Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Fekete Gábor: 40 000 kérdés

holtszezon nincs. Télen a ször­pözés, gyümölcslé készítés ad munkát. A narancsital, ősziba­racklé, jaffa, és sok-sokféle nép­szerű hűsítő ital. Választék, mennyiség A konzerv ma belföldön is, külföldön is keresett élelmiszer. Kis helyen elfér a doboz, az üveg, a tubus, kirándulásra, utazásra praktikus és higiénikus. Több kellene belőle. De... Választék — a gyár szerint — van. Legalábbis itt bent van. Ennek ellenére tovább bővítik a konzervskálát. Az élelmiszer nem divatcikk ugyan, mégis évente négy-öt termék iránt csökken az érdeklődés. Ezért évente új és új terméket adnak a kereskedelem­nek. Az idén 14-félét. Mivel mára a téeszek és az állami gazda­ságok telepei sok tojást termel­nek, s a tojás olcsó, elsősorban ezt használják most új alapanyag­ként. Már megjelent az üzletek­ben, vagy a közeli hónapokban kapható lesz a tojásos gombakrém a tojásos májkrém, a tojásos sonkakrém, sonka tojással, sólet füstölt hússal és két tojással, csir­kepaprikás, kacsapörkölt stb. A mennyiség? Azzal egy kis baj van. Oly sok mindenben elmarasztalt elődeink azért bizo­nyos dolgokban körültekintők voltak. Nem véletlen például, hogy a felszabadulás előtt a Duna és a Nagyvásártelep közelében építették a Konzervgyárakat. Az 1950-ben létrejött Buda­pesti Konzervgyár Kőbányára került. Az egyik sörgyárba, mivel ebben az időben úgy gondolkoz­tak: a sörfogyasztás az évek folya­mán csökkenni fog, minek annyi sörgyár. Közép-Európa legmoder­nebb sörgyárába költözött a kon­zervgyár. A drága és majdnem teljesen új gépek, felszerelések egy részét összetörték, beolvasz­tották ... A gyár körül akkor még mező volt, majd erre terjeszked­het, mondták odafönt. Mire a konzervgyár elkezdhetett volna építkezni, felnőttek körülötte a lakóházak. Ott maradtak a Mag­lódi úton, kis területen, házak és gyárak közé zárva ... A vasút messze. A konzervhez nagyon sok vízre van szükség. Három saját kútjuk van, de ez kevés, kénytelenek vízvezetéki vizet is használni. Kőbánya vízellátása pedig köztudomásúan rossz. Az akkor felszerelt gépek már kiöre­gedtek, a munkáskéz kevés. Ugyanekkor a belföld és a kül­föld egyaránt több konzervet vár ... A konzervipar fejlesztését párt- és kormányhatározat írja elő. Vidéken épültek, épülnek új gyárak, a régieket modernizálják. Ez úgy áll ma is, ahogy 1950-ben ide költözött. A kiút? A közeli falvak vezetőivel és téeszeivel keresik a kapcsolatot. Jelenleg Dányban és Csömörön paradi­csomzúzójuk van, halfeldolgozó Kartalon, Szobon a téesz-társu­lással almapréselésre és szamóca­feldolgozásra kötöttek megálla­podást. A negyedik ötéves terv­ben pedig 180 millió forintot fordítanak a gyár belső rekon­strukciójára, és — létszámfej­lesztés nélkül — 27 százalékos termelésnövekedést akarnak el­érni. Ki vesz konzervet? A háziasszony, a víkendre készülő fiatal gyakran panaszko­dik, hogy az üzletekben nincs választék. Két-háromféle kész­étel, ugyanennyi félkész árvás­kodik a polcokon. Van olyan peremkerületi üzlet, ahol a máj­krém az egyetlen dobozos, s a lecsó az egyetlen üveges konzerv, ami kapható. A körúti boltokban, a nagy csemege-áruházakban vi­szont óriási a választék. A Buda­pesti Konzervgyár termékei mel­lett megtalálható a szegedi, nagy­kőrösi, kecskeméti, nyíregyházi, s még sok kisebb vidéki gyár készítménye. Ma már megtalál­ható . . . Hosszú évekig nem sze­repelt a készítő neve a cimkén. Pedig minden gyár másként ada­gol, ízesít. Ma — az új mecha­nizmus eredményeként — a dobo­zok, üvegek oldalán ott a készítő neve. Ezzel kialakulóban a kon­kurrencia is. A név már ott van. De a szava­tossági időt hiába keresi a vásárló. A szakemberek indoklása: a jól elkészített konzervnek nincs szavatossági ideje. A Budapesti Konzervgyárban a napokban bon­tottak fel egy húsz évvel ezelőtt készült konzervet. ízre, zamatra olyan, mintha tegnap gyártották volna. A félkész és készételek, hús­készítmények elsősorban a