Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Tarnóczi Lóránt: Duna-kanyar

A közrend, különösen csúcsforgalmi napokon, sok kívánnivalót hagy maga után. Népes társadalmi rendfenntartó csoportokra, legalább kétszemélyes, kutyás rendőrjárőrökre és az erdészek bírságolási jogának biztosítására ienne szükség. A FÜRDÉSI, STRANDOLÁSI LEHETŐSÉGEK rendkívül mostohák a Duna-kanyar egész területén. A víz túlságosan hideg, jócskán szennyezett, sodrása erős, az örvények kialakulása kiszámíthatatlan. Az egyes partszakaszok változó módon töltődnek és pusztulnak. A Dunát senki sem ismerheti eléggé — ezért a sok tilalmi tábla. A Visegrádra telepített „kosaras fürdő" (úszó uszoda) nem jelent megoldást; de az épülő Pap-szigeti és leányfalui medencés strandfürdő némi javulást fog hozni ezen a téren. A legnagyobb lehetőség a 62—65 C°-os leányfalui hévízben rejlik, ám az évek óta épülő strandot (jó, ha 1971-ben megnyílik) eleve túl szűkre méretezték. A váci 32C'-os termálvizű fürdőt most szeretnék bővíteni, mert már a helyi igényeket sem képes kielégíteni. Sajnos, mire az esztergomi Fürdő szállót rendbehozták és kibővítették, a langyos termálvíz elapadt, a medencék vize kényszerültségből napokig cseréletlen. Esztergomban új mélykutat kell fúratni, s ez nem lesz olcsó vállalkozás. Körülbelül 2 millió forintba fog kerülni. Párhuzamosan a jelenlegi fürdő bővítése is elkerülhetetlen lesz. A Duna évente legalább kétszer árad, s ilyenkor jórészt éppen a meglevő kevés fövenyfürdő és part menti táborhely megy részben vagy egészen tönkre. Baj az is, hogy az üdülőterületeken jóformán nincs már szabad partszakasz. A DUNA a szoros értelemben vett Duna-kanyar területén egyébként is sok problémát jelent. Az áradások minden part menti építményt veszélyeztetnek, ezért ott csak feltöltéssel egybekapcsolt területrendezés után és csak betonlábakra célszerű építkezni. A talajvíz szintje igen magas lévén, a gondos szigetelés elengedhetetlen. Egy másik probléma a Nürnberg és Regensburg között már épülő Majna-Duna csatornával kapcsolatos. 1981-ben előreláthatólag megnyílik a közvetlen Rajna—Majna—Duna vízi összeköttetés, s ez a tény komoly meder-és partszabályozási munkákra kényszerít majd bennünket. A Zebegény és Pilismarót között tervezett dunai vízierőmű jövője bizonytalan, de valószínű, hogy nemzetközi megállapodások vízilépcsők építésére fognak bennünket kötelezni. Emellett szól a belföldi hajózási és öntözési, valamint az árvízvédelmi igény is. Part menti beruházásokat tehát már ma is csak e jövőbeli fejlemények figyelembevételével szabad tervezni, illetve megvalósítani. A VENDÉGSZÁLLÁSOK száma és minősége minden idegenforgalmi fejlesztési terv alapja. Hogy a Duna-kanyar férőhelyeinek a számát 1980-ra bővíteni kívánják: helyes törekvés, mert a jelenlegi fogadókapacitás távolról sem elegendő. Hogy azonban a férőhelyek számát 100 000 fölé kívánják emelni — irreális ábránd. A Dunakanyarban százezres nagyságrendű vendégszállásra sohasem lesz szükség, nemcsak a főváros közelsége, de az üdülőházak és villák számának állandó szaporodása miatt sem. A jelenlegi 16 000 férőhely is főként azért nem elég, mert ebből kb. 10 000 csak meleg nyári napokon értékesíthető. A campingek nálunk még nem elég népszerűek. Kivételt csak azok a táborok képeznek, ahol az étkezés, az esős napok időtöltése, az esti szórakozás és a hidegek átvészelése (pl. egy fűthető közös társalgóval vagy klubhelyiséggel) biztosítva van. A jó táborhelyeket motelek telepítésével, olcsó turistaszállók építésével lehetne kedveltebbé tenni. Kibővített 200 személyes Fürdő szállójával, 130 férőhelyes új touringhoteljével és turistaházaival, szálláshelyek szempontjából Esztergom van jelenleg a legjobb helyzetben. Szentendre szállásgondjain a 129 férőhelyes, szép, kényelmes és olcsó Danubius szálló csak