Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - dr. Nemes Tibor: A lakáskarbantartás

ipari tevékenységet folytatnak. Emiatt gyak­ran előtérbe helyezik a nagyobb volumenű, s így a többnyire magasabb nyereséget biz­tosító munkát. Ezért nem is fordítottak kellő figyelmet az alacsonyabb termelé­kenységet és jövedelmezőséget jelentő, lakossági megrendelésre végzett karban­tartás speciális szervezési és kivitelezési problémáinak megoldására. Ennek felisme­rését többoldalú kezdeményezés és intéz­kedés követte. Ebben az évben két újabb szövetkezet alakult, és öt régebben műkö­dő szövetkezetnél 30—35 főnyi önálló la­káskarbantartó részleget alakítanak ki. A Javító Szerelő Vállalatnál újabb felvevő iro­dákat létesítenek, javító brigádokkal, me­lyek műhelykocsikkal ellátva alkalmasak lesznek gyors javítások elvégzésére. A szövetkezeti lakások tulajdonosainak sok problémát okoz a karbantartás hiánya. Ezen a helyzeten kíván segíteni a Lakás­szövetkezetek Szövetsége, saját lakáskar­bantartó műhely létesítésével. Az újabb szervezeti formák kialakításával az adminisztrációt is csökkenteni kellene és egyszerűbbé tenni a megrendelések felvé­telét és számlázását. A lakások karbantartása sokféle szakem­ber együttműködését igényli. A szövetke­zetek, de különösen a kisiparosok rendsze­rint csak néhány szakipari munkát tud­nak elvégezni, ezért az esetek többségében a megrendelőnek két-három, vagy még több szervezet munkáját kell összehangol­nia; vagyis a lakosság részére végzendő munkáknál hiányzik az úgynevezett gene­rálkivitelező. Ez sok fáradságot és gyakran bosszúságot okoz az embereknek. E prob­léma megoldása elől az akadályokat el kell hárítani. Nyugdíjasok bevonása Az elmúlt évben a vállalatok és szövet­kezetek a nyugdíjasok fokozottabb bevo­násával a munkaerőhiány csökkentésére megtették az első lépéseket. A város több pontján dolgoznak már nyugdíjas szak­munkások, mint a javító Szerelő Vállalat megbízottai. Megalakult a Nyugdíjas Szakiparosok Szolgáltató Szövetkezete, amely a kezdeti nehézségek leküzdése után még az idén 6—8 javító egységet létesít, mellettük 2—3 lakáskarbantartó barkácsműhelyt, ahol nyugdíjas szakmunkások tanácsadásával és felügyeletével a lakosság elsajátít­hatja a kisebb hibák megjavításának mód­ját. Számtalan, kisebb-nagyobb értékű munka — mint például a szobafestés és mázolás, a parkettalakkozás, a villanykap­csolók, konnektorok szerelése, a vízcsapok bőrözése, redőnyjavítás stb. — a megfelelő anyagok és szerszámok rendelkezésre bo­csátásával elvégezhető. Ehhez a barkácso­lók részére tanfolyamokat lehet szervezni; a sajtóban, vagy akár a rádióban és a tele­vízióban esetenként tanácsadással lehet szol­gálni illetve bemutatót tartani. A munkaerők bekapcsolásának új módo­zatait teremtette meg a kormány határoza­ta. Eszerint, ha a nyugdíjas szolgáltatást vé­gez az üzem telephelyén kívül, s ezt a ta­nács igazolja, nyugdíjkorlátozását feloldják. Ha a vállalatok, szövetkezetek és a tanácsi szervek élnek ezzel a lehetőséggel, sok jó és lelkes szakembert nyerhetnek. Ugyan­csak jobban ki kell használni azt a lehető­séget is, hogy a fő-foglalkozásúaknak a munkaviszony megtartása mellett engedé­lyezzék más szocialista szervezetben is a szolgáltató tevékenység végzését, vagy a kisipari működést. Mindezek a foglalkoz­tatási formák jelentős — ma még rejtett — tartalékot jelentenek. így a kisebb értékű, de fontos munkákat alacsonyabb rezsivel és gyorsabban lehetne elvégezni, s a kötetlen munkarenddel jobban tudnának alkal­mazkodni a megrendelők szabad idejéhez. Átalánydíjas (pausálé) szolgáltatás A Fővárosi Javító Szerelő Vállalat kísér­letképpen a főváros egész területén elkezd­te a pausálé rendszerű szolgáltatást a víz, gáz, villany és redőny javításokban. Eddig több százan kötöttek erre szerződést. Ezt a módszert jövőre több szövetkezet is alkalmazni kívánja, mert elősegíti a jobb munkaszervezést, ellenőrzést, s lehetősé­get teremt az egyszerűbb elszámoláshoz. A pausálé rendszer a megrendelő részére szerződésben megállapított havi díj befize­tése ellenében biztosíthatná például a lakás festését, mázolását, a cserépkályha tisztí­tását, átrakását, a parketta gyalulását, lak­kozását stb. A karbantartás ezen fajtáit minél több tevékenységre kellene kiter­jeszteni, s ez mind a megrendelő, mind a kivitelező részére előnyös lenne. Jó volna, ha e javítási