Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Dr. Tóth Gábor: A 75 éves Eötvös József Kollégium

éljen szabadságának maradék lehetőségével és ne legyen ellenzéke a rendszernek. így fejlődött ki a kollégiumban a fasizmustól való elszigetelődés magatartása, a kritikai szabadság jogának őrzése. Ez a magatartás, ha nem is volt harcos szembenállás, de távol tudta tartani a kollégiumot a fasizmustól. Az elzárkózás a külső világtól ösztönös védekezés volt, és ezért sokan atheista, hazafiatlan, szabadkőműves fészket láttak a kollégiumban. Történt azonban ez idő alatt is néhány kísérlet az elzárkózásból való harcosabb kilépésre. 1935-ben a kollégisták részt vettek az egyetemi beiratkozási sztrájk szervezésében. A Márciusi Front megalakulásakor a „Collegium" ifjúsága testületileg csatlakozni akart. Az akkori igazgató ravasz feltételt szabott: csak akkor engedélyezi, ha az ifjúság egyhangúlag kívánja. Titkos szavazáson a mintegy 60 kollégistából egyetlen egy szavazott a csatlakozás ellen. A Front 1938. márc. 15-i tüntetésén — a tilalom ellenére — a kollégisták többsége részt vett. A felszabadulás új helyzetet hozott. A kollégium kereste a helyét az új társadalomban, elvi harcok bontakoztak ki az elzárkózás, szakmai arisztokratizmus és a közéletiség táborai közt; s a vita túlnőtt a kollégium falain. Elsősorban a „Valóság" hasábjain jelentek meg az útkereső írások. Jól látta a „34 Eötvös kollégista", hogy a Collegium progresszivitásának korlátai a magyar társadalom korlátai voltak. A korlátok eltűnésével, a társadalmi szerkezet megváltozásával a a „Collegium számára is új lehetőségek és feladatok támadnak." Az új lehetőség pedig a „nyílt állásfoglalás a haladó társadalmi osztályok és azok szervezett formái mellett,... haladó kollégiumi közösség kialakítása". A helyes irányban történő fejlődést mutatta, hogy a kollégisták nagy része népi kollégiumokban nyelvórákat adott. Tevékenyen bekapcsolódott a MEFESZ kulturális munkájába, részt vett a Bölcsészettanhallgatók Egyesülete keretében a felsőoktatási reform előkészítésében. Az egyetemen folyó politikai harcban azonban a kollégium nem tudta megtalálni azt a helyes működési keretet és tartalmi formát, amely biztosította volna az intézet helyét az új, szocialista felsőoktatásban. A kormányzat 1950-ben kelt rendelettel a régi kollégiumot megszüntette. A kollégium megszüntetése részben a minőség lebecsülésének elhibázott szemléletével magyarázható. A 20. számú diákszállóval a régi, nagy múltú kollégiumból túlzsúfolt, rosszul ellátott, pusztán lakóhelyet biztosító szállás lett. 1952-ben a diákszálló az egyetem kezelésébe került. Az egyetemi vezetés kezdetben arra törekedett, hogy oktatók beállításával megkísérelje legalább a felügyeletet megoldani. A régi kollégium falain belül igyekeztek kialakítani a közösségi életet, otthonosabbá, kulturáltabbá tették a környezetet. 1955-ben a Ménesi úti diákotthon hallgatóságában felvetődött — elsősorban a múlt hagyományai alapján — a kollégiummá szerveződés gondolata. Az otthon felvette az Eötvös József Kollégium nevet. A kollégiummá fejlődés munkájában az 1958/59. év hozott fordulatot. Művelődéspolitikai irányelveiben a párt rámutatott a kollégiumi nevelés fontosságára. A Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ KB megjelölte a felsőoktatási intézmények diákotthonai kollégiummá szervezésének irányelveit és kettős feladatot tűzött ki: „Egyrészt minden diákotthont kollégiummá kell fejleszteni, másrészt az új tudományos kommunista káderutánpótlás nevelésének elősegítésére néhány szakkollégiumot kell létrehozni." Már előzetesen a kollégium ifjúsági és pedagógiai vezetésének javaslatára az egyetem rektori tanácsa foglalkozott az Eötvös Kollégium újjászervezésének kérdésével és olyan határozatot hozott, hogy megkezdi fokozatos kiépítését. Ennek alapján indítottuk meg az általános kollégium kialakítását és ezen belül a szakkollégium szervezését. A szakkollégium 1958. okt. 17-én kezdte meg működését. A régi kollégium közvetlenül a minisztériumhoz tartozott; az új kollégium az egyetem szerves része, az egyetem munkáját segíti a hallgatók ismereteinek elmélyítésében és kiegészítésében és így a hallgatók nevelésében fontos szerepe van. A mai kollégiumi nevelésben felhasználjuk a régi Eötvös Collegium, a Győrífy Kollégium és a népi kollégiumok pozitív hagyományait és tapasztalatait. így kollégiumunk kialakult és felelevenített hagyományainál fogva a nevelési feladatok mellett oktatási teendőket is ellát. Kollégiumunkban egységes ifjúsági és állami vezetést valósítunk meg. Az