Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - dr. Nemes Tibor: A háztartási gépek javítása

A magánkisipari műhelyek felszereltsége, műszerezettsége még nem érte el a kívánt színvonalat, de az iparosok rugalmasságuknál és szakértelmüknél fogva jelentős szerepet töltenek be e szolgáltatásnál. Az elektroakusztikai és elektromos háztartási gépek javítását erősen befolyásolja az anyag- és alkatrész-ellátás. Az országban, s így a fővárosban is sokfajta új és régi típusú készülék van használatban. Ezek javítása rendkívül sokféle anyag- és alkatrészbeszerzést, valamint raktározást igényel. Figyelembe kell venni e gépek meghibásodási gyakoriságát is. Az utóbbi években sok probléma volt az anyag- és alkatrészellátással, ami az új irányítási rendszer bevezetésével csökkent ugyan, de még ma sincs teljesen megoldva. Sok még a jogos panasz a minőségre, a határidőre, s a javítások árára. Ez utóbbi egyaránt probléma a szervizben, vagy a helyszínen végzett javításoknál. Sokszor nem állapítható meg a számlából a végzett munka, a felhasznált anyag; az is előfordul, hogy használt alkatrészt építenek be az új helyett. A javítóhálózat fejlesztése A negyedik 5 éves tervben a javítási igény jelentős emelkedésével kell számolni, figyelembe véve a lakosságnál levő gépek számát, valamint a következő években várható beszerzéseket. Előreláthatóan az elkövetkezendő 5 évben évenként kb. 50 ezer mosógépet, 25—30 ezer centrifugát, 60 ezer hűtőszekrényt s egyéb gépet vásárolnak a fővárosban. így valószínűleg Budapesten 1975 végén rádióból 1 700 ezer, televízióból 700 ezer, mosógépből 400 ezer, porszívóból 600 ezer és hűtőszekrényből 650 ezer lesz forgalomban. A jelenlegi meghibásodásokkal számolva a javítások időszükséglete 2,6 millió óráról mintegy 4,2 millió órára emelkedik. A mostani évi 1 millió db készülék javításával szemben 1975-ben kb. 1,7 millió darabot kell javítani. Ezáltal a negyedik 5 éves terv végére a minisztériumi, a szövetkezeti és a magánkisipar 270—280 millió Ft értékben végez majd a lakosság részére elektromos és elektroakusztikai készülékjavítást, ami az 1970. évi várható teljesítményértéknél 55—60%-kal lesz magasabb. Számolni kell azzal is, hogy a jelenleg kevésbé elterjedt, csak kis számban működő gépekből több lesz forgalomban (pl. sztereo rádió, automata mosógép, színes televízió). A növekvő szükségleteket csak körültekintő intézkedésekkel lehet kielégíteni. Biztosítani kell a műszaki fejlesztés még gyorsabb előrehaladását, a helyszínen végzett javítások jobb megszervezését. El kell érni a meglevő javító bázisok magasabb fokú műszerezettségét, illetve az egyes szervizekben az e téren mutatkozó elmaradást meg kell szüntetni. Célszerű lenne a hálózatot — a lehetőségekhez képest — szakosítani, s így egy-egy szervizben csak az elektroakusztikai, vagy elektromos háztartási készülékeket javítani. Az újonnan létesített egységeket pedig már ennek megfelelően kellene kialakítani. A tanácsokra fontos feladat vár a hálózat telepítésénél, a felvevő fiókok helyének kijelölésénél. A negyedik 5 éves tervben — az újabb kisipari engedélyeket is beleszámítva — mintegy 250—300 új felvevőhelyet, illetve szervizt kell létesíteni. A szocialista szektort a nagyobb lakótelepekre, a peremkerületek épülő városközpontjaiban indokolt telepíteni. Ezek kapacitását úgy kell tervezni, hogy nagyobb körzetek ellátására is alkalmasak legyenek. Törekedni kell a helyszíni javítások kiterjesztésére, ugyanakkor el kellene érni minden szolgáltató szektorban, hogy a szervizben javítandó készülékeket — kivéve a kisebb, könnyen hordozható gépeket, mint pl. villanyborotva, táskarádió stb. — a szolgáltató egység szállítsa be a megrendelőtől, illetve vissza. Mindehhez természetesen javítani kell a szervizek gépkocsi