioritmus hiánya is. Furcsa, de így igaz: aki biztosítja magának a jó mozgást, annak nem kell rohannia. A reggeli torna, az esti séta, a napi úszás, a heti nagy séta vagy kis túra már rendszer, már ritmus. Az idő nem parttalan többé, illetve korlátait nem csupán társadalmi kötöttségek teszik, mint a műszak vagy a közlekedési járatok rendje. Mozgásunk ritmusa segíti a külső és belső rend egységének kialakulását; ez a rend egyensúlyhoz vezet. Ha beidegződik, a személyiség erős pillérévé válik. Ezek után már szükségét érezzük, hogy éljünk a mozgás lehetőségeivel, amikor csak lehet. A munkahelyen esetleg összegyűlt indulattal nem várakozunk egyik autóbusz után a másikra, hogy végül egy villamos lépcsőjén lógva tegyük meg hazafelé az út felét, a belsejében préselődve a másik felét. Inkább soron kívül jó nagyot gyaloglunk, heves lépteink mindegyikével letaposunk egyet a munkahelyen támadt méreg egyik fejéből, melyből talán hétnél is több van, s mind kénköves lángot szór ... Három megállónyi gyaloglás után dühünk felével elbántunk, s jutalmul talán ülőhelyeket kínáló üres kocsik várnak ránk. Kényelmesen utazva, a kocsin felejtjük haragunk másik felét. Mozgás és ritmus Három megállót gyalogoltunk, keményen, kiadósan (és bérlettel a zsebünkben) — s mégsem mi rohantunk, hanem azok, akik a villamoson préselődtek. Aki a mozgás és ritmus nagy szövetségét megkötötte önmagában, az még arra is képes, hogy a város forgatagában leüljön egy padra, s ott elidőzzön egy kicsit. Ha nem mozgott volna eleget, vagy nem jól mozgott volna, akkor nem üldögélni akarna, hanem inkább lerogyni — s abban sem lelné örömér, mert ülés közben is dolgozik benne a rohanás ördöge. Ahogy a jó munka és a jó pihenés egymásnak feltételei, úgy a jó mozgás és a jó üldögélés is feltételei egymásnak; s mindkettő eleme az élet egészséges ritmusának. Ha mozgásszükségletünket kielégítettük, ha ezzel megvetettük bioritmusunk alapját, akkor jó reményünk lehet arra, hogy életstílusunk, életvezetésünk, egész életrendünk dinamikus lesz. Ha mozgás és ritmus dolgában mi magunk rendben vagyunk: birtokában vagyunk mindannak, amit egészségnek hívunk. 31 Y