Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Buda alkotmánya

Rácz György főrendező, Bp. XII., Ráth Gy. u. 58.. Köszönjük levelét. Anélkül, hogy a kultúra és a sport szembeállításába belemennénk — ami bizonyára Önnek sem szándéka (hiszen nyilvánvaló, hogy mindkettő fontos, sőt az utóbbi is szerves része, az volt mindig a tágabban értelmezett emberi kultúrának) — közöljük javaslatát: „ . . . nem lehetne feltámasztani azt a legendás pest-budai munkáslegényt, aki ingyen téglahordásával segítette felépíteni az első Nemzeti Színházat?! No jó, a téglahordást tartogassuk öröklakásunk mielőbbi elkészültére, szabad szombatonként. De mi van a borítékocskákkal? (A levélíró a levelében korábban emlegetett borítékos sorsjegyekre céloz, amelyeknek eldobálásával sok gondatlan budapesti csúfítja utcáinkat. Szerk.)^ Nemzeti Színház nem érne meg mindenkinek — pláne a nálunk oly népszerű szerencsejátékformában — négy forintnyi „belépőt" az új Nemzetibe? És nem lehetne ezért is SZUR-kolni?! Vagy mondjuk, tetszetős kis kerámia téglácskákat készíttetni és tíz forintjával árulni, mintegy réglaként az új épületbe?!" Örömmel tesszük közzé javaslatát, és egyetértünk, hogy hasonló ötletekkel nyilván mások is szívesen szolgálnának. Biztos, hogy nagyon sokunknak szívügye az új Nemzeti Színház, és készségesen áldoznánk mielőbbi felépítéséért. Persze, két dolgot ne feledjünk. Az új Nemzeti Színház nemzedékünk legjelentősebb reprezentatív középülete kell hogy legyen; inkább várjunk rá egy-két évet, de legyen minden tekintetben valóban a legszebb és legjobb, ami nemzedékünk tehetségéből telik. A másik: szép dolog a közadakozás, kivált ilyen nemes célra. S ha szüksége adódik, mi pestiek, nyilván ott leszünk. Épületről lévén szó azonban, tudjuk, anyag, munkaerő-kapacitás, műszaki felszerelés stb. szokta a főgondot jelenteni és nem a pénzhiány. Egy ilyen, úgyszólván minden részletében különleges és egyedi tervezésű építkezés — mondhatni, csupa világpiaci hiánycikkel dolgozik. Dr. Griszhaber-Gondos László, Bp. I, Attila út. III. Leveléből idézünk: „ A Budapesti Nemzetközi Vásár idején nagyon sokan láttuk a várpalota legújabb kivilágítását. Azt hiszem, nem állok egyedül véleményemmel, hogy a déli irányból történi megvilágítás nem túlságosan sikerült. A helyreállított várfalak és palotarészek zavaróan foltos megvilágítást kaptak, ami az összehasonlításként magától kínálkozó Gellért-szobor, Szabadság-szobor, Halászbástya, sőt Lánchíd megvilágításától élesen elütött. A felsoroltak ugyanis fényes, pontszerű kivilágításúak, és ez megítélésem szerint a főváros látványosságait előnyösen emeli ki az éjszakai órákban. Ügy vélem, hogy a helyreállított palotarészek, vagy várfalak egy-egy jellegzetespontjának, például a buzogánytoronynak, vagy más részletnek élesebb megvilágítása hatásosabb volna." A Váci utcával kapcsolatos tervekről korábban már írtunk. Reméljük nemsokára ismertethetjük a végleges és részletes terveket is; biztosak vagyunk benne, hogy Önnek is tetszeni fognak. Szigeti Imre, fS Nelson St. Woollahra 202$ Australia. Cikkét örömmel vennénk, a javasolt témák érdekelnek; de bármi más is, régi pesti emlékeiből. Glang István, 6214 Hayes St. Oakland Calif. USA. Hirdetés ügyében szíveskedjék a Hírlapkiadó Vállalat Hirdetési osztályához (Bp. VIII., Blaha L. tér 3.) vagy a Presto Külkereskedelmi Propaganda rt.