Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Dr. Nemes Tibor: Az autójavítás fejlesztése

Fórum fiz autója if it as ffejlesztese Az életszínvonal emelkedésének egyik bizonyítéka, hogy napjainkra megnövekedett az igény a gépkocsik iránt. Bár fokozódott az autóimport, mégis sokan vannak, akiknek vásárlási igényét csak évek múlva lehet kielégíteni. Az elmúlt évtizedben a személygépkocsik száma megtízszereződött; idén kb. 180 — 185 ezerre emelkedik. Ebből a fővárosban 60 — 65 eze r üzemel. (Az adatokban a közületi személygépkocsik száma nem szerepel.) A negyedik öt­éves terv végére 400 — 450 ezer személyautó lesz az országban, s ebből Buda­pesten 150—160 ezer. Az országban levő személyautók jelentős nemzeti vagyont képviselnek, melynek megóvása — függetlenül attól, hogy állami vagy személyi tulajdon­ban van — népgazdasági szempontból is nagyon fontos. A gépkocsik üzem­képessége, műszaki megbízhatósága nemcsak az autó gyártmányától, hanem a rendszeres, szakszerű ápolástól és karbantartástól is függ. Ennek megszerve­zésére legalább olyan figyelmet kell fordítani, mint a behozott autók gyártmá­nyára, vagy anyag- és alkatrészellátására. Az autójavító és karbantartó szervezetekkel nemcsak az országban levő gép­kocsik, hanem a hazánkba látogató külföldi turisták kocsijainak üzemelését is biztosítani kell. Ha nem rendelkezünk megfelelő javítóhálózattal, az ország idegenforgalmának növekedését is gátoljuk, mert a turisták nem látják bizto­sítva utazásuk zavartalanságát. A javítóhálózat elhanyagolása tehát valuta­kiesést is okoz. A gépjárművek üzemeléséhez szakszerű és kellő gyakoriságú karbantartás kell. A hibaforrások ellenőrzésével a kisebb hibákat fel kell tárni, hogy a súlyo­sabb károkat lehetőleg megelőzzék. A karbantartás során gondoskodni kell a gépkocsik ápolásáról (alsó, felső mosás, zsírzás stb.), gépi és elektromos be­rendezéseinek, felszereléseinek műszaki vizsgálatáról, s a felfedett hibák kija­vításáról. A javító egységeknek bizonyos körzeteket kell átfogniok, olyan rend­szerben, hogy az autótulajdonosok könnyen elérhessék. Nálunk a személygépkocsik működtetése jelenleg erősen szezonális jellegű. A tulajdonosok jó része csak tavasztól őszig használja kocsiját, ezért a javítási és karbantartási igény nem egyenletes. A szezonális jelleg miatt különösen fontos a javításra fordított várakozási idő lerövidítése. A gépkocsijavítást végző szervek Budapesten jelenleg nem tudják maradék­talanul kielégíteni a tulajdonosok igényeit. Az országban üzemelő gépkocsik­nak több mint 3O°/0 -a a fővárosban van, de a javító-karbantartó kapacitás nem felel meg ennek az aránynak. Lakossági autójavítást a minisztériumi iparhoz tartozó Autófenntartó­ipari Tröszt (AFIT), az INTERAG (SHELL), a Budapesti Autójavító Ktsz., a Hungaroszerviz Ktsz., valamint a magánkisiparosok végeznek. Ezen felül igen jelentős az a javítás-karbantartás, melyet az autótulajdonosok, illetve az Autóclub műszaki és segélyszolgálata lát el. A lakossági gépkocsijavítás teljesítményértékének alakulása Budapesten: (millió Ft-ban) 1965* 1968 1970 (várható) Index 1970/1965 Minisztériumi ipar 25,0 55'° 108,0 432,0 Szövetkezeti ipar 6,3 14,4 20,6 326,9 Kisipar 22,5 27,1 31,7 140,9 összesen: 53,8 96,5 160,3 297,9 * az 1968-as árszintre átszámított érték. A jelenlegi tervciklusban valósult meg az AFIT IX. Ecseri úti, X. Kerepesi úti és XI. Boldizsár úti javító szervize. A szövetkezeti iparban befejeződött a III. Köles utcai és a VIII. Sárkány utcai üzemek rekonstrukciója; s várható, hogy még ez évben átadásra kerül a II. Szilágyi Erzsébet fasorban, a Buda­pest Szálló mellett épülő szerviz. Az autójavító kisiparosok száma az 1965. évi 140 főről 200 főre emelkedett. Az elmúlt években megvalósított jelentős beruházások ellenére a javítási­karbantartási igényeknek csak mintegy 85 —9o°/0 -át tudják a szolgáltató egy­ségek kielégíteni. Ehhez a gépkocsik számának rohamos növekedése mellett az is hozzájárult, hogy kevesebb szerviz épült a tervezettnél, az anyagi eszközök és az építőipari kapacitás hiánya miatt. A kisiparosok létszáma viszont jelen­tősen emelkedett. A külföldi gépkocsiforgalomban jelentkező javítási igények kielégítését a tervidőszakban létesített INTERAG (Shell) szerviz is segítette. Különösen az ún. márkaszervizek kialakítása hasznos, ahol a javítás szaksze­rűsége mellett az anyag- és alkatrészellátás is biztosított. Alig van azonban a fővárosban autómosó, tisztító berendezés, kisebb hibaelhárító állomás. Az elégtelen javító kapacitás és a szolgáltatást végző szervezetek viszony­lag kis száma miatt a kocsitulajdonosoknak sok esetben előre kell bejelenteni igényeiket, s így is hosszú a vállalási határidő. A munka minőségére, s a szám­lázásokra is sok panasz van. Ebben a szakmában különösen elterjedt a borra­valórendszer, ami gyakran a javítási ár 20 — 25°/0 -át is eléri. Budapesten a személygépkocsik száma 1975 