Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Krasovec Ferenc: Sportoló munkások — régen

hiánya okozta. Közvetlen a megalakulás után a kis létszámú csoportnak telente még megfelelt egy-egy vendéglői különterem is, de a tagok és a felszerelés gyarapodása miatt egyre szűkösebben fértek el. Nyáron a tágasabb kerthelyiséggel rendelkező VI. és VII. kerületi vendéglők egyikében kerestek gyakorlási lehetőséget. (A leghuzamosabb ideig a Wesselényi u.25., a Dohány u. 28. és a Dob utca 77. szám alatt találtak otthonra.) A rossz idő beálltával azonban megfelelő tornaterem után kellett nézniök, „pedig szerény anyagi viszonyok miatt . . . nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy zárt helyiséget bérelhetnénk" — amint azt egyik termet kérő beadványukban írták. Az egyre fokozódó anyagi és egyéb nehézségek végül is oda vezettek, hogy 1908-ban a „Vorwärts" tagjai kénytelenek voltak feladni az egyleti működést. A „Vorwärts Német Munkásképző Egylet" mintegy tízéves működését méltóképp fejezte be azzal, hogy tornászai közül majd mindenki ott bábáskodott az 1906 óta szerveződő, s évtizedekig a legnagyobb magyar munkás-sportegyesületnek bizonyuló Munkás Testedző Egyesület (MTE) megszületésénél. „Budapesti Sokol Cseh Tornaegylet" A ,,Vorwärts"-szel közel egyidőben alakult s kezdte meg működését 1896 nyarán a ,,Budapesti Sokol Cseh Tornaegylet". A Csehországban „Sokol"* néven szerveződő népi jellegű, demokratikus tornaegyletek az 1880-as évektől kezdve a burzsoázia befolyása alá kerültek, s jelszavaikat mindinkább a burzsoá-nacionalizmus szolgálatába állították. A környező országok szláv lakta területein sorra alakuló „Sokol" egyesületeket már jobbára e meghamisított szellem jegyében hozták létre. A XIX. század vége felé a „Sokol" egyletekben megjelenő munkás elemek, testedző és politikai ambícióik összhangba hozásán fáradozva, itt igyekeztek bázist teremteni törekvéseiknek. A budapesti „Sokol" alapító tagjai közt is számos munkást találhatunk, akik mindannyian a gomba módra szaporodó fővárosi gyárak és üzemek valamelyikében voltak alkalmazva. A VI. Nagymező utca 41. szám alatti vendéglőben mint*A szláv népmesék legyőzhetetlen hőseit illették a „Sokol" (Sólyom) névvel. egy 70 fő jött össze az alakuló közgyűlésre, amelynek munkás részvevői között a sörgyáriak szerepeltek a legnagyobb létszámmal. Az újonnan életre hívott egyesület első elnöke Langenberg Ede, helyettese Janousek János, míg tornafelügyelője Rous Ferenc lett. Néhány nappal a Schumnitzky-féle vendéglőben kimondott megalakulás után, az időközben a VII. Erzsébet körút 31. szám alá költözött „Sokol" már mintegy 150 tagot számlált. A torna-foglalkozásokat vasárnap délelőttönként vendéglői különtermekben, míg a labdázó-, ugró-, futó- és egyéb gyakorlatokat a Kőbánya környéki tágas mezőkön — a ,,Vorwärts"-hez hasonlóan, magyar munkások részvételével — folytatták. A munkások sorait nagyban erősítették a korábban hatóságilag feloszlatott „socialistikus irányú" „Svornost" cseh munkás önképző és segélyegylet csatlakozó tagjai. Már 1897. január végén kenyértörésre került sor a szocialista munkások és a burzsoá befolyás alatt álló, pánszláv jelszavakat hirdető tagok között. A VI. Vasvári Pál utca 4. szám alatti új székhelyükön megtartott közgyűlésen „a szocialista párt nagy erőfeszítése és korteskedése dacára sem bírt a választmányba bejutni" — olvashatjuk a jelen volt rendőr jelentésében. Az újonnan megválasztott vezetőség minden törekvése oda irányult, hogy a szervezett munkások vezéregyéniségének bizonyuló, korábban az ideiglenes alelnöki címet is viselő Zimák Ferencet mielőbb kizárja az egyesület soraiból. Igyekezetük 1897 végére sikerrel is járt. Zimák és az őt később követő társainak távozása után lényegében meg is szűnt a „Budapesti Sokol Cseh Tornaegylet" kapcsolata a cseh és a magyar munkássággal. Ezentúl — mint ahogy egyik leiratában közölte a rendőrfőkapitány — „az egylet vezetősége komolyan oda törekszik, hogy a tagok az egylet keretein belül minden politikai irányzattól tartózkodjanak . . ." Zimák Ferenc — aki továbbra sem szakadt el a sportmozgalomtól, amit a csehszlovák munkássport terén később betöltött vezető pozíciója is bizonyít — tovább szervezte a Budapesten élő cseh munkások mozgalmát, minek eredményeként 