-hez (Bp. V., Mérleg u. 2.) fordulni. Steve Sauder, Veracruz 21-11. Mexico, II. D.F. Színes mélynyomásos folyóirat lévén, a nyomdai előállítás hosszadalmassága miatt bizony nem tudunk versenyezni a napi-, de még a hetilapokkal sem. így előfordul, hogy például egy új létesítmény felavatásáról nem mi adunk elsőként hirt. Illetve, hogy nem a friss aktualitás időpontjában — például a felavatáskor — foglalkozunk az illető létesítménnyel, hanem (mint például a Metro és a Hotel Intercontinental esetében) ismertetjük jóelőre több cikkben is a terveket, majd pedig, bizonyos idő multán, foglalkozunk az illető intézmény funkciójával, városképi beilleszkedésével, eredményeivel stb. Mindenképpen megpróbálunk a tartalommal versenyezni ott, ahol friss aktualitással a versenyt semmiképp sem győzhetjük. Dr. Zábák Gyula, Bp. XI. Ulászló u. 12. Köszönjük cikkét. Mivel azonban előreláthatóan őszi számainkban ismertetjük a főváros fejlesztési terveit, az a javaslatunk, várjunk még, s a terv ismertetése után kérjük esetleges hozzászólásait, észrevételeit; cikke ugyanis több vonatkozásban érinti a fejlesztési tervet. Kuthy Örs, Bp. XL, Otthon u. 26. Idézzük levelei'.,,Közeleg Budapest százéves születésnapja. Talán megnyeri tetszésüket javaslatom: ebből az alkalomból az Erzsébet-híd két pilonját a partok felőli oldalokon Budapest címerével lehetne díszíteni. Este kivilágítható plexire gondolok. Az Erzsébethíd persze így, díszítőelemek nélkül is egyértelműen szép; de úgy hiszem, hogy mind Budapest propagandájának, „önérzetének", mind a hídnak, mind az esti kivilágításnak javára válna javaslatom megvalósítása. Igaz, hogy a híd nemcsak a fővárosé, de igaz az is, hogy reprezentatív megjelenésű, központi elhelyezésű Budapest-címerünk még nincs sehol (a városházán sem). Ahogy a Szabadság-hídnak a turulok, a Lánchídnak az első népköztársasági címer, úgy az Erzsébet-hídnak a Budapestcímer díszére válna. 72-ig talán a pilonok teljes újrafestése is időszerűvé válik, s így külön állványozásra sem lenne szükség, a címerek kivitelezésére pedig bőven van addig idő. Néhány kis hanyagságot szeretnék szóvá tenni, melyek a folyóirat tartalomban kiváló színvonalát kompromittálják. A 69. decemberi szám hátsó borítójának reprodukciója mind kiválasztásban, mind reprodukálásban a szokott magas színvonalú, de csodálkozásomra nem budapesti, hanem esztergomi műkincset mutat be. Ilyen alapon akár külföldi műkincset is bemutathatnának, de kár megtörni a hagyományt, mely szerint a hátsó borítón fővárosi műalkotásokat reprodukál a „Budapest". Az utóbbi számokban több érdekes, terjedelmes, gazdagon illusztrált cikk jelenik meg — szerző megjelölése nélkül. Január: Az idegenforgalom fejlesztése. Április: Szentek és ereklyék . . . Május: Beethoven-emlékeink (ez különösen furcsa, mivel a szerző több helyütt egyes szám első személyben beszél). A júniusi Posta-rovatban K. J. a folyóirat 1966. januári számát keresi, ez hiányzik az évfolyamához. Nem tudom, ö tévedett-e vagy önök, de tény, hogy a „Budapest" 1966 áprilisában indult újra! Végül még egy epés megjegyzés. Nem kenyerem a kuruckodás, de a júniusi számban megfeküdte a gyomromat a sok Habsburg. A Posta-rovatban B. L. közérdekű adalékként mondja el, hogy családja Ferenc Józseftől brilliáns nyakkendőtűt kapott, melyet ma is értékes emlékként őriznek; dr. Seenger Ervin pedig a János-hegyi kilátó hatvanéves jubileumára írt cikkében úgy véli, hogy vissza kéne helyezni Erzsébet