Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Császár László: Az iparosodás értékes emlékei

Mozaik a főváros múltjából Kevés a játszóhely Mélabúsan kesereg ezen a „Honismertető" egyik 1868. évi száma, mert a gyermeksereg Pesten teljesen leszorul szabadlevegős játékaival, nincsen sehol hely számukra. Idézi egyik olvasója levelét ekképpen: „A negyvenes évek (1800-at írunk) elején még a Károly kaszárnya (ma központi Tanácsház) és az Űj épület hatalmas udvarain háborítatlanul métázhattunk, peckézhettünk, fogócskázhattunk — reggeltől estig rugaszkodhattunk. Ma a kaszárnyák udvara zárva van a gyermekek elől és nem is politikai okokból. A sétány szép fáival ma kellemesebb látvány, mint amikor itt vásári bódék éktelenkedtek és a vásári időn kivül mi vertük fel a soha nem öntözött porát. A Duna-partot is elfoglalják a kőparti építkezések a gombostűvel horgászó ifjú nemzedék elől és az új házak szűkre szabott, kicsiny udvarai sem engednek tért a felserdülő, játszani kívánó gyermekeknek. A mindinkább nagyvárossá fejlődő Pest azonban ne feledje kártalanítani a kisfiúkat, és lányokat gyermekkertekkel! Szóvá kell még tenni, hogy a Haltéren, a Reáltanoda, a Cukor és Lipót utcán tavasszal a legélénkebb gombozás folyik. Ez a legkárosabb gyermekjáték, mert nem fejleszti az ifjúság izmait, ellenben a nyerészkedés vágyát ébreszti és az út porából a betegségeket terjeszti. Tenni kell ellene!" A belső Pestnek — száz év után is — nagy gondja a gyermek játszóhelyek hiánya. És ti régi, egyszerű gyermekjátékok hová tüntetek ? A métázás és gombozás helyett ma az új „módi"-ról panaszkodhatunk. Pest-Buda kiváltsága Fővárosunk egykori két különálló részének városi jogokat IV. Béla, majd I. Lipót adott. Az utóbbi latin nyelvű, hosszadalmas kiváltságlevelében újra szabad királyi várossá emelte Pestet is, Budát is. E szerint polgárai nincsenek földesúrnak alávetve, nem fizetnek kilencedet, tizedet a jövedelmek után. A sóvámon kivid nem kellett adózniok. Háborús időben, a király táborba szállásakor csak tíz, jól felfegyverzett katonát kellett kiállítaniok. Vásárt mindennap tarthattak. Nagy-Pesttel egyenlő jogokat élvezett jobb parti külvárosa, az Árpádok alatti Kispest, majd Tabán-Rácváros. A tatárjárás előtti földbirtokaikat és az újonnan adományozott földeket szét kell osztani a polgárság között, megműveltetni, hogy talpalatnyi föld se maradjon parlagon — intézkedik a szabadalomlevél. Bíráit, lelkészeit tetszés szerint választhatta, de a bírót be kellett mutatni a királynak. A jogi és gazdasági viszonyok tekintetében a városi tanács rendelkezik az áruk behozatalában, kivitelében, 6 szedi a vámot az országúton és a Dunán, ő kezeli a vásári vámot, az árvaszéket, az ipari felügyeletet. A tanács szabja meg a súlyokat, mértékeket és kiveti a városi adókat. Feladata még a legeltetés, vadászat, halászat bérbeadása és kizárólagos joga a polgárok befogadása és a zsidók meg a cigányok beeresztése. A rendfenntartás- és bíráskodás is a tanács kötelessége, és az utóbbi végrehajtásában teljes pallosjogot nyert. A Lipót-féle kiváltságlevél megerősíti a városok régi címerét is. Budavár címere lila pajzsban álló, három toronnyal díszített oromzatos várfal, melynek közepét nyitott és felhúzott rostéllyal ellátott kapu foglalta el. A címerpajzs felett másik kisebb, kerek pajzsban az ország címere volt, amellyel Buda főváros jellegét domborították ki. Pest címere egyszerűbb volt, mert kék színű pajzsban, vörös cseréppel fedett, erődített tornyot ábrázoló, felhúzott rostélyos kapuból állt. Lényegében mindkét város címere megegyezett a középkorban használt címerekkel, csak a budai címerben elhelyezett országcímer volt új. Később pedig ugyancsak Buda címere két kaput kapott, jelezve ezzel Óbuda bekebelezését. A régi Pest emléke A finom művű, bájos, barokk homlokzatú palota ma is áll az egykori Kötő, ma Pesti Barnabás utcában, amelynek 1707-ben „Numero 186" volt a neve. A két világháború között sokat vitatkoztak a város szakemberei: lebontsák-e, mert homlokzata kiugrik a szabályozási vonalból. Helyrehozhatatlan kár lett volna, ha csákány alá kerül ez a XVIII. századbeli műemlék, amely a benne levő, „Buda városáról" cégérezett vendéglő egykori tulajdonosáról kapta később a Krist nevet. Nemcsak mű-, hanem várostörténeti emlék is ez a kis palota, mert Romer Flóris nagy régészünk megállapítása szerint a török hódoltság után újjászervezett Pest város polgármesterének, Promberger Jakab serfőzőmesternek volt a háza. Utána a Grabovszky család birtokába került s ez építtette át a mai finom és szép formájára. Az 1700-as telektérkép szerint az 1899-ben megszűnt, bájos Városház térre ugrott ki és ott állt az akkori Kis, ma Galamb utca sarkán. Telke ugyanaz a jellegzetes, keskeny homlokú, mint a