részben segített. Szentendrén még egy szállodát kellene építeni. Leányfalura terveznek ugyan egy szállodát, de ez egyelőre csak annyit jelent, hogy foglalkoznak létesítése gondolatával. Pedig itt, a hévíz értékesítésére akár fürdőszállót is lehetne építeni. Zebegényben és Verőcén is elkelne egy-egy turistaszálló, mert a bal parton ez ideig jóformán még semmi sem létesült. Dobogókőn az 1971. augusztus 1-re felépítendő szálloda egy időre meg fogja oldani e terület szálláshelygondjait. Az 1975-ben 900 éves fennállását ünneplő Vácról szállodai helyzetképet egyáltalán nem lehet adni, mert egyetlen kis fogadóját a KÖJÁL bezáratta. E szép műemlék-, s egyben fontos ipari városnak föltétlenül szüksége lenne egy Duna-parti modern szállodára. Gondolni kellene a turistaházak korszerűsítésére és bővítésére, valamint olcsó, de kényelmes ifjúsági szálláshelyek létesítésére is. Ez utóbbi téren az EXPRESS és a KISZ összefogása hozhatna gyors eredményt. A VISEGRÁDI SZÁLLODAHELYZETTEL külön kell foglalkoznom, mert az ezzel kapcsolatos kapkodás és tervszerűtlenség az egész regionális fejlesztés szempontjából típusosnak tekinthető. Kézenfekvő lett volna, hogy Visegrádnak előbb a hegy és az országút (egyben védőgát) között elterülő alsó térségét fejlesszék, mert ez a forgalmas, és közművesítése viszonylag kisebb összegeket igényel. A nagyvillámi felső térség fejlesztését — a szép kilátáson kívül — semmi sem indokolja. A téli sportolási lehetőségek nem különösen jók, az idegenforgalmi beruházásokhoz szükséges infrastruktúra kialakítása súlyos milliókba kerül. Mégis a felső térség fejlesztése mellett döntöttek, s az ehhez szükséges első lépés, a Panoráma út megépítése meg is történt. Második lépésként a vizet vezették fel a Nagyvillám-hegyre, ahol tároló is létesült. Csatorna azonban nincs, s 1970 júniusában is még csak a tervezésénél tartottak. 1971. augusztus 1-re viszont meg kellene nyílnia a nagyvillámi térségben egy 150 személyes szállodának és étteremnek, amelyek — ha időre elkészülnek — feltehetően jó ideig csatornázás nélkül kénytelenek üzemelni. Korábban úgy tervezték, hogy a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal részére a fellegvár déli kapujával szemben, két ütemben, egy kitűnő kilátást biztosító 200 (egyesek szerint 300) személyes turistahotelt építenek, étteremmel. A kész terveket azonban elvetették, azzal az indokolással, hogy realizálásuk túl drága lenne. A szállodát tehát 150 személyre méretezett típusterv alapján a nagyvillámi turistaházzal szemben, különösebb táji panoráma biztosítása nélkül fogják megépíteni, s a Pannónia Vállalat fogja üzemeltetni. A jelenlegi helyzetet tekintve, az is kétséges, hogy a szálloda időre elkészül-e. A Vadászati Világkiállítás megnyitása, amelyhez a szálloda megnyitását hozzákapcsolták, nem föltétlen ok a kapkodásra. A KOMMUNÁLIS ELLÁTOTTSÁG a Duna-kanyarban a villanyt tekintve jónak, az ivóvizet tekintve pedig biztatónak mondható. A csatornahálózat csak fokozatosan fog kialakulni, bár a vízellátásra és a csatornázásra a Duna-kanyarban a legutóbbi tíz év folyamán már mintegy 200 millió forintot költöttek. A problémák azonban minden téren óriásiak. A vízfogyasztás például szombaton mindenütt lökésszerűen megemelkedik. Megérkeznek ugyanis a hétvégi házak tulajdonosai. Vízfogyasztásmérő csak kevés helyen van felszerelve, a víkendezők tehát szombat este bekapcsolják kerti tömlőiket és egész éjszaka „árasztásos" módszerrel csurgatják a vizet lejtős kertjeikben, hogy maguknak kellemes, hűs környezetet teremtsenek. A tárolók viszont így vasárnapra, a kiránduló tömegek megérkezésének az idejére szinte teljesen kiürülnek, főként akkor, ha alacsony a Duna vízszíntje. Vagy nézzük Nagyvillám térségének a helyzetét. Tavaly a turistaház és a fellegvár környékén felállítottak néhány nyomókutat, s azok