királyné emléktábláját a kilátóba, és nosztalgiát érez a királyné Stróbl Alajos faragta „eltűnt" szobra után. Az idézőjeleket azért használtam, mert a szobor ma is látható a Mátyás-templom pincemúzeumában. Ügy vélem, ennyi nyilvánosság elég is számára. A kilátó pedig nevében őrzi a királyné emlékét (bár soha nem hallotta senkinek a szájából, hogy az Erzsébet-kilátóhoz megy"). A márciusi Főváros élete rovatban két eldugott mondat szúrt szemet. Az egyik hír szerint a Néprajzi Múzeum mégis a Várba kerül. Ennek hallatlanul örülnék, kulturális és idegenforgalmi szempontból egyaránt nagyjelentőségű lenne. A másik: mégis marad a Ligetben a vásár — 340 millió forint miatt, amennyivel a Lágymányos kiépítése drágább lenne. Emlékszem: a lágymányosi vásárváros építéséti aznap végeztem társadalmi munkái, amikor Gagarin az űrbe szállt, ott hallottam a hangosbemondóban. Zachár Ottó írja a júniusi Postában: „Arra gondolni sem merek, hogy a jelenlegi helyzeten pénzügyi megfontolásból nem változtatnak . . ." Lelkesen csatlakozom véleményéhez és érceihez. Nem érthetek egyet viszont ővele sem, sem Vittay Győzővel (májusi Fórum), amikor az új Nemzeti Színház számára a felvonulási téren kijelölt helyet közlekedésileg, építészetileg s a zöldterület elfoglalása miatt helytelenítik, s inkább belvárosi elhelyezést javasolnak (Vörösmarty tér, Tanács körút). Utóbbi központi helyeken a tervezett irodáknak, nagyáruházaknak van létjogosultságuk, mint olyan intézményeknek, melyeket naponta sokezren keresnek fel. Színházba ritkábban mennek az emberek, ilyenkor hajlandók hosszabb utazásra, az idejük sincs percre kiszámítva (pláne a Ligetben az előadás előtt egyet sétálhatnak); s néhány év múlva (vagy évtized, mire a színház megépül?) színházba majd mindenki autóval fog menni. Ilyen nagy tömegű kocsi egyidejű parkolására a felvonulási tér ideális. Ügy hiszem, az építészeti megoldás számára is előnyt jelent egyrészt a nagy tér, másrészt a természet közelsége." Megtörténik, hogy belső munkatárs, vagy lapunk állandó külső munkatársa valamely cikkét nem szignálja. Ez a sajtóban általános. Abban egyetértünk, hogy erre a cikk írása közben, illetve a szerkesztőnek a cikk nyomdába adásakor gondolnia kellett volna, mert ilyenkor az egyes szám első személynek valóban nincsen helye. A dátumtévesztésért elnézést kérünk. Ami a Habsburgokat illeti, úgy véljük, lapunk egész szelleméből kiviláglik: mi sem áll távolabb tőlünk, mint a Habsburg kultusz. Bár, egy brilliáns nyakkendőtű értékes lehet egyrészt a brilliánstól, másrészt az érdemtől, amelyért adták, aligha elsősorban attól, ez esetben, hogy ki adta. A vásárváros kérdése, ahol pro és kontra igen-igen súlyos érvek merülnek föl, tudomásunk szerint még nem dőlt el. Lehet, hogy mi is viszszatérünk még rá. (Mellesleg: a pénzügyi szempontot ne tekintsük alantas dolognak. Mert 1. a pénz a mi munkánk jelképe; 2. sajnos, nincs belőle sok; 3. ami van, azzal igen sok közhasznú cél érdekében kell a fővárosnak gazdálkodnia.) Köszönjük észrevételeit, javaslatait ezúton ajánljuk az illetékesek figyelmébe. OKTÓBERI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: dr. Preisich Gábor: A főváros jövője Siklós László: A józsefvárosi rekonstrukció dr. Tóth Gábor: A 75 éves Eötvös kollégium dr. Angyal Lajos — dr. Kazár György : Az elmebetegellátás dr. Nemes Tibor: A szolgáltató hálózat fejlesztése Erényi Tibor: Weltner Jakab 46