Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Cigánygyerekek az iskolában . Ismeretlen „Pest Város”-i címer 1848-ból

szánsz épület. Kollina Mór — Wagner bécsi építész megbízottja — építette a csarnokot. A Fővárosi Lapokban ezt olvashatták 1870 decemberében: „Lassan, lassan mégiscsak gyarapodunk. Van már tornacsarnokunk is, amelyet vasárnap ünnepélyesen nyitottak meg... Hét éve már, midőn először állt össze néhány fiatalember azzal a céllal, hogy tornaegyletet alakítson. Gróf Pálffy Móric budai kormányzóé a halhatatlan dicsőség, hogy nem adott rá éljenzett és Bokelberg tanár iránti teljes elismeréssel távozott, meggyőződve, hogy e tornacsarnok nagyon is méltó az országos figyelemre." A cikkben említett Bokelberg Ernő lett az első „művezetője", vagyis igazgatója a tornacsarnoknak. Bokelberg Hannoverben született, katonaiskolát végzett és katonaként került Magyarországra. Aligha volt nála lelkesebb híve a magyar tornasport ügyének. Megtanulta a nyelvet és az elsők között volt, harmincas években megkezdődött a teljes átépítés és 1942-ben tartották az utolsó tornaórát a nagymúltú csarnokban. A második világháború idején bombák, belövések érték a Nemzeti Tornacsarnokot. Még a hatvanas évek elején is a teljes pusztulás képét mutatta az épület. Volt gazdája több is, de egyiknek sem telt az újjáépítésre. Az OKISZ a szó szoros értelmében az utolsó pillanatban mentette meg a pusztulástól a régi épületet. engedélyt... Neki bizony ne ugráljanak, neki nem kellett semmi, ami egylet. Ekképp csak két év múlva, 1865-ben alakulhatott meg az egylet az Ötpacsirta utca egy csűrszerű helyiségében, ahol aztán a tornászainak, a testi ügyesség képzésének derekasan nekiláttak." Az új csarnok megnyitóján a Hunyadi induló hangjaira vörös ingekben vonultak be a tornászok. Fekete pan'rafA vörös gyapjú ing, kék öv volt ekkor a tornászok felszerelése. A melegben, torna közben pokolian csípett a vörös csalánszövet, de a megnyitón nagyszerűen mutatott. Énekelt az egyleti dalárda (üyen is volt!), az ünnepi beszédet Matolay Elek klubelnök mondta. Neki nagyérdemei voltak a csarnok felépítésében. (Emlékére a csarnok jelenlegi gazdája, a Budapesti Spartacus évről évre nagyszabású tornaversenyt rendez.) „Vagy 150 tornász ugrált, mászkált és mozgott dobszó mellett" — tudjuk meg a Fővárosi Lapokból — „igénybe véve a háttérben lévő póznákat, pereceket és kötélhágcsókat. A köteleken, rudakon igen csinos csoportozatokat lehetett látni. A közönség aki a tornászokat oktatás közben nem németül, hanem magyarul vezényelte. Az első vüágháborúban valósággal kiürült a ház: a tornászok elmentek katonának. A háborút követően átalakították az épületet, beboltozták az előcsarnokot és ebből lett a Miklós terem, négy reménytelenül giccses festménnyel. Zrínyi Miklós, Toldi Miklós, és Wesselényi Miklós mellé ki más kerülhetett, mint Horthy Miklós .. . Lakók is kerültek az épületbe: itt írta Farkas Imre az Iglói diákokat. A pincében tartotta dr. Bernáth Béla, az egylet ügyésze híres tállyai borát. Új emberek kerültek a házba, amely ekkor már rég más utcatáblát kapott. A sportszerető Szentkirályi Mór, lett a névadó. A nagycsarnokban már nem csalánszövetből készült ingben, hanem tornamezben edzettek a versenyzők, a vívóteremben olimpiai és világbajnokok — Kabos, Piller, Tersánszky, Petschauer — iskolázásában gyönyörködhetett Kampis Sarolta, aki egyedül maradt meg a régi lakók közül. Később a ház is új arculatot kapott. A Kampis Sarolta egyetlen egyszer sem járt az újjáalakított százéves házban. Egyszer felhívott valakit az OKISZ-ban, felajánlotta az általa gyűjtött dokumentumokat — régi fényképeket, egykorú újságcikkeket, leveleket, emlékeket —, de az illető, akivel beszélt, úgy gondolta, hogy ezekre ma már nincs szükség. A termeket ma fényes parkett borítja, melegvizes fürdők, öltözők állnak a Spartacus különböző szakosztályai rend "lkezésf-e. Modern létesítmény lett a ré házi szinte semmi sem maradt úgy, ahogyan azt Kampis Sarolta megismerte. Csak az udvaron a gesztenyefák a régiek. Akkor ültették, amikor Kampis Sarolta született. Gyerekként mindig hozzájuk mérte magát; büszke volt, hogy a dereka is vastagabb, mint a fák törzse. Ma már óriások a régi gesztenyék, koronájuk eléri a második emeleti, fényárban úszó nagycsarnok ablakait, ahol ma az épület születésekor még ismeretlen sportágaknak — a kosár- és röplabdának, a tollaslabdának, a modern gimnasztikának, cselgáncsnak — áldoznak hívei. .. 35