Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Könnyű Csaba: Régi városok - mai lakótelepek

zött, begyepesedett szokást, esztétikai dogmát és az eltűnt építészet utáni nosztalgiát. Milyen legyen egy új lakótelep? Vegyük példaként nagymúltú városunkat, Sopront. Az elmúlt év végén volt a város ÉK-i részén létesülő lakótelep tervpályázata. Ez egy mai, konkrét, egyúttal a jövő problémáit tartalmazó feladat. A város jelenlegi létszámának mintegy harmadával kívánja bővíteni lakosainak számát, figyelembevéve a város várható fejlesztését. Ez a nagyságrend Budapesten közepes, Sopronban nagy lakótelep: 3000 új lakás. Ma a világ hasonlóan fejlett országaiban a mennyiségeket tekintve, a tömeges lakást tartalmazó épület és a 2-től 8 lakásos társasház kategóriában sűrűsödik az igény. Természetesen, ezek aránya országonként más és más. Hazánkban az állami építőipar által épített lakótelepeken az igényes, néhány lakásos lakóház 10% körül lehet. Korunk a maximális ellátást, szolgáltatást csak koncentráltan szervezett egységben tudja gazdaságosan biztosítani. Gondoljunk a világszerte növekvő számú szupermarketekre és a mindent szolgáltató kombinátokra. A koncentrált ellátás elveszti értékét, ha nagy távolságokról kell megközelíteni, ami a vízszintesen széthúzott (két-három emeletes) lakótelepnél elkerülhetetlen. Ezért szükségszerű a lakásszám tömörítése a kereskedelmi, szolgáltató, közintézmény stb. centrum körül, ami a lakásterületek csökkentése nélkül csak az épületek emeletszámának növelésével oldható meg. Ezen túlmenően ma alapvető követelmény a lakótelepek tervezésénél, hogy a benne lakók minél egészségesebb természeti környezetben lakjanak, ugyanakkor a városias élet is jelen legyen. A városias hangulat csak állandó, a centrum felé, illetve afelől áramló mozgással valósítható meg. A kihalt utca mindig falusi hangulatot mutat. A századfordulóra jellemző sűrű, áttekinthetetlen telepítést új lakótelepeinknél szintén elvetjük. Csak világos, áttekinthető, koncentrált belső életű és a természettel szoros kapcsolatot kereső, a legkorszerűbb építőtechnikán, esztétikai normán és léptéken alapuló lakótelep lehet korszerű. Még látszólag sincs ellentmondás Sopron történeti, a maga idején korszerű és városias központja, épületmagasságai, belső organizmusa, léptéke — és az új harmadnyi Sopron XX. századi követelmények szerinti megfogalmazása és léptéke között. Annál kevésbé, mert a régi városközpont léptékének folytatása egy új mai lakótelepben nem emelné, hanem rontaná amannak értékét. A két hegy közötti völgyben, a bécsi út felől, a mi korunk építészetének kell megjelennie, úgy, hogy eközben a régi Sopron belső városmagjának motívumai tovább élhetnek s összekössenek korokat. Parkosítás, közművesítés A középkorias zárt védővonalak szétnyitva hordozhatják korunk kitárulását a természet és annak korlátlan megismerése felé. Az épület-ivek közé feszül a koncentrált üzleti és szolgáltató központ, magas lakóépületekkel kihangsúlyozva, s idézve a régi Sopron épületszigeteit. Az új lakótelep artisztikus ellenpontja lehet a régi városközpontnak, kiemelve annak méltán nagy építészeti értékét és ma már utánozhatatlan léptékét. A zöldbe ágyazott lakótelepeken az otthonok ablakaiból zavartalan kilátást kell biztosítani a szép tájra. Meg kell oldani a parkosításnak azt a problémáját, amellyel szinte minden lakótelepen küzdünk. Nevezetesen : nem elég megépíteni a parkokat, hanem azokat rendszeresen gondozni kell. Erre, főleg vidéken, sem pénz, sem víz, sem munkaerő nem áll rendelkezésre. A gazdaságos, korszerű megoldás az lehet, hogy a parkot az épületek, illetve a közös területek, intézmények körül koncentráljuk; az ezen kívüli zöldterület az erdő, ami viszont nem igényel különösebb gondozást. Az évente mintegy 600 új lakás megépítése csak a legkorszerűbb házgyári, illetve térzsaluzatos technológiával valósítható meg. A házgyári technológia igen nagy gépesítési, szállítási igénye koncentrált, középmagas épületek, szalagházak építését teszi lehetővé, illetve csak így gazdaságos. A vidéki viszonyoknak és vállalati felkészültségnek, felszereltségnek ennél a lakásszámnál jobban megfelelő OUTINORD technológia négyzetméterenként mintegy 800—1000 Ft-tal olcsóbbá teszi a lakásokat. Rendkívül fontos probléma a lakótelepeknél — de a meglevő településeknél is — a közművek kérdése. Magyarország közműellátása sok kívánnivalót hagy maga után. A közművesítésre fordítható öszszeg és a mélyépítési kapacitás, különösen vidéken, az igényekhez mérten nagyon kicsi. Ezért ró különös felelősséget az építtetőkre és a tervezőkre a közművesítés, amikor lakótelep építését tervezik. A budapesti Egressi úti lakótelepen átlag 5 szintes épületeket tervezve: alacsony szőnyegszerű beépítésnél csatornából 0,82 fm/fő vízvezetékből 0,59 fm/fő gázvezetékből 0,70 fm/fő a páskomligeti lakótelepen átlag 10 szintes épületeket tervezve: csatornából 0,66 fm/fő vízvezetékből 0,35 fm/fő gázvezetékből 0,46 fm/fő kerül megépítésre. A Sopronra készült tervjavaslat szerint, átlag 10 szintes épületekkel számolva: csatornából 0,30 fm/fő vízvezetékből 0,24 fm/fő gázvezetékből 0,23 fm/fő Soproni utca. Lőrinczy György felvétele megépítése volna szükséges. Azt hiszem, ezek a számok a lakótelep-építés gazdasági következményeit mindennél jobban mutatják. Még hosszan lehetne boncolgatni azokat a szinte dramaturgiai szempontokat, amelyek egy meglevő történelmi városközpont és egy új lakótelep között fennállnak. Hangsúlyozni kell, hogy milyen hallatlan felelősség terheli a lakótelepek építtetőit és tervezőit — különösen az építészt, aki formába önti a lakótelepet —, mert ezekben sok ember él, és az utókor bennünket ebből az alkotómunkából ítél meg — vagy elítél. Remélem, hogy egyre több gondolat születik és lát napvilágot korunk e nagyjelentőségű kérdéséről. Itt az ideje, hogy az elkövetett hibákból leszűrjük a tanulságot, s felszámoljuk azokat az esztétikai és egyéb előítéleteket, amelyek nehezítik a korszerű, magasszínvonalú szocialista lakótelepek építését. Csak így tisztázhatjuk a koncentrált magyar településhálózat igényének megfelelő városfejlesztés alapkérdéseit. 29