Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Az idegenforgalom fejlesztése

Tahiti Gyula felvételei A Kerepesi út mentén, közel a körvasúthoz, kis emelkedőn áll a kastély. Már Kazinczy is látta, Pestre jövet, az „angoly-ízlésű mezei lak-"ot, amelyet sokan „Gizella-kastély", mások „sárga-kastély", de leginkább a „Grassalkovich hercegi kastély", néven ismernek. Vannak, akik úgy vélik, hogy falai közt Mária Terézia is vendégeskedett, ez azonban csak szájhagyomány. Az épület maga nem nagystílű, valóban inkább mezei lak vagy kúria, azonban arányai, mértéktartó díszítése,szép,négyoszlopos nyitott tornáca kiemelik a középszerűségből. A tornác fölött rozettás díszítésű fríz és timpanon. A timpanon közepén ovális keretben tölgyfalombokkal koronázott Z. G. monogram olvasható. Ez a második tulajdonos, Zsivora György csanádi főispán és hétszemélynök névjele. Ezekből a betűkből formálta a közhit a Gizella elnevezést. Zsivora főispán a levéltári adatok tanúsága szerint az építtetőtől, gróf Festetics János Józseftől vásárolta. Grassalkovich birtok csak a föld volt valamikor, a kastély sohasem. Az uradalomhoz gazdasági épületek, istállók is csatlakoztak. A feltárás kimutatta, hogy a gazdasági épület középkori terméskő alapfalakon nyugszik, tehát feltehető, hogy a területen középkori eredetű település volt. Karcsú Antal Arzén a váci egyházmegye történeti névtárában feljegyzi, hogy 1864-ben még látták itt egy középkori eredetű templom alapfalait, körül is szántották azokat, de az idők folyamán elpusztultak. Számos oklevél őriz azonban adatokat a Szentes Lajosné A rákosszentmihályi Festetics kastély középkori faluról. 1259-ben IV. Béla király a Nyulak-szigeti apácakolostornak ajándékozza a Rákos patak mellett (iuxta Rakus) elterülő Cinkota, Nemus és Nogus településeket. Ezen a helyen bizonyára virágzó falvak voltak, hiszen a király a kolostort, melyben leánya élt, méltóképpen akarta támogatni. A települések már a tatárjárás előtt is lakottak. 1950-ben került elő az a jelentős éremlelet Rákosszentmihály határában — 158 érem és egy pár ezüst fülkarika —, amelyet tulajdonosai itt rejtettek el a közeledő tatárok elől. Az érmek keletkezési ideje 1200 és 1235 közé, illetve mintegy 50 darab közvetlenül az 1240 előtti évekre tehető (Gedai István megállapítása). Egyes kutatók, így Belitzky János véleménye szerint Nemus és Nogus besenyő eredetűek voltak, a közeli Cinkotával együtt. Valószínűleg az apácák építtetik fel Szent Mihály egyházát e falvak egyikében s erről kapja új nevét a település. Először 1335. március 17-én kelt oklevélben olvashatjuk Scentmichal nevét, amikor a szigeti apácák és a szomszédos Pardo ura, Pardoi Jakab pereskednek a birtok határai miatt. Ugyanaz év május elsején meg is tartják a határjárást, a pontos határki jelölés érdekében. Az apácák birtokain élő nemesek és jobbágyok, mint egyházi javadalom lakosai, bizonyos védelmet élveztek. 1391-ben Zsigmond király szigorúan meghagyja az ország bíráinak, főispánjainak és szolgabíráinak, hogy rendkívüli adókkal és terhek kivetésével őket ne sanyargassák, mint azt Tengelichy Ág András fia István tette, akit a néhai nádor éppen védelmezőül küldött e birtokokra. A határpereknek csak nem szakad vége. A per különböző stádiumait rögzítő oklevelek azonban a település meglétét bizonyítják. Palotai Lóránt fia Imre 1467 májusában a Zenthmyal és Pard közé eső szántókat végleg átengedi a szigeti apácáknak, mivel azok tulajdonjogukat igazolni tudják. Mátyás király idejéből jobbágynevek is maradtak fenn. 1467-ben, illetve 1473-ban Szentmihályon laktak Somogyi Imre, Veresegyházi Gellért, Szentmihályi (!) Albert, Hajas Mátyás, Hátavető Sebestyén és társai. Szentmihályi Albert neve fontos adat, hiszen ez időben gyakori volt az efajta, lakhely szerinti hovátartozásra utaló elnevezés. E családnév előfordul ez időben még Harasztiban, később — 1507-ben — egy tisztségviselő királyi ember is szerepel ezen a néven. Szent Mihály egyháza fennáll, de a falvak nem fizetik a census cathedralist templomaik után, az apácák perben is állanak emiatt Péchi Jakab pesti főesperes, váci kanonokkal, és a szentszékhez fellebbeznek halasztásért. A békés életvitelt megzavarja a török pusztítás, amely nem kíméli meg Szentmihályt sem. A virágzó falu helyén 1559-ben már csak legelő van és pusztaság. Az életnek semmi nyoma, az egész területet némedi Tóth Gergely bérli a „pesti töröktől", s „marhái őszente a Dunára járnak itatni". Pest-Buda felszabadulása után az elhagyott területet Wattay János szerzi meg. Egy 1695. szepr. 26-i adat szerint ő Szent -mihály földesura. Tőle a birtok I. Grassalkovich Antal kezére kerül, több más pusztával együtt. („Pereget, Imrefa, Szentkirály, Aporka és Bial pusztákat elcseréli a Wattayakkal, akiktől Csömört kapja, Szentmihály, Gubacs, Szentlőrinc, Péteri és Soroksár pusztákkal 10 000 frt.-ra értékelve.") II. Grassalkovich Antal már nem folytatja apja vagyonszerző tevékenységét. Fényűző életmódja sok pénzt felemészt, ezért birtokait bérbeadja, csak a kis Ivánkát tartja meg saját kezelésben. A pesti rákosi rétek kczül csak Festetics János József gróf 29 darabot vásárol meg — a Grundt-Buch über die Wüsen szerint, 1792 és 1798 között. Ekkor építteti kastélyát is, amelynek gazdasági épületeihez a környéken fellelhető középkori fal maradványokat is felhasználja. így ír róla 1799-ben Vályi András: „Rákosi Mező és szabad puszta Pest Vármegyében, földes Ura Gróf Festetics Uraság, a kinek új kastéllyával, kertyével s egyéb gazdasági épületeivel díszesíttetik." Ki volt tulajdonképpen Festetics János József? A Festetics család grófi ágán szereplő Pál gyermeke (1763—1844), testvérei között van Julianna, a későbbi Széchenyi Ferencné és György, a keszthelyi mezőgazdasági aka-32