forma bevezetésébe, elterjesz­tésébe az Állami Biztosító — az üvegkár biztosításához hasonlóan — szervezéssel, pénzbeszedéssel, propagandával bekapcso­lódna. A javító-szolgáltató tevékenységek kö­zül a lakáskarbantartásnál különösen fon­tos az anyag és alkatrész ellátás. A sokféle szakmai tevékenység, valamint a nagyará­nyú lakásépítés és lakóház felújítási mun­kák miatt gyakoriak e problémák. Különö­sen kirívó ez a szerelvények esetében,ahol a több országból beszerzett anyagok javí­tása, vagy egy-egy alkatrész pótlása sok fennakadást, a munka elhúzódását okozza. A lakáskarbantartás anyagszükségletét előre programozni igen nehéz; ezért na­gyon fontos a készletezés. E problémák megoldásának egyik módja lehetne, ha több karbantartó szervezet közös központi anyag és alkatrész készletezést szervezne meg, s ez esetben az egyes gazdálkodó egységeknél kisebb lenne a forgóeszköz igény. A vállalási ár, a határidő és a minőség A munkák sokfélesége miatt a lakáskar­bantartásnál szabad árrendszert vezettek be. Az egységek ugyan irányárakat alakí­tottak ki, ami könyebbé teszi a tájékozódást, ám sokszor olyan munkákat is felszámol­nak, amit nem végeztek el. Ezek utólagos ellenőrzése nemcsak a megrendelőnek, de a szakembernek is nehéz. Jelenleg nincs összefüggés a vállalási határidő és a válla­lási ár között. Általában az express munkát ugyanolyan árban számlázzák, mintha több héttel előbb megrendelték volna. Hasonló a helyzet akkor is, ha például szobafestést a nyári szezonban, vagy a téli holtszezon­ban vállalnak, holott mind az express, mind a szezonban végzett munka nagyobb anyagi ráfordítást igényel a vállalatoktól. A lakáskarbantartásnál a vállalási árban csak aszerint van különbség, hogy I. vagy II. osztályú anyagot használnak-e fel. Nem tesznek különbséget a munka minősége szerint, pedig nagyon sokszor előfordul, hogy a festésnél, vízvezeték-szerelésnél vagy egyéb munkáknál esztétikailag és hasz­nálhatóság szempontjából lényeges minő­ségi eltérések mutatkoznak. A lakosság érdekvédelme szempontjá­ból, s nem utolsósorban a munka jobb meg­szervezése és ellenőrzése érdekében szük­séges lenne olyan jogi szabályozás, amely a felsorolt lényeges körülményeket jobban figyelembe venné. Csak üdvözölni lehet a Javító Szerelő Vállalat bejelentését, miszerint a vállalási határidők be nem tartása esetén árked­vezményt adnak a megrendelőnek, s a vétkes dolgozót kártérítésre kötelezik. Ez az intézkedés akkor lenne igazán célra­vezető, ha ehhez a szövetkezetek és a kis­iparosok is csatlakoznának. Elképzelhető olyan megoldás, hogy a szolgáltatást végző egységek legalább egy­éves garanciára legyenek kötelezve. A főbb munkáknál dolgozzák ki a minőségi feltéte­leket, s ezt az árban érvényesítsék. Ezen túl lényeges minőségi hiba esetén kártérí­tési kötelezettséget is írjanak elő. Az ex­press, illetve a szezonidőszakban végzett munkáknál alkalmazzanak felárat; hosz­szabb vállalási határidő esetén vagy holt­szezonban adjanak árengedményt a meg­rendelőknek. Figyelembe véve a jövedelmek és az igények várható alakulását, a budapesti munkaerőhelyzetet és a fejlesztési lehető­ségeket, a mintegy 240 millió Ft értékű lakáskarbantartó tevékenységet 1975-re 400—410 millió Ft teljesítményre kell fej­leszteni. Ez nagy erőfeszítést igényel a gazdálkodó egységektől és a tanácsi szer­vektől ; de még így is csak az igények 50 %­át lehet kielégíteni. Emiatt a jövőben is jelentős szerepet játszik a lakosság saját erejéből végzett karbantartó tevékenysége. Az előirányzott fejlesztést a tanácsi ipari vállalatoknál, a kisipari szövetkezeteknél s a magánkisiparosokkal kell elsősorban bizto­sítani. A tanácsi és szövetkezeti iparban mintegy 60—80%-os fejlődéssel lehet szá­molni. A jelenlegi kisiparosság számát fi­gyelembe véve, kb. 600 újabb, e tevékeny­ségi körbe tartozó kisipari engedély kia­dása indokolt. Ezentúl az Ingatlankezelő Vállalatok és a Mezőgazdasági Termelő­szövetkezetek lakáskarbantartó részlegei­nek is jobban be kell kapcsolódniok a lakos­ság által megrendelt munkák elvégzésébe. Az újabb szervezetek létrehozása, il­letve a meglevők bevonása a szolgáltatásba előreláthatóan még nem eredményezi a verseny kellő mértékű kialakulását. Ám az a tény, hogy az eddigieknél még több gazdálkodó egység fog lakossági szolgálta­tást végezni, már lehetővé tesz bizonyos versengést. 27

Next

/
Thumbnails
Contents