Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Tarnáczi Lóránt: A Duna-kanyar II.

tesítése volt. Ma már azonban a szó szoros értelmében vett Duna-kanyar tehermentesítésére is gondolni kell. A tömeg tényleges nagyságáról, helyi és időszakos megoszlásáról vitatkozni lehet, de hogy helyenként és időnként tömeg van, éspedig a vendégfogadási és személyszállítási kapacitást messze meghaladó tömeg, az vitathatatlan. A tehermentesítés két irányú lehet: a kiránduló tömeg szétterítése és a kirándulási idény széthúzása. Ezeket a lehetőségeket a DIB is számításba vette, amikor szorgalmazni kezdte a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság (PÁPG) megalakítását, a Szentendrei-sziget, valamint a Börzsöny turisztikai fejlesztését. A dr. Madas László vezetése alatt álló PÁPG nagyszerű dolog. Különleges kiképzést nyert erdészei igyekeznek megóvni az erdőt és a vadat, ugyanakkor betessékelik a kirándulókat a keskeny parti sávról a hegyekbe, ahol sétautak, kilátótornyok, menedékkunyhók, szalonnasütő helyek stb. építésével szolgálják a kényelmet. A Szentendrei-sziget átfogó turisztikai fejlesztése azonban nem látszik célravezetőnek. A leginkább számba jöhető Horány és Surány milliós beruházások után is elszigetelt evezős- és horgásztanya maradna csupán. Üde folt a szigeten a Pokol-csárda környéke. Ez a kis terület újabban törpe vízművet is kapott, s ma már önjáró komp kapcsolja Vác városához. A váciak ezt a részt — amely a szentendrei járáshoz tartozik — sajátjuknak szeretnék tudni, de félő, hogy az átcsatolás és az ezzel járó „fejlődés" vityillók megjelenését és újabb kommunális beruházások hangos követelését jelentené csupán. A Börzsöny ügyét a hegység szerelmesei a szubalpin klíma hangoztatásával eltúlozzák. A szubalpin klímát — aki keresi a Kőszegi-és a Sopronihegységben, valamint a Bükkben is megtalálhatja. A fakitermelést és a kőbányászatot azonban lehetetlenség leállítani. Használható autóutak az egész hegységben sehol sincsenek. A hegyvidék középső részéről Benkóczy Béla, az egyik Börzsöny-szakértő is azt írta, hogy az lehetőleg „maradjon meg továbbra is jelenlegi állapotában". Valóban, az igazi turista irtózik a természet csendjét felverő motorzajtól. Ami pedig az északi részt illeti, az semmiképp sem tartozhat a Duna-kanyarhoz. Marad tehát a déli rész, mint a keskeny bal parti sáv kiegészítő „hátországa". Elsősorban is a Nagyhideghegyre és környékére kell itt gondolnunk. Az erre a területre kidolgozott fejlesztési tervek reálisak, s megfelelő beruházással megvalósíthatók lennének. A villany felvezetése i millió forintba, a hiányzó 13 km-es útszakasz megépítése pedig 40 millióba kerülne. Szó lehetne a Verőce — Kismaros- Királyrét keskenynyomtávú vasút meghosszabbításáról is a Nagyhideghegy lábáig, ahol téli-nyári üdülőközpont lenne kialakítható. Innen kötélpálya vezethetne fel a hegyre, amelynek északi lejtője Magyarország egyik legjobb és legtovább hóval borított síterepe. Kitűnő ötlet, hogy a váci Járási Tanács Vácrátótot, Fótot és Ácsát is igyekszik bekapcsolni a turisztika vérkeringésébe. Itt Penc és Csővár is vonzó úticél lehetne. Ráckevére és környékére már a Pest megyei Tanács is felfigyelt. Nagy „szétterítési" lehetőségek rejlenek Zsámbék és Érd, Isaszeg és Gödöllő környékében is. Arra persze minden fejlesztés során nagyon kell ügyelni, hogy nyakló nélküli parcellázásokkal a szabad közterületeket ne szűkítsék le túlságosan és a meglevő — helyenként igen gyér — erdőt ne veszélyeztessék. Jó közlekedés nélkül a legjobb fejlesztési elgondolás vagy terv is kudarcra van ítélve. A közlekedés jelenleg a Duna-kanyarnak is az egyik kulcsproblémája. Budapest fölött például az egyik partról a másikra járművel átkelni csak imittamott, csak zajlásmentes vízen, csak jó időben, csak virradattól alkonyatig