ifjúsági vezetés — véleményünk szerint — alkalmas arra, hogy a kezdeményezés és tervezés, a szervezés és végrehajtás, az ellenőrzés, elemzés és értékelés, azaz a munka minden szintjén önállóan dolgozzon. A kollégium vezetősége minden munkát a kollégiumi alapközösségeken keresztül old meg. A régi kollégium mintájára heterogén elsődleges közösségeket szerveztünk. Az I. évesek számára ez különösen előnyös, hiszen így a felsőévesektől közvetlen szakmai, ideológiai segítséget kaphatnak. A szakkollégiumi munkában évente 70—80 hallgató vesz részt. A kollégium szakmai munkájának kialakításában figyelembe kellett venni az egyetem oktatási rendjét és tartalmát, de figyelembe kellett vennünk a hallgatók speciális érdeklődését is. A tanulmányi munka elősegítésére heti 80— —90 órában folyik oktatás. Ezek részben szak-, részben nyelvórák. A tanulmányi munka kialakításában a régi kollégium haladó hagyományait ápolva kis csoportban történik az oktatás. A hallgatók tanári vezetés mellett önmaguk dolgozzák fel folyamatosan az anyagot. Az Eötvös Kollégiumi Napok keretében — amelyet minden év tavaszán rendezünk — a tudományos ülésszakokon fórumot teremtünk hallgatóink tudományos igényű dolgozatainak. Újra indítjuk az Eötvös Füzetek sorozatot, melynek célja, hogy forráskiadványok összeállításával hallgatóink alapos jártasságot szerezzenek a tudományos munkában. Tanulva a nagy elődöktől, a mai fiatalság munkája is biztató. Az utolsó 15 évre visszapillantva azt kell látnunk, hogy az egész kollégium tanulmányi átlaga 4,2 és 4,48 között, a szakkollégisták átlageredménye 4,56 és 4,84 között mozgott. Hallgatóink érzékenyen reagálnak a bonyolult társadalmi és politikai eseményekre. A politikai előadások, ankétok, viták azt bizonyítják, hogy hallgatóink nagy többsége felelősségérzettel veti fel a kérdéseket és így mindig lehetőség nyílik arra, hogy a vita során az esetleges bizonytalanságok tisztázódjanak. A kollégium életének fontos eseménye volt 1969 májusában Kádár János elvtárs látogatása. A hallgatók kérdéseire adott válaszok, illetve az ankét utáni közvetlen beszélgetés olyan élményt jelentett, amely az esemény után hónapokkal is beszédtéma maradt. 1962-től kezdve a kollégiumban kommunista aktíva működik, melynek feladata a diákbizottság minden irányú segítése, a kollégiumi politikai közszellem kialakítása és a pártépítés. Az egyetem által szervezett társadalmi eseményekben, a KISZ társadalmi munkaakcióiban kollégistáink nagy számmal vesznek részt. A fizikai dolgozók gyermekei számára létrehozott középiskolai kollégiumban hallgatóink idegennyelvi konzultációkat tartanak. A Bölcsészettudományi Kar KISZ szervezete irányította Studium Generale vidéki és budapesti órái, illetve a nyári Eötvös Kollégiumi háromhetes intenzív tanfolyam munkájával a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi előkészítését segítik elő. Kollégiumunk az „Egyetemisták a fővárosért" mozgalom keretében a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságával szerződést kötött a Nemzeti Pantheon adatgyűjtési munkálataira. Hallgatóink 1200 adatot gyűjtöttek össze és dolgoztak fel, mintegy 900 munkaórában. Hagyományaink ápolása a nevelőmunkának mindig fontos területe volt. Ennek jegyében indítottuk el az Eötvös Kollégiumi Napokat, ezért rendeztünk már több esetben kollégium-történeti kiállítást, és bensőséges hangulatú találkozásokat régi kollégistákkal. Természetesen új hagyományok is születnek. Ilyenek például a Népek Barátsága Est, az V. évesek búcsúvacsorája, melyre a szülőket is meghívjuk, az április i-i tréfás „Zángózás", stb. Az az út, amit a kollégium 75 év alatt megtett, nem volt göröngyöktől mentes. A régi kollégium 55 éves időszaka után nehéz évek következtek. Ekkor úgy látszott, hogy a kollégium betöltötte hivatását, megszűnt. Az ifjúság kezdeményezése, a tudomány iránti szeretete azonban feltámasztotta a kollégiumot és munkájuk nyomán egy új, szocialista szellemiségű kollégium bontakozik ki, amely a régi kollégium haladó hagyományainak örököseként folytatja munkáját. A párt iránymutatása és kormányunk bőkezű gondoskodása lehetővé teszi, hogy szegénysorsú és tehetséges kollégistáink egyetemi munkájukat viszonylag gondtalanul végezzék és pályájukra alaposan felkészülhessenek. Úgy érezzük, hogy a mi ifjúságunkra is vonatkoznak Eötvös Loránd szavai:, ,Tanulóif jaink valóban megérdemlik az ilyen róluk való gondoskodást, tanügyünk fejlődésének érdeke határozottan követeli azt, hiszen bármilyen lesz is a jövő iskolarendszere, ez az iskola jó csak akkor lehet, ha jó tanárok tanítanak benne." 14