1899 áprilisában sikerült létrehozni az „Osveta" (Felvilágosodás) nevű egyletet (VII. Huszár u. 10. sz.). Itt aztán „a Sokol Cseh Tornaegylet radikálisabb elemei" is otthonra találtak. „Velocitas Budapesti Munkás Kerékpár-Egylet" Az első önálló, most már túlnyomórészt magyar tagokat tömörítő fővárosi munkás sportegyesület megalakulása sem váratott sokáig magára. Az 1880-as évektől a századfordulóig óriási népszerűségre szert tett kerékpársport kezdetben csak a főúri társaság és a módosabb középosztály passziója volt. A főváros utcáin azonban hamarosan megjelentek az első .munkás kerékpárosok is, akik nemcsak sportszernek, hanem főként a város perifériájára települő gyárak megközelítésének szükséges eszközeként tekintették gépeiket. A lelkes szervezők 1898 őszén kezdték meg a főváros munkás kerékpárosainak egyesületbe való tömörítését. A VII. Dob utca 70. szám alatti Rónai-féle vendéglőben, a mintegy 40 fő részvételével életre hívott új sportalakulat, a,.Velocitas Budapesti Munkás Kerékpár-tgylet" vezetői a „Szabók Szaklapjá"ban megjelent részletes felhívásukban azokhoz a munkásokhoz fordultak, akik „részint szórakozás és testedzés céljából, részint a gyár és lakásuk közti távolság következtében kerékpároznak." Az egylet megalakításának egyik indokaként hozták fel, hogy a munkás kerékpárosoknak „sok ellenszenvet s ok nélküli zaklatást kell kiállniok, ami ellen az egyedüli védelmet az egyesülés nyújtja... A munkások — olvashatjuk tovább ugyanitt — nem kénytelenek tehát ezentúl más társadalmi osztálybeliek egyesületébe iratkozni, ahol foglalkozásuk miatt kicsinyléssel, sokszor lenézéssel is találkoznak." (Szabók Szaklapja, 1898. okt. 8.) A „Velocitas" alapszabályait 1898. december 1-én jóváhagyás végett felterjesztő egyleti tagokról az illetékes kerületi elöljáróságnak volt feladata információkat beszerezni. Az elöljáróság jelentéséből az derült ki, hogy az új egyesület alapító tagjai leginkább a vasmunkások köréből verbuválódtak. Gayer Ferenc ideiglenes elnök, három társával együtt, a külső Soroksári úton levő Fegyvergyár dolgozója volt. Míg az alapszabályok engedélyezése körüli huzavona folyt, a „Velocitas" kerékpárosai megszervezték első kirándulásaikat: Gödöllőre, Vácra és Esztergomba. A csoportosan kerékpározó vörösinges munkások, puszta megjelenésük nagy propagandisztikus hatásán túlmenően, a párt egyes konkrét megbízatásainak elvégzésével említésre méltó szerepet játszottak a szocialista eszmék országos elterjesztésében. A rossz idő beálltával sem tétlenkedtek; különféle ismeretterjesztő, továbbá a testgyakorlatok űzésével kapcsolatos előadások egész sorát szervezték. Nagyban emeli szemünkben ténykedésük értékét, hogy testedző és kultúrtevékenységükön túlmenően a belügyminiszteri engedélyező pecséttevés hiányán túltéve magukat, mindenkor aktív részesei voltak az általunk tárgyalt időszak minden jelentősebb munkás megmozdulásának. Csak példaként említjük, hogy az 1899. július 16-án az Újvásártéren (ma Köztársaság tér) megtartott, felvonulással egybekötött népgyűlésre igyekvő menet élén nem kevesebb mint 34, kerékpárját kézben vezető egyleti tag haladt. Az ugyanez év szeptember 27-én megrendezett tüntető séta alkalmával „a munkások — olvasható a rendőri jelentésben — este V2

8 órakor kisebb csoportokban jelentek meg, az Andrássy-út torkolatánál megfordulva, ugyanazon oldalon visszafelé mentek .. . Időnként az általános választói jogot és a szociáldemokráciát éltették és „jogot a népnek" jelszót hangoztatták ... A „Velocitas" Budapesti Munkás Kerékpáregyesület 36 tagja — egy része ünneplő ruhában, egy része pedig munkaruhában — tömegesen fel és alá kerékpározott és a tüntető tömeg mellett való elhaladtában lassan ment és folyamatosan erősen csengetett, mire a tömeg éljenzéssel felelt." A fővárosi munkássport hőskorának ezt a teljesen feledésbe ment — mindvégig osztályharcos szellemben működni igyekvő — úttörő egyesületének útját az 1900-as év közepétől szem elől tévesztjük. * A múlt század utolsó évtizedeiben kibontakozó munkásmozgalom — külföldi példák nyomán — célkitűzései közé felvett testedzés sokáig nem talált tömegesen követőkre. Csak jóval később, a századforduló körüli évek fővárosi munkásainak tevékenysége nyomán alakult ki a proletár sportmozgalom. Krasovec Ferenc