működtek is. A kirándulók azonban olyan mennyiségű vizet pocsékoltak el, hogy nem akad egyetlen szerv sem, amely ezt a túlfogyasztást hajlandó lenne a vízműtársulatnak megtéríteni. A kutak idei megnyitása tehát kétséges. Egyébként, ha a nagyvillámi tároló képes is lesz a tervezett szállodát vízzel ellátni, még vitás, hogy folyamatos feltöltése biztosítottnak tekinthető-e. S ebben nemcsak a nemrégiben lefektetett nyomócső szűk keresztmetszete játszik szerepet, hanem az a tény is, hogy bár Visegrádon három csápos kútnak kellene vizet termelnie, jelenleg csupán egy működik. A helyi vízműnek viszont a vállalati üdülőházakat és a községet is el kell látnia ivóvízzel. Mindezeket a problémákat nemcsak a tervszerűtlenség jellemzésére adom elő, hanem azért is, hogy nyilvánvalóvá tegyem: egy község, járás vagy város, de még egy megye sem képes önmagában a felmerülő — valójában nem is saját gondját képező — nehézségeket leküzdeni. A CSATORNÁZÁS HELYZETE jelenleg mindenütt kritikusnak mondható. A szennyvíz ma még derítetlenül, tisztítatlanul ömlik a Dunába, már ahol egyáltalán van csatornahálózat. Másutt a szennyvizet házi tárolókba vezetik, ahonnan időszakonként „szippantással" távolítják el. Egy vállalati üdülőház esetében ezt a műveletet szinte naponként meg kell ismételni. A bűz ilyenkor elviselhetetlen. Esztergomban a tisztítómű megépítése és üzembe helyezése mintegy 64 millióba fog kerülni. Szentendrén a csatornázáshoz csak az elmúlt évek során kezdtek hozzá, mintegy 80 milliós költségelőirányzattal. Az ún. déli tisztítómű ez év második felében kezdi meg csak a próbaüzemét. Vácott a meglevő régi csatornák a DCM hatalmas szállítótartályai alatt több helyen is beomlottak. Felújításuk és kibővítésük 36 milliót fog felemészteni. A szennyvíztisztító itt is csak az év második felében kezdi meg próbaüzemét. A visegrádi problémákat részben az új szálloda fogja megoldani, mert a számára 12 milliós költséggel megépítendő csatornába, illetve tisztítóműbe a község bármikor bekapcsolható lesz. De hogy erre mikor for sor kerülni — kitudná azt megmondani? A KÖZTISZTASÁG HELYZETE elszomorító képet mutat. Esztergomban például a hatalmas kiterjedésű és népes város „tisztaságán" mindössze két úttisztító őrködik. A szemételtakarítás nyitott kocsikon történik, a házak előtti járdák és a kapuk tele vannak szemetet tartalmazó rossz vödrökkel és lyukas mosófazekakkal. Szentendre a szemételtakarítást és az úttisztítást gépesítéssel igyekszik megoldani; ez egyébként ma az egyetlen célravezető lehetőség. Vác és Visegrád köztisztatsági helyzetét viszont kielégítőnek lehet mondani. Jelentős probléma sokfelé az olvadás, illetve egy-egy nagyobb esőzés után az utakat ellepő homok és kavics. Az autós és gyalogos turisták üres palackokat, konzervdobozokat, papírpoharakat, műanyagtasakokat dobálnak szerteszét. Nyáron gyümölcsmaradványok rothadnak mindenfelé. Persze, kevés a szemétgyűjtő, s azokat sem ürítik rendszeresen. A szétszórt szemétért tehát nem csak a kirándulók hibáztathatok! ÁBRÁND és VALÓSÁG élesebben kerül szembe egymással a Duna-kanyarban, mint bárhol az országban. Egy-egy szép tavaszi vagy nyári vasárnap kirándulók ezrei és ezrei özönlik el ezeket a nyugodt és csendes kisvárosokat, községeket. Vajon a helyi lakosságnak, a helyi hatóságoknak előnye, érdeke-e ez a helyzet? Aligha! Előnyükre csak akkor válik, ha a területfejlesztésre, járulékos beruházásokra, bolthálózat-fejlesztésre kapott támogatósok hasznát közvetlenül vagy közvetve maguk is élvezhetik. A fejlesztéshez szükséges pénzt többféle úton-módon is elő lehetne teremteni. Fokozni kellene például a társulásos alapon megvalósítható beruházásokat, s ezeken belül a tanácsok és a vállalatok együttműködését. A tervekről és a reményekről azonban majd a következő számban beszélek. Tarnóczi Lóránt 20