közlekedő kompokon lehet. A romos esztergomi híd helyreállításával nem nyernénk semmit, mert a túloldali Párkánynána irányába nem vezet nemzetközi autóút. Javaslatok hangzottak el arra vonatkozólag, hogy a Szentendrei-sziget déli csücskénél új hidat kellene építeni. A kettős hídra azonban nem ott, hanem körülbelül Verőce és Dunabogdány között volna szükség. A javasolt híd tökéletes kelet-nyugati és észak-déli összeköttetést teremtene, bekapcsolná a szigetet a forgalomba, hozzájárulna a forgalomnak a két part közötti megosztásához. A 11-es út nyomvonalának áthelyezése a Csillaghegy és Szentendre Dera-patak közötti 8 kmes szakaszon már folyik. Ezzel két HÉV kereszteződés is kiküszöbölődik. Tervek készültek arra is, hogy a 11-es utat Szentendre megkerülésével vezessék tovább Leányfalu felé. Erre már csak a szentendrei skanzen várható forgalma miatt is szükség lesz. A közutak mai állapota egyébként nem kielégítő, az esztergomi és váci átkelő szakaszoké pedig kimondottan rossznak minősíthető. Parkolóhelyek nincsenek, vagy pedig szűkösek. Az országutak tisztítása és nyári locsolása nincs biztosítva. A töltőállomások száma elégtelen, a service-hálózat gyatra. A MÁVAUT a jobb és bal parton 1971-re „mintaútvonalak" kiépítését ígéri, az autóbuszok azonban egyelőre még túlzsúfoltak, s korszerű autóbuszpályaudvar csak Vácott található. Taxi az egész területen csak elvétve akad. A személyhajózás — a helyi is gyakorlatilag megszűnt. A vasúti szerelvények is zsúfoltak, s túl hosszú az utazási idő. Jó lenne, ha a régóta tervezett börzsönyi körvasút valaha is megvalósulna (a Szob és Drégelypalánk közötti szakasz hiányzik hozzá), de, sajnos, ehelyett a börzsönyi kisvasutakat is egymás után szüntetik meg, veszteséges üzemükre való hivatkozással. Nagy kár! A látnivalók a Duna-kanyarban három csoportba sorolhatók. A legfőbb látnivaló maga az emberközelségű, harmonikus táj, bár sok természeti adottság (pl. barlang) ma még távolról sincs kihasználva. A látnivalók másik része műemlék. Feltárásuk, megóvásuk, ületve helyreállításuk az Országos Műemléki Felügyelőségnek köszönhető. A Felügyelőség építi a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot is, amelynek részleges megnyitása 1972-ben, végleges elkészülése 1975-ben várható. Szentendre műemléki felújítása, valamint az esztergomi feltárások szépen haladnak előre. Az esztergomi bazilika helyreállítása is megkezdődött. Visegrádon befejezéséhez közeledik a Salamontoronyhoz kapcsolódó erődítményrendszer helyreállítása, bár egy omlás nemrégiben az egész munkát visszavetette. A Művelődésügyi Minisztérium közbelépésének köszönhetően remélhető, hogy a visegrádi Mátyás-palota ügye végre kimozdul a jelenlegi holtpontról. Gyors eredményre azonban senki se számítson. A fellegvár helyreállítására ugyancsak várni kell, éspedig legalább 1985-ig! Reménytelen egyelőre I. Géza váci vára feltárásának és megóvásának ügye is. örvendetes lenne, ha a kormány a negyedik ötéves tervben e fontos munkák megindítását biztosítani tudná. Sajnos, a régészeti feltárásokra kevés anyagi eszköz jut. A látnivalók harmadik csoportját a múzeumok, kiállítások, emlékszobák stb. alkotják. Ezekben a Duna-kanyarban nincs hiány, a Budapestről munkaidő után kiszaladó érdeklődő azonban már valamennyit zárva találja. A rendelkezésre álló hely általában mindenütt szűk. A visegrádi Mátyás Király Múzeum épületét gomba támadta meg, be kellett zárni, sőt, le kell bontani. Az esztergomi Keresztény Múzeumnak az anyagát pusztította el nagy részben a gomba és a szú. Ez az értékes gyűjtemény emiatt kb. 1972 végéig zárva lesz. A tönkrement anyag restaurálása mintegy 10 millió forintot fog felemészteni. A magyar állam ebből az összegből 6 milliót magára vállalt! Szórakozási lehetőség elsősorban a fürdés és a sport lehetne. Erről