jelenben, de akkor igen hosszú fekvőség, amelyen a serfőző-polgármester sörfőzdéje is működött. Érdekes felemlíteni, hogy a tekintélyes gazda halála után Pest városa ősi jogon-e, vagy a város első polgárának öröksége révén saját serfözőházat épített a Lipót, ma Váci utcában, a jelenlegi új Városháza helyén, ahonnan a különlegesen kitűnő pesti söröket a mai Sörház utcai telken, a céhi szervezetben dolgozó „Fasszieherek" (hordóhúzók) gurították a dunai hajókra. Mátyás király modellt ült A nagy király élethűségben páratlan képének műkőöntvényből készült másolata a budavári Szent Miklós torony falmezején van elhelyezve. Az eredeti dombormű a szászországi Bautzen város középkori erődjének a kaputornyát díszíti, ahová még Mátyás életében, t486-ban emelték. Mátyás győzelmes hadjárata alkalmával Bautzen városa is meghódolt a magyar csapatoknak. A király ekkor e vidék kormányzójának a ravasz Steini György lovagot tette meg, aki a várossal elkészíttette Mátyás szobrát. Steini háromszor véteti le az emlékszobrot, mert nem volt annak hűségével megelégedve. Majd Budára küldte a szobrot, hogy a királyi udvarban fejezzék be azt. A budai művészek Mátyás élő, eredeti arcáról készítették el a szobrot és csak azután küldték vissza Bautzen városába, amikor a király is meg volt elégedve arcának élethűségével. E modellülés — a magyar művészettörténelemnek egyik legérdekesebb adata. Az emlékmű különben az akkori kor ízlése szerint készült. A király egy templomkapunak kiképzett oszlopos fülkében trónol. Feje födetlen, dús fürtű, reneszánsz divatú. Gótikus liliomokkal díszített páncélzatot visel, ölébe római palást omlik. Ruhája a tudósok megállapítása szerint teljesen korszerű. Két nemes apród mint angyal lebeg a király alakja mellett. Az egyik egyenes, magyar pallost, a másik jogart, mindkettő pedig a király fölé gótikus koronát emel. A kapuív feletti párkányon a következő a felírás: Mathias Rex alatta: Anno MCCCCLXXXVI Sal. Magyarul: Mátyás király — a megváltás i486, évében. Az ököljogon szerzett „Generális-rét" A török hódoltság után Budán katonai uralom volt és csak 1703. október 20-án nyerte vissza a város polgári szervezetét, amikor valóságosan visszavásárolta 18 ezer Ft-ért Lipót királytól függetlenségét. l£y magán-, illetve városi tulajdon lett a mai Vérmező hatalmas területe, amin házakat is építettek. Regal táborszernagy azonban 1717-ben elfoglalta az óriási mezőt, elkergette az ott lakókat és saját használatába vette. Ekkor Generális-rét lett a neve. Hiába kérték ennek orvoslását a budaiak, Bécsben mindig süket fülekre találtak. így jártak 1722-ben, majd 1812-ben is, amikor az országgyűlés kérte, hogy a Vérmezőt adják vissza a város tulajdonába. A katonai kincstár azonban nem engedett, pedig még nagyon sok felterjesztést küldtek Bécsbe, hogy az ököljogon szerzett Vérmező (ezt a nevet Martinovicsék 1795-i itteni kivégzése után kapta) visszakerüljön a városhoz. Katonák gyakorlatoztak ott, a főtisztek lovaglásra használták, kaszálónak is értékesítették és Ferenc József születésnapján itt rendezték a katonai díszszemlét. Bécstől való elszakadásunk után sem javult ez a helyzet, és csak 194} óta birtokolja a főváros ősi jogon, kulturált üdülőparkká avatva azt. Amikor még nem volt Kis-Duna A legelső budapesti Duna-hidat közel kétezer évvel ezelőtt a rómaiak építették, összekötve a jobb parti Aquincumot a bal parti Transaquincummal a mai pesti Rákospatak torkolatánál. Az őshíd megalkotásánál az első Dunaszabályozást is végrehajtották, mert védőgát nélkül aligha tudták a hídépítést elvégezni. Erre azért volt még szükség, mert a Duna természetes geológiai vonzását követve sodródott a mai Óbuda irányába, mert hiszen akkor még nem voltak itt szigetek és a mai Hajógyári, az egykori Feredö (Fürdő) és a Margitsziget is összefüggő terület volt Aquincummal. A rómaiak cölöphídját az 1870-ei évek elején Zslgmondy Gusztáv fedezte fel a hajdani Fürdőszigetnél, de Salamon Ferenc történetírónk is látta még a hatalmas cölöpzetet 1880-ban. Ugyanitt nagyon sok római kőfalat is találtak. Az aquincumi időkben a mai Hajógyári sziget összefüggött a mai Óbudával, és a római helytartó lakhelye volt. A mai hajógyári hídtól északra kb. százötven méterre és délre hatvan méter távolságra két hatalmas kőfalat találtak, a víz folyásával keresztben, amelynek folytatása a mai gyári szigeten megvan. És 1856-ban Reiter főmérnök megtalálta a katonaváros hatalmas szennyvízlevezető főgyűjtőjét (cloaca) nyolcvan méter hosszúságban, a hajógyári római fürdők irányában, a mai Kis-Dunának mindkét partján. Mindezek bizonyságai annak, hogy a római időkben a Kis-Dunaág még nem volt és az csak kb. i. sz. 1000—1100 között földrengés, árvíz és a Duna nyugat felé sodrása által keletkezett. R. Rév Sándor 46