Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Mezei Gyula: Középiskolai kollégiumok

A felvételek a Kulich Gyula kollégiumban készültek cák — nem egyeztetik terveiket időközönként, nem alakult ki együttműködés a közös fejlesztésben, a kapacitások ésszerűbb kihasználásában. A tanácsi irányítású diákotthonok megfelelő fővárosi terv hiányában aránytalanul veszik fel a gimnáziumi és szakközépiskolai diákokat. A diákotthonok zsúfoltak, felszereléseik szegényesek. Ma a hálótermekben, amelyek az esetek többségében külön tanulószobák híján tanulószobák is egyben, a személyenként előírt $ m

' helyett 3—3 és fél m- jut egy diákra. Alig akad épület, amelyet eredetileg mai rendeltetésének céljaira építettek volna. így nem biztosítható annak az előírásnak betartása, hogy 30 tanulónként egy tanulószoba legyen, és egy hálóteremre legfeljebb 6 hálóhely jusson. Majdnem mindenütt emeletes ágyak beállításával teszik lehetővé azt, hogy tanulóasztalokat is elhelyezhessenek, és a hálóhelyiség tanulószoba is lehessen. Szűkösek a klubhelyiségek, nehézségbe ütközik a kollégiumi közgyűlések, ünnepségek, politikai programok, szórakoztató kulturális rendezvények lebonyolítása. A bútorzat, a szekrények, ágyak — elsősorban a tanácsi fenntartásban működő otthonoknál — kopottak, elavultak, cserére szorultak. Szükség van a szülők, a társadalom törődésére! A diákotthonok költségvetésében csak kivételesen szerepel a pedagógiai eredmények szempontjából oly fontos kulturális, esztétikai nevelés feltételeinek biztosítása. Négy kollégiumnak egyáltalán nincs könyvtára, és semmit sem költ könyvre. Hat kollégiumunk egyáltalán nem kapott kulturális célú költségvetési hitelt. A diákotthonok legsúlyosabb gondjai közé tartozik ma az étkeztetés. A 14— 18 évesek fejlődő szervezete megkívánja a változatos, tápláló, rendszeres étkezést. Az egy főre eső napi nyersanyagnorma azonban hosszú évek óta 13,— Ft. Ebből a legjobb gazdálkodás mellett sem lehet kielégíteni az igényeket. Indokolt volna az étkezési norma felemelésével párhuzamosan rendezni a diákotthoni térítések mai rendszerét is. A diákok ma a család egy főre eső jövedelmétől és a tanulmányi eredménytől függően fizetik a térítést. A maximális havi díj 540,— Ft. A térítési díjak átlaga 230—250 Ft között mozog. Ez kevés, és sok esetben nincs arányban a szülők lehetőségeivel. Ismerve a kollégiumok munkájának nagy jelentőségét, nagyon fontosnak tartjuk lehetőségeik javítását, a kollégiumi hálózat fejlesztését. A IV. ötéves tervben a szaktárcákkal közösen mintegy 1200—1300 nevelőotthoni férőhelyet kívánunk létesíteni Budapesten. E fejlesztés az elmúlt időszakhoz viszonyítva jelentős, azonban még mindig elmarad a jelentkező igények mögött. Nagyobb érdekeltséget kellene vállalniok az egyes megyéknek a budapesti kollégiumok fejlesztésében; hiszen a Budapesten létesülő kollégiumok a vidéki szülők gyermekeinek továbbtanulási lehetőségeit is elősegítik. A kollégiumok jelentős mértékben elősegítik a társadalmi mobilitást azzal, hogy széles körű lehetőséget biztosítanak a vidéki tanulók differenciált továbbtanulásához is. Elhatározott szándékunk, hogy javítani fogjuk a kollégiumokban a diákok tanulási lehetőségét, fejleszteni kívánjuk kulturális és sportéletüket. Már a következő tanévben biztosítjuk a szakkorrepetálási lehetőségeket, javítjuk a kollégiumok felszereltségét és törekszünk a kollégiumi elhelyezés korszerűsítésére is. A kollégiumok nem nélkülözhetik azonban a társadalom segítését sem. Helyesnek tartanánk, ha kialakulna egy-egy kollégium köré a patronálók széles hálózata, esetleg volt kollégistákból, akik segítséget nyújtanak a kollégiumok lakóinak nyelvtanulásához, művészeti és kulturális neveléséhez, sportolásuk biztosításához. Nagyon sokan hordoznak magukban életre szóló emlékeket a kollégiumi évekből. Hasznos lenne, ha ezek a ma kollégistái számára is kamatoznának.