Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Dr. Wellner István: A római kor

dőépülettel rendelkező luxus villa. A Korvin Ottó utca és Kiscelli utca sarkánál levő úgynevezett Táborvárosi Múzeumban egy lakóháznak és fürdőjének maradványait láthatjuk. Már a II. század elején központi fűtéssel, vízvezetékkel ellátott épületeket emeltek itt, melyek a század második felében, egy ellenséges betörés során elpusztultak. A III. század elején újjáépült házban különösen figyelemre méltóak a feltárt falfestmények. Ezek egyike vadászjelenetet ábrázol: egy lobogó köpenyű lovas nyilával tigrist vesz célba. A lábazati festés márványborítás il-A katonai amfiteátrum egyik feljárata Római katona sírköve az I. sz. végéről lúzióját kelti. A kis múzeum kertjében néhány kőkoporsót, szarkofágot látunk. Ezek már későbbiek; a IV. század végén, az ellenséges betörések következtében romossá vált házakat a lakók elhagyták, a tábor védelmet nyújtó falai közé költöztek, és a lakatlanná vált területet temetőnek használták. A táborváros legmonumentálisabb építménye a katonai amfiteátrum volt, a mai Nagyszombat utca és Korvin Ottó utca sarkánál. Körülbelül 16 000 ember számára volt ülőhely a lépcsőzetesen emelkedő padsorokban. Építészeti megoldásában külsőleg a mi Népstadionunkhoz hasonlított, de porondján elsősorban kocsiversenyeket, állatviadalokat, gladiátori játékokat rendeztek. Az aréna közepén egy 9,4x8,4 méteres, 6 méter mély medencét tártak fel a 30-as évek második felében végzett ásatások során. Ha a Nagyszombat utcai amfiteátrum porondját nem is lehetett „tengeri ütközetek" céljára — a római Koloszszeumhoz hasonlóan — teljes egészében vízzel elárasztani, kisebb vízi játékok lebonyolítására ez a medence is alkalmas lehetett. Az aréna alapterülete egyébként nagyobb, mint a Kolosszeumé! A katonai amfiteátrumnak érdekes sorsa volt a késő császárkorban és a római uralom megszűnte után is. Bejáratait még a IV. század végén elfalazták és a hatalmas építményt erődnek használták. Déli főkapujánál egy népvándorláskori, langobárd kincsleletet találtak. A magyar honfoglalás után itt volt Árpád fejedelem-társának, Kurszánnak a vára. A középkor folyamán az építmény lassan beomlott s a törmelékek dombbá magasodtak. A XVII. század folyamán itt állott a bitófa. Ebben az időben Sintérhegynek, Galgenbergnek (Bitóhegy) hívták. A XVIII.—XIX. században azután beépítették, és az ellipszis alakban épült házcsoport alapozásánál felhasználták az amfiteátrum masszív körítő falait. A katonaváros életének utolsó évtizedeire emlékeztet a Raktár utca és Kunigunda utca sarkán levő, lóhere formájú, háromkaréjos temetőkápolna, az úgynevezett cella trichora. Körülötte egy IV. századi temető sírjait tárták fel. A katonaváros nagyobb temetői egyébként a mai Bécsi út mellékén húzódtak. A sírok legszebb leletei — és maguk a feliratos, díszesen faragott kőkoporsók is — most az Áquincumi Múzeumban láthatók. 37