Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Somogyi Árpád: Régi pesti ötvösművészet

Mozaik a főváros múltjából Hová lettek a budavári koronázótemplom kincsei ? Az elvesztett mohácsi csata hírére az özveggyé lett Mária királyné egész udvartartásával s megmaradt drágaságaival hajókon Pozsonyba menekült. Őt követte Buda gazdag polgársága minden ingó értékével. A Nagyboldogasszony (Koronázó Mátyás) templomnak műtörténelmi szempontból is nagy értékű egyházi kincsei szintén Pozsonyba érkeztek. Ott a város polgármestere és tanácsa pontos leltár mellett azokat megőrzésre átvette. Pázmány Péter szorgalmazására 1620-ban a nagy értékű gyűjtemény a pozsonyi káptalanhoz került. Budavár visszavétele után III. Károly elrendelte e középkori egyházi kincsek Budára szállítását, ami 1712-ben meg is történt, de nem a Nagyboldcgasszony templomba szállították, hanem a budai Városházára. A plébános hiába sürgette ezek visszaadását, a budai tanács ez elől mereven elzárkózott. Sőt a Városháza (ma Vármúzeum) Tárnok utcai részén, az 1714-ben Alamizsnás Szt. János tiszteletére épített kápolnában helyezte el azokat, s e fölé későbben a ma is meglevő kis óra-és harangtornyot emelték. II. József rendeletére a Városháza kápolnáját 1785-ben bezárták. Egy jozefinista, városi tisztviselő ekkor jelentést tett a császárnak, hogy a bezárt kápolnában tömérdek egyházi kincs hever meddően, amit az állam „a közjó javára" fordíthatna. A császár a Helytartótanács kivizsgálását kérte és ezután elrendelte ezeknek az egyházi felszereléseknek a nyilvános elárverezését. Ezt 1785. nov. 15-én a Budai Városháza tanácstermében tartották. A középkori, budai kincsek minden műérték nélkül, pusztán a nyers anyag figyelembevételével potom tizenegyezer Ft-ért keltek el, s így ebek harmincadjára kerültek. Ki tudja, hol rejtőznek ismeretlenül egy-egy külföldi templomban, vagy magángyűjteményben . . . Rémmesék Nürnbergben a XVIII. sz. elején jelent meg a XVII. és XVIII. század eleji eseményekkel foglalkozó könyv, amely kuruckori „rémtetteket" ír le. Ebből idézünk: „A „lázadók" Magyarországon 1705. május 21-én Buda és Pest összes szőlőkertjeit teljesen és borzalmasan elpusztították és az ott dolgozó embereket kegyetlen gonoszsággal legyilkolták. Pesten harmincöt férfi bújt meg egy pincében, ahová a kurucok égő szalmakazlakat, égő fadarabokat dobáltak nagy mennyiségben, úgyhogy a füstben megfulladt szerencsétleneket holtan találták később. Ezeket az ördögien kieszelt kegyetlenségeket az egyszemű Bathian (Vak Bottyán) vezényelte, aki Budán is elfoglalta a Blocks berget (Gellérthegyet). Midőn azonban az altábornagy sok harcost, gyalogost és lovast, a nagy sietségben összeszedett és az ellenség ellen felvonult, a lázadók megfutamodtak. A felakasztott és a zsinegekről levágott embereken azonban már nem tudtak segíteni." E rosszindulatú történettel szemben a magyar krónika a kurucok harci cselekményeiről a következőket írja: „1703. év szeptemberében Pest város tanácsa behatóan foglalkozott a kurucok ellen szükséges óvó intézkedésekkel. A polgári őrséget és az őrállomásokat megerősítették, a császári fegyvertárból lőport, golyót és négyszáz puskát kértek. 1704. dec. 19 —20-án a kurucok be akarták venni Pestet, az őrök azonban élénken lövöldöztek reájuk, s ezek tizenhat létrát visszahagyva elmenekültek. A következő év május 21-én a pesti polgárság és a kurucok között véres harc fejlődött, amikor harminc tekintélyes polgár vesztette életét. 1710. januárius havában a félelem a legmagasabb fokra hágott, mert Pest egész környékét a kurucok elfoglalták és magában a városban csak hatvan katona volt. Szerencsére a veszély minden következmény nélkül elmúlt". R. R. S. Vízivárosi látkép az 1860-as évek elejéről (MTI archívum) 41