végéig kb. 150 ezer darabra emelkedik. A javító és karbantartó szervezetek kapacitását tehát a tervidőszak végére a jelenleginek több mint kétszeresére kell növelni ahhoz, hogy biztosí­tani lehessen a kocsipark rendszeres és biztonságos működését. A kialakított tervkoncepció szerint a feladat teljesítéséhez 15 — 20 új javító­karbantartó üzem létesítésére, nagy anyagi ráfordításra van szükség. A Kormány 1038/1969. számú határozatával a központi anyagi támogatás mellett olyan érdekeltségi rendszert alakít ki, ami a vállalatokat, szövetkezete­ket és kisiparosokat ösztönzi e szolgáltatások fokozására. Szélesíteni kell a javításban résztvevők körét, támaszkodni kell a társadalmi szervezetek, s az autótulaj donosok öntevékenységére. Az új javító üzemek telepítésénél arra kell törekedni, hogy azok könnyen megközelíthetők legyenek, s a fő közlekedési utak mentén épüljenek fel. A benzinkutak mellett ápoló, kisebb zavarelhárító állomást kell létesíteni. Célszerű lenne, ha az AFIT továbbra is közepes és annál nagyobb szervize­ket létesítene, a már működőket pedig lehetőleg szakműhelyekkel (fényező, speciális karosszéria javító stb.) bővítené, valamint a márkaszervizek hálóza­tának növelésére, illetve a meglevők tipizálására törekedne. A kisipari szövetkezetek főleg kis szervizeket létesítsenek, melyhez megfelelő adottsággal rendelkeznek. A kerületi tanácsok adjanak ki további iparjogosít­ványokat autójavításra, ápolásra, szervizelésre. Támogatni kell a gumijavítás, karosszéria javítás, fényezés, dukkozás fejlesztését is. Az újabb kapacitások létesítése érdekében a tanácsi iparban is meg kell szervezni az autójavítást. Több tanácsi vállalat rendelkezik olyan lehetőséggel, hogy meglevő épületeinek jobb kihasználásával, bővítésével — akár szerviz építésével —, szakműhely kialakításával, vagy mosó állomás létesítésével, részt vállalhatna az autójavításból. Az autósoknak igen komoly segítséget nyújt a Magyar Autóclub műszaki és segély szolgálata, melyet — az állami szervek hathatós támogatásával — tovább kell fejleszteni. A XI. Boldizsár úti AFIT szerviz mellett létesített műszaki hibaelhárító bázishoz hasonló egység létrehozása más főútvonalak mellett is indokolt volna. Az autósok jó része szívesen foglalkozik a kisebb hibák javításával. Ezt a bar­kácsolási kedvet jó lenne felkarolni az Autóclub keretében. Helyiségek, beren­dezések, felszerelések juttatásával barkácsműhelyeket kellene létesíteni, ahol az autótulajdonosok szakemberek útmutatása és ellenőrzése mellett végeznék a javítást. Az autójavító szervezeteknek nagyobb gondot kell fordítaniok az egyes szer­vizek üzemeltetési idejének megállapítására. A kisebb javítást, mosást, tisztí­tást, beállítást végző műhelyeknek legalább másfél műszakban kell működ­niök és a főváros több pontján éjszakai inspekciót kell szervezni. Az autóápo­lást (alsó-felső mosást) pénzbedobós automaták felállításával lehetne megköny­nyíteni és a nap minden szakában hozzáférhetővé tenni. Az autójavítás tervezett fejlesztésével a szolgáltatások teljesítményértéke az 1970. évi 160 milló forintról 1975-ben kb. 350 — 360 millió forintra emelke­dik. A tervek szerint pl. az Üllői út és Határ út kereszteződésénél, az Újpalotai lakótelepen, a XVIII. Hengersor úton, a XXI. Jókai utcában épülnek új autó­javító szervizek. A különböző nagyságú szervizek kiépítése, berendezése a negyedik ötéves tervben kb. 440 — 450 millió Ft-ba kerül, melyhez, a vállalati és szövetkezeti fejlesztési alap felhasználásán túl, bankhitelre és jelentős állami támogatásra is szükség van. Indokolt a kisiparosokat is hosszúlejáratú bankhitelben részesí­teni. (Egy-egy kisipari műhely létrehozása kb. 100 — 150 ezer forintos befek­tetést igényel.) A beruházások megvalósítása során fokozni kell az üzemek gépesítését; ez a javítási idő lerövidítését is szolgálná. Az építőipar kapacitására tekintettel, a szervizek építésénél típusterveket és előregyártott elemeket kell alkalmazni. Ez lehetővé tenné a költségek, s a kivitelezési idő csökkentését. Ilyen kezdeményezések az országos szerveknél már tapasztalhatók. A fővárosban sok vállalat és intézmény rendelkezik saját autójavító üzemmel. Ezek szabad kapacitásukkal bekapcsolódhatnának a lakossági autó­javításba. így berendezéseik jobb kihasználása mellett mindazon kedvezmé­nyekben is részesülhetnének, melyeket az 1038/1969-es Kormányhatározat a szolgáltatások után biztosít. A Fővárosi Tanács szolgáltatást szervező és koordináló tevékenységét tovább kell fejleszteni. A rendelkezésre álló anyagi eszközök megalapozott juttatásá­val, a javító üzemek telepítési helyének ésszerű és mielőbbi kiválasztásával meggyorsíthatjuk a fejlődést. Tanácsi kezdeményezéssel és támogatással kell lehetővé tenni, hogy újabb vállalatok, szövetkezetek és kisiparosok kapcsolód­janak be az autójavító szolgáltatásba. Dr. Nemes Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents