Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Volly István: „Múzeumi Zenés Délelőttök”

Bethlen Gábor eljegyzési násfája. Ezüst, zománc és drágakövek. Magyar, 1626 előtt dezett tárlaton, majd az 1884-es nagy ötvösművészeti kiállításon, 1889-ben a bécsi Schwarzenberg palotában rendezett ötvöskiállításon és a városligeti millenniumi rendezvényeken. 1919-ben a magántulajdonban levő nagyértékű műkincsek államosításakor a fraknói kincstár anyagát Budapestre szállították. A proletárdiktatúra bukása után — mivel az első világháborút követő békeszerződés az eredeti őrzési helyet Ausztriához csatolta — a gyűjteményt a család az Esterházy hitbizomány letéteként az Iparművészeti Múzeumban helyezte el. A második világháború végén a család magához vette az egész gyűjteményt és a budavári Esterházy palotában helyezte el. A palota bombatalálatot kapott, ennek következtében a kincstár műtárgyai nagyon súlyosan megsérültek, kisebb hányadában véglegesen elpusztultak. 1949-ben a romeltakarítási munkálatok közben előkerült roncsokat visszaszállították a múzeumba. Az értékes évszázados ruhákat, díszfegyvereket, arany és ezüstműveket, hegyikristály, elefántcsont és féldrágakőfaragványokat, csodálatos finomságú ékszereket az ötvös- és textí'restauráló műhelyekben gondos munkával állítják helyre. A kincstár egyik legbecsesebb ötvösműve a „Mátyás-kulacs". Ezzel az elnevezéssel csupán a mai muzeológia ruházta fel, bár korábbi publikációk is Mátyás király korára határozták meg készítési idejét. Az 1480 körüli, valószínűleg éppen a magyar királyi ötvösműhelyben létrejött alkotást az egykori királyi kincstárból származtatja a jelenlegi művészettörténeti kutatás. Az aranyozott ezüstből készült, hatalmas méretű díszedény néhány éve kölcsönképpen a Nemzeti Múzeum magyar történeti kiállításán látható. Fedelén és nagy kerek edénytestének középpontjában „COMES NICOLAUS ESTERHÁZY PALATÍNUS, EQUES AUAz Iparművészeti Múzeum kincs-gyűjteménye II. Héfjné Détári Bngéla Repülő Ámor. Melldísz (násfa). Arany, zománc és drágakövek. Német, 1600 körül. Kárász Judit felvételei „Mátyás-kulacs". Aranyozott ezüst, 1480 körüli magyar munka Féltve őrzött hatalmas vagyon egy részét, az Esterházy kincstárat rejtette magában évszázadokig a magas hegyen épült Fraknó vára. Féltve őrizzük évtizedek óta az Iparművészeti Múzeum budapesti palotájában. Az Esterházy család gyors társadalmi felemelkedésének és nagy gazdagságának alapjait Miklós (1582 — 1645) nádor vetette meg. Közéleti tevékenysége által nagy tekintélyre, királyi adományok és szerencsés házasságok révén hatalmas birtokra tett szert. Kincstárát nyugat-magyarországi (ma: Burgenland, Forchtenstein) várában rendezte be. Legidősebb fia, László, három ifjú unokatestvérével együtt a törökök elleni harcok során esett el Vezekénynél-Az örökébe lépő öccse, Pál (1635 — 1713) hosszú és tevékeny élete folyamán atyjához hasonlóan számos magas méltóságot viselt és gyarapította vagyonát. Szintén nádor és gróf, aranygyapjas lovag, katona és főúr, aulikus politikus és mecénás, maga is író, költő, zeneszerző, nem mindennapi ízlésű műgyűjtő. Erdemeiért, mint a Habsburg abszolutizmus támogatója, hercegi rangot is kapott. A kincstárat számos műtárggyal gyarapította, mely az idők folyamán több rokon család drágaságaival is gazdagodott (Forgách, Lórántffy, Nádasdy stb.) Herceg Esterházy Pál unokája, „Fényes" Mltíós (1714—1790) az általa kiépített süttöri (később Eszterháza, ma Fertőd) kastélyába szállíttatta a berendezési és műtárgyak egy részét, különös tekintettel Mária Terézia királynő látogatására. De a kismartoni (Eisenstadt) kastélyba is átvittek kincstári darabokat. A családtagok a XIX. század folyamán nem sok értékkel gyarapították a kincstár állagát, azonban először engedélyeztek közszemlére tenni bizonyos festményeket, ezüstműveket: 1876-ban Pesten az árvízkárosultak javára ren-23