dol­gozó nők második műszakjának könnyítésére, a családi élelmezés változatossá tételére készülnek. Megkímélni a családanyát, hogy napi nyolc órai munka után bevásárolnia kelljen, előkészíteni és főznie órákig. A konzervet csak felmelegíti és tálalható. Rengeteg idő szabadul fel... Az elképzelés valóban szép. De mit mond a statisztika? A munkáscsalád háztartásában az egy főre eső konzervfogyasztás évi 14 forint. Az alkalmazotti háztatásban évi 21 forint. Az élelmiszerek között mindkét ház­tartásban a legutolsó helyen áll a konzerv. Ugyanakkor az egy főre jutó nyershús-fogyasztás évi 591 forint a munkás, s évi 627 forint az alkalmazotti háztartásban. Tehát nyugodtan mondhatjuk: a konzerv itt gyakorlatilag nem létezik. Árak A konzervnek nálunk nincs hagyománya. Sokan még ma sem tekintik igazi ételnek. A konzerv Valamennyi egyszemélyes. Elég kisétvágyú emberre mére­tezett. Nem kell nagy számítás ahhoz, hogy megtudjuk; egy Valamennyi színhúsból készült, ízletes. De kell hozzá köret: tészta, krumpli, rizs. Amit főzni kell. S a háziasszony úgy gondol­kodik, ha már úgyis főz, elkészít mindent nyersből. Úgy olcsóbb és kiadósabb. Olcsóbb? A 3—4 személy részére elegendő sertéspörkölt konzerv félkiló színhúst tartal­maz. E hús ára nyersen 19,50-be kerül. A zsír, hagyma, paprika A magyarázat egyszerű: az üveg a hazai üveggyárak (egyre olcsóbb) terméke, a dobozt vi­szont importáljuk — valutáért. Félkész ételt: zöldbabot, zöld­borsót, tököt, spárgát örömmel vásárol a háziasszony, különösen télen. Ezek megfőzve kerülnek forgalomba, csak rántani, vagy habarni kell. Áruk 6—10 forint között. És ez az, ami nem mindig kapható. Az elmúlt télen a legtöbb házi­asszonynak bosszúságot okozott a savanyúság. Nagy választék volt csemege uborkából, paprikából, — tizenvalahány forintos áron literes üvegekben. A vegyes sava­nyúság, a paprikasaláta, a zöld­az egyéni ízlést nem elégíti ki. Egyik ember több borssal szereti az ételt, a másik kevesebbel, tej­föllel az egyik, a másik anélkül. A Budapesti Konzervgyár leg­újabb kiadványa — a BNV-n találkoztam vele, vajon eljut-e majd a fogyasztókhoz is — gya­korlati tanácsot ad; hogyan ké­szíthető egy kis konyhatechniká­val a konzervből házikoszt. De minden eddigi ok eltörpül e tény mellett: a konzerv drága. Időnként megengedheti magának második műszakja könnyítésére a háziasszony, de hogy rendsze­resen . . . ? íme néhány készétel: jóétvágyú család vacsorája ezek­ből mennyibe kerül ? Ismerjük be: megfizethetetlen kispénzűnek. összesen 2—3 Ft, tehát már 22— 23 forint körül van a háziasszony kiadása. Az elkészítés, a vásárlás­sal együtt 2—2,5 óra. Ha így nézzük, már drágább a friss, mint a konzerv. De a háziasszony a maga munkaráfordítását nem szá­molja. Ott takarékoskodik, ahol tud. Minőségben ugyanaz, de árban nagy különbség van az üveges és dobozos készételek között. paradicsom, csalamádé, s mindaz, aminek ára tíz forint alatt volt, legtöbbször hiányzott az üzletek­ben. * Szidjuk a konzervet és a kon­zervgyárat: a választék kicsi, ami van, drága. De csak tíz percre álljunk meg egy-egy nagy közért­bolt konzervpultja előtt, vagy a pénztárnál, majd mindegyik vevő kosarában lapul valamüyen kon­zerv. A kempingek környékén, a Duna-parton, a budai hegyekben szanaszét dobált konzervdobozok bizonyítják: fogy a konzerv. Nem­csak termelési és kereskedelmi érdek, hogy több fogyjon belőle. Húsételek: marhapörkölt, kétszemélyes ára 15,90 marhapörkölt, három-négy személyes ára 27,20 sertéspörkölt, két személyes ára 16,20 sertéspörkölt, három-négy személyes ára 28,20 rakott káposzta rakott káposzta székelykáposzta székelykáposzta 400 gr tisztasúly 400 gr tisztasúly 400 gr tisztasúly 400 gr tisztasúly dobozban 11,50 üvegben 9,40 dobozban 12,30 üvegben 8,70 rakott káposzta ara 11,50 székelykáposzta ára 12,30 marhaszelet kapormártásban ára 14,50 marhaszelet vadasan ára 14,50 kolozsvári töltött káposzta ára 17,— székelygulyás ára 18,— 14

Next

/
Thumbnails
Contents