tanulmányom első részében már beszéltem, de itt külön is meg kell említenem, hogy csónak vagy motorcsónak sehol sem bérelhető. Kerékpár bérleti lehetőségről is csak a Papszigeti campingben tudok. Teniszpályák, golfpályák, kuglizok sehol sincsenek. Esztergom közelében a soroksári (!) MTSZ helyi tanyáján lehet ugyan lovagolni, de kirándulásokat sehol sem szerveznek nyáron lovaskocsival, télen lovasszánnal. Mozi kevés van, s az is elhanyagolt. Művelődési házak építését csak mostanában vették tervbe, így a színház- és hangversenytermek ma még mindenütt hiányzanak. A szórakozási lehetőségeket azonban az esztergomi nyáriegyetem, a zebegényi nyári képzőművészeti szabadiskola, a szentendrei szabadtéri teátrum, a visegrádi kulturális, a vácrátóti és a fóti zenei-irodalmi rendezvénysorozat előnyösen bővíti. A visegrádi Mátyás-palotában történelmi játékok megrendezése is szóba jöhetne. A vendéglátóipart a Duna-kanyarban már sok indokolt, de még több indokolatlan bírálat érte. A tárgyilagos helyzetkép a következő: hétfőtől péntekig nincs jóformán forgalom. Pénteken a látogatottság emelkedni kezd, majd szombat-vasárnap megjelenik a tömeg (ha szép az idő), illetve nem teszi be az üzletbe a lábát egy lélek sem (ha csúnyára fordul az idő). Beszerzéssel, kisegítő munkaerők beállításával erre felkészülni lehetetlenség. Az önkiszolgáló étterem a Duna-kanyarban nem vált be, s egyetlen nagy forgalmú üdülő és kiránduló központban sem válhat be. Más ti. egy falatozó és megint más egy étterem. A felszolgálás nélküli kiszolgálás fából vaskarika. A régió vendéglátási gondjai túlnyomórészt a Duna-kanyar Vendéglátóipari Vállalat vállaira nehezednek. Az 1969. január i-én megalakult vállalat elnevezése azonban megtévesztő, hiszen Gödöllő és Érd éppúgy gondját képezi, mint Szentendre vagy Szob. Az esztergomi részen a „Dorog és Vidéke", Nógrádban megint más vállalat felelős a vendégek ellátásáért. Verseny ebből a helyzetből természetesen még nem adódik, hiszen az említett vállalatok területileg el vannak egymástól határolva. Verseny csak akkor alakulhatna ki, ha az országos és a budapesti vendéglátóipari vállalatok is helyt kérnének maguknak a területen. A helyi ÁFÉSZ-ek újabban lehetőséget kaptak a terjeszkedésre, de saját fejlesztési alapjaik elégtelenek. A szentendrei ÁFÉSZ például a Danubius szálló éttermét havi étlappal üzemelteti, s az is végtelenül szegényes, egyhangú. Gasztronómiai remekekkel csupán Vácott, részben az átalakítás alatt álló Kőkapu, részben az újonnan nyílt, szép Fehér Galamb vendéglőben lehet találkozni. Probléma a szünnapok, a nyitási és zárási időpontok meggondolatlan megállapítása is. Reggel 8 óra előtt még semmi sincs nyitva, este io-kor pedig már minden bezárt. Pedig az autósok, különösen a nagy nyári melegben, igyekeznek kora reggel, vagy késő este útra kelni. A közúti világítás általában jó, Szentendre és Vác belterületén ízléses is. Nagyon hiányzik azonban az esti kivilágítás. Vác jelenleg az egyetlen, amelyik székesegyházát időnként megvilágítja. A parti sétányok ügye is rendezetlen. Visegrádon egy keskeny aszfaltjárda, Leányfalun egy rövid és sötét ösvény a „parti sétány". Kötélpályát sokfelé lehetne és kellene építeni. A hajóállomásokat tatarozni és csinosítani kellene. A parkosítás és a fásítás, a „virágos Duna-kanyar" mozgalom ellenére, mindenütt elmaradott. A boltok kopottak és szűkek. A szolgáltatások színvonala (fodrászat, cipészet) sok helyütt elégtelen. Találó volt tehát a Népszava 1969. január 11-i számában az a megállapítás, hogy a Duna-kanyarban „több a fantázia, mint amennyit a jelenlegi kép mutat". Mindazonáltal a Duna-kanyar ne feledtesse senkivel, hogy hazánknak másutt is vannak szép tájai és városai, s hogy a leghelyesebb politika kétségkívül valamennyi számba jöhető régió egyenletes fejlesztése. 20