Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: A Névtelen jegyző nyomában

Hatvanéves a János-hegyi Erzsébet-kilátó Fővárosunk legmagasabb pontján, a tengerszint felett 529 m magasságban 1910 óta emelkedik a János-hegyi kilátótorony. Ezen a helyen addig csupán primitív faalkotmány állt. Egy díszesebb és a fejlődő fővároshoz méltóbb kilátó — vagy ahogyan annak idején nevezték: „messzelátó" — eszméje már 1902-ben felmerült, amikor is Glück Frigyes és Gundel János új és díszesebb kilátótorony létesítését javasolta. A javaslat a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata nevében, a Nemzetközi Szállodások Budapesten tartott 31. kongresszusán hangzott el. Öt évnek kellett eltelnie, hogy a kilátó ügyét a Főváros közgyűlése 1907. július 10-én tartott ülésén napirendre tűzze. Az előterjesztést elfogadták, majd Schulek Frigyes építésztanárt megbízták a tervezéssel. Schulek professzor mellett Klunczinger Pál és Hofbauer János mérnökök is részt vettek a tervezésben. Első („A") tervük szerint egy kúpban záródó torony készült volna. Az építkezések 1908 tavaszán indultak meg. Nem csekély nehézséget okozott az építési anyag és egyéb kellékek szállítása. A kőszállítás céljára a jánoshegyi vendéglőtől, azaz a csúcs tövében levő teraszról a csúcsig sodronypályát építettek, a vizet pedig a Sváb(Szabadság-) hegyről puttonyos kocsikban hozták. Igen nagy mértékben akadályozta az alapozási munkálatokat a porhanyós mészkőtalaj. 1909 júniusában az eredeti („A") tervet átdolgozták, és esztétikai, valamint célszerűségi okokból a „B" terv valósult meg. Néhány kisebb jelentőségű változtatás mellett a legfontosabb, egyúttal legfeltűnőbb új momentum a torony lapos végződése. Mai állapota lényegében ennek a „B" tervnek felel meg. Az áttervezés következtében 60 000 koronás költségtöbblet keletkezett, de ezt a főváros Közgyűlése minden további nélkül megszavazta. Az eredetileg 1909. augusztus i-re kitűzött átadási határidőt is elhalasztották. A küátótorony tehát 1909. júniusától már az új terv szerint épült. Költségelőirányzata a tiszteletdíjak nélkül 218 593 Kor. 68 fillér volt, összesen pedig, a tiszteletdíjakkal együtt, 240 000 koronába került. Az Erzsébet-kilátó létesítésében a tervezők mellett Wellisch Hugó építőmester működött közre, a kőfaragó Král Gyula mester volt — akinek munkájáért 60 212 Kor. 51 fillért fizettek —, az asztalosmunkákat Kovács Zsigmond, a lakatosmunkákat pedig Wächter Antal szállította. A kilátótorony haraszti és borosjenői mészkőből épült, neoromán stíluselemek felhasználásával. Ennyiben rokon Schulek Frigyesnek majdnem egy évtizeddel korábbi alkotásával, a Halászbástyával. A torony magassága 26 m, alapátmérője 16,5 m. Alagsorában eredetileg meteorológiai állomást akartak felállítani. Tekintsük végig a torony eredeti belsejét. A kör alakú talapzat északi oldalához simuló lépcső végénél kétszárnyú ajtón át lépünk a földszinti körfolyosóra. Az ajtóval szemközti fülkében egy márványtábla mondja el a kilátó történetét, az adakozók neveivel. Ez a tábla ma már, sajnos, nincs a helyén. Bal felé haladva SALVE (Üdvözlégy!) olvasható a padlón. Csigalépcsőn érünk az első, a második, végül a legfelső teraszra, ahonnan vaskorlátos lépcső vezet a kilátó tetejére. Az innen elénk táruló körkép valóban remek. Északon a Börzsöny, délen az Alföld, igen tiszta időben keleten a Mátra (egyesek szerint még a Bükk is látható) zárja le a látóhatárt. Nyugaton a Csiki hegyeket, Nagyszénást, a Pilist láthatjuk. Régebbi feljegyzések szerint a pozsonyi vár is látszott; ez alig hihető, bármennyire is tisztább volt a levegő a mainál. Az előbbivel párhuzamos csigalépcsőn át jutunk ismét a földszintre, ahol az ajtó előtt a „Salve"-val ellentétes értelmű VALE (Isten veled!) búcsúszót olvashatjuk. A kettős csigalépcső célja: elkerülni a fel- és lejövök közlekedésének akadályozását. (Kár, hogy ezt ma sokan nem veszik figyelembe.) A földszinti körfolyosón bal felé találjuk Erzsébet királyné mellszobrát. A carrarai márványból készült szobrot Stróbl Alajos faragta még a királyné életében, tehát 1898 előtt. A szoborfülke hátterében színes mozaik, rajta a felirat: „Erzsébet királyné" — Kölber Dezső és Tardos Kreimer Viktor terve szerint, Róth Miksa műhelyében készült. Az emléktáblához hasonlóan a szobrot is eltávolították; a mozaik sem látható már. (Az emléktábla állítólag megmaradt. Véleményünk szerint vissza kellene helyezni.) A János-hegyi Erzsébet-kilátót 1910. szeptember 8-án ünnepélyesen adták át a fővárosnak, vagy mint akkor mondták: Budapest Székesfőváros közönségének. Az ünnepség a Budai Dalárda előadásában elhangzott Himnusszal kezdődött, majd Bódy Tivadar, az építési bizottság elnöke vázolta az építés előzményeit, Glück Frigyes javaslatát, az építés történetét. Bárczy István polgármester válaszbeszéde után Márkus Jenő, az ünnepség rendezője megnyitotta a kilátó kapuját. A nagyszámú közönség egy része felment a torony tetejére, ahol elhelyezték a zárókövet. A kormány nevében Molnár Viktor államtitkár üdvözölte a fővárost, végül ismét a Budai Dalárda énekszáma következett és az ünnepély véget ért. Az Erzsébet-kilátóhoz tartozik egy régebbi kőtábla, amely Erzsébet királyné emlékét Szász Károly versével örökítette meg. A fekete márványból vagy gránitból készült emléktábla felállítását 1883-ban javasolta G. Havas Sándor, hogy a rávésendő distichonok a királyné ezen a helyen többször tett látogatásainak emlékét őrizzék. Az emléktábla eltűnt; csak a torony nevében maradt fenn Erzsébet királyné emléke. Némileg a kilátótoronyhoz kapcsolódik a János-hegyi vendéglő. Ez a csúcs alatti teraszon állt és eredetileg az 1885. évi Országos Kiállításon a Közalapítványi uradalmak pavüonja volt. A kiállítás után a Városligetből szállították fel a János-hegyre. A második világháborúban leégett. Dr. Seenger Ervin 48