ellátottságát is. Műszaki fejlesztés, szakember-utánpótlás A helyszíni javítás ületve elszállítás ütemezésénél fokozottabb figyelmet kell fordítani a megrendelők munkaidejére. A kölcsönösen megállapított időpontot be kell tartani; ne forduljon elő, hogy egész napon át, vagy napokon keresztül várni kell a szerelőt. Ilyen mulasztások esetére kártérítést kellene bevezetni. A műszaki fejlesztéssel el kell érni, hogy a jelenlegi vállalási határidők lényegesen lerövidüljenek. Ha pedig a hibás gép javítása hosszabb időt vesz igénybe, akkor adjanak cserekészüléket. Gondolunk itt elsősorban a mosógép, televízió, hűtőszekrény 3 napon túli javításának esetére. Nagyobb figyelmet kell fordítani a javítás minőségére. A fogyasztók érdekében 1—2 éves garanciát adnak a készülék vásárlásakor. Ezt a garanciavállalást be kell vezetni a javításra is, hogy a felületes, helyenként lelkiismeretlen munkát megszüntethessük, s növeljük a javító szervezetek felelősségét. A javítási igények növekedése miatt több szakemberre van szükség. Jelenleg mintegy 1100 szakmunkás — beleszámítva a kisiparosokat is — foglalkozik a fővárosban rádió, televízió és háztartási gépek javításával. A negyedik 5 éves terv végéig legalább 600 újabb szakemberre lenne szükség. Az elkövetkező években be kellene vezetni az ún. pausálé szolgáltatást. Jelenleg a gépeket gyakran akkor is használják, amikor már kisebb hiba jelentkezik. Ennek sokszor az a következménye, hogy csökken a gép élettartama, s egyszerre nagyobb a javítási költség. Ezért lenne indokolt a pausálé-rendszerű javítás bevezetése, melynek keretében a szolgáltató szervezet havonta, vagy negyedévenként meghatározott díj ellenében vállalná a készülék rendszeres karbantartását, a hibák rövid időn belüli kijavítását. A pausálé-rendszer — megfelelő díjszabás mellett — mind a készüléktulajdonos, mind a javító számára előnyös lenne. Az elektromos és elektroakusztikai készülékek javításának fejlesztéséhez természetesen megfelelő anyagi eszközök kellenek. A szolgáltatások fejlesztéséről szóló 1038/1969 sz. Kormányhatározat megteremtette az alapfeltételeket ahhoz, hogy e javító tevékenység megfelelően fejlődjön. A vállalati és szövetkezeti dolgozók anyagi érdekeltségének fokozásával, a fejlesztési alap képzésének elősegítésével s az elmaradott területek fejlesztéséhez juttatható állami támogatás bevezetésével biztosított a dinamikus fejlődés. Ehhez igénybe kell venni a vállalati és szövetkezeti saját forrásokon túl a bankhitel lehetőségeit is. Az utóbbi években fellendült a barkácsolási tevékenység. Kellő propagandával, ismeretterjesztéssel, anyag és alkatrész biztosításával több ezerrel növelhető lenne azok száma, akik elektromos és elektroakusztikai gépeik kisebb hibáit megjavítanák. A tanácsok támogatásával barkácsműhelyeket kell létesíteni, ahol szakember tanácsadása és felügyelete mellett — összekötve az alapvető ismeretek oktatásával — igen hasznos javító-szolgáltató munkát lehetne folytatni. Az elektromos és elektroakusztikai gépek javítását változatlanul a többszektorúság elvének fenntartásával lehet csak megoldani. Megfontolandó, hogy a szocialista szektorból még milyen egységeket lehet bekapcsolni e szolgáltatások elvégzésébe. Fel kell használni a kisiparban levő tartalékokat is. A munkaviszony fenntartása, illetve a nyugdíj fqlyósítása melletti ipargyakorlás engedélyezése különösen a kisebb javítások elvégzését gyorsíthatná meg. A szektorok közötti verseny kialakulásával érhető el, hogy javuljon a munka minősége, csökkenjen a vállalási határidő és a javítási költség. Az elektromos és elektroakusztikai készülékek javítása nagyon fontos szolgáltatás, ezért minden erre hivatott szerv és gazdálkodó egység e munka jelentőségének megfelelően kell hogy dolgozzék. 31