Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Losonczi Miklós: A ráckevei Duna-ág

flz Iparművészeti Múzeum európai kerámiagyűjteménye Katona Imre írása — Gink Károly fotói Porcelán szobor. Bécs, XVII. sz. vége A kerámiagyűjtemény az Iparművészeti Múzeum egész anyagának több mint egynegyede: mintegy 2S000 darabból áll. A múzeumban jelenleg két olyan kiállítás is látható, mely jelentős mennyiségű kerámiát mutat be (Európai kerámiaművészet és a 25 év iparművészeti alkotásaiból c. kiállítás), ez azonban a kerámiagyűjtemény egész anyagának mindössze 4—5 százaléka. Ha egyszerre ?karnók bemutatni az egész anyagot, ehhez a múzeum összes helyiségei sem lennének elegendők. Ezért a tárlatokon, kiállításokon látható anyag mindig valamilyen válogatás eredménye. Emellett érthető az igény az iránt, hogy időnként ismertessük azokat a darabokat is, melyek belátható időn belül nem kerülnek kiállításra. Persze, ezekből is olyan sok van, hogy mindössze szemelvényes ismertetésükre vállalkozhatunk, az anyag sokrétűségének és művészi értékének érzékeltetésére. Gyűjteményünk anyaga európai és magyar részre tagolódik. (Az utóbbiról külön cikkben tájékoztatjuk az olvasókat.) Sokan azt hiszik, hogy az Iparművészeti Múzeum a kerámiatörténet legrégebbi emlékeit is őrzi. Ez nem így van. hiszen a kerámia, mint az egyik legősibb tevékenység anyaga, ma már csak régészeti feltárások révén kerülhet felszínre. így érthető, hogy gyűjtőhelyeik nem az iparművészeti, hanem a régészeti múzeumok. Ugyanez áll a római-, népvándorlás-, honfoglalás- és középkori kerámiaemlékeinkre is. Az Iparművészeti Múzeum elsősorban olyan emlékek gyűjtőhelye, melyek művészileg, technikailag szorosan összefüggnek a modern iparművészeti alkotásokkal, elsősorban azokkal, melyek sorozatban, esetleg üzemileg is előállíthatók. Az európai iparművészeti múzeumok, igy a mi múzeumunk alapításakor is a fémmázas kerámiák uralkodtak Európa-szerte. Érthető, ha a múzeumok e kerámiák megjelenésétől, fellendülésétől kezdve gyűjtik anyagukat. Míg a Közel-Keleten, illetve Kis-Ázsiában már évezredekkel időszámításunk előtt ismerték és használták a fémmázt, Európában a XIII. századtól kezdve alkalmazzák. Múzeumunk értékes közel-keleti csempe és edény anyaga jól reprezentálja ezt a fejlődést. A középkori kályhafiókokon látható zöld és barna ólommázt manapság a fazekasok használják. A művészi kerámia-készítés az ónmáz elterjedésével lendül fel. Az európai fajansz Itáliában virágzik különösen, de Európa nyugati országaiban is korán, már a XVI. század közepe táján megjelenik. Az itáliai fajansz-készítés középpontja Faenza. Emellett azonban Firenzében. Sienában, Caffagiolóban, Urbinóban, Castelduranteban is létesülnek virágzó műhelyek. Múzeumunk itt készült darabjai Pékár Imre gyűjteményéből valók. A nyugati országok közül ezt a fejlődést leginkább a francia és a svájci anyag képviseli. A XVI. század egyik legnagyobb francia keramikusának, Bemard Palissynek két tálja is található múzeumunkban. Az egyiken — az ovális aiakún — gyíkok, csigák és páfránylevelek színezett, plasztikus dísze látható, a másik, a köralakú tál díszítését főleg áttört ornamentálís elemek alkotják. A francia manufakturális kerámiát Ruen és Lyon reprezentálja gyűjteményünkben. Svájc Orosz paraszt, Bisquit szobor Szerelmespár. Meissen, XVIII. sz,