Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Losonczi Miklós: A ráckevei Duna-ág

csot, műemlékeket kedvelő száz­ezreknek — s mindezt ioo kilo­méteres körzetben —, fölöttébb alkalmas arra, hogy Budapest va­sárnapjait árnyalt örömökkel dú­sítsa. Nagyon fontos teendőnk, hogy Budapest földrajzi határait elhagyva körkörösen fedezzük fel a kikapcsolódásra oly alkalmas vi­déket s átadjuk a hétvégi csöndre vágyó emberi sokaságnak. Időszerű, hogy ezzel kapcso­latban a ráckevei Duna-ág hiva­tásáról beszéljünk. A páratlan pa­noráma : a szigetszentmiklósi buc­kától a makádi erdőig, az Angyali, a Somlyó sziget érintésével, a Ba­labán elágazásával a természet, az idő és tér tündéri eredménye, amit a nyárfasorral és a ráckevei piac árny-adó füzesével az em­beri gondoskodás tovább gazda­gított. Egybefüggő itt a nyuga­lom és szépség — a táj kincse a víz és a csönd, amit csak időnként sebez meg a ki tudja hova siető motorcsónakok tovatűnő zaja. Még nem is merítettük ki a ráckevei Duna-ág lehetőségeit, s máris jelentkezik a veszély: a zsúfoltság egyes partszakaszokon. Legfőbb feladat a csönd megóvá­sa, nehogy Siófok és Római-part legyen e csodálatos vidék. Az In­tézőbizottság legfőbb feladata, hogy jól gazdálkodjon az arányok­kal, mert ha a mérték megsérül, vele a közérzet is megromlik. Erdőrészlet Ráckevénál Horgászok, vadászok, üdülők, fürdőzők, evezősök, sportolók, hétvégi nyaralók érkeznek állan­dóan Ráckeve, Szigetszentmár­ton, Dömsöd körzetébe, s a ven­déglátóknak mindent meg kell tenni, hogy a különböző indíté­kokkal érkezők valamennyien jól érezzék magukat a műemlékek, a fák és a nagy, csöndes víz közelé­ben. A ráckevei Duna-ág Intéző­bizottságának a kellő tapintattal szükséges megszerveznie az eltérő érdekek eg3'eztetését, a kirándulók zajtalan sodortatását, hogy min­denki otthonának érezhesse to­vábbra is e halakban és békesség­ben oly dús tájat. A vendéglátóiparnak kisven­déglő hálózattal, gomba-boltok­kal, gyümölcskínálattal kell meg­erősödnie; s európai színvonalú strandokat szükséges létesíteni. A kellemes megérkezés, tartóz­kodás, távozás, továbbá a fürdés, a műemlékséta, a vízi sportolás feltételei csak részben valósultak meg, s ami hiány, annak pótlása sürgető. A belföldi és külföldi turisztika fellendítése érdekében a helyi mezőgazdasági termelés­nek változatos gyümölcsválaszték­kal indokolt felvonulnia, mindig friss hússal, vad- és halételekkel, s ha mindez nem cél is, minden­képpen hozzájárulás ahhoz, hogy a vendég sajátos jóélményekkel távozzon. Az erdei cserkészés és a tartósabb fürdőzés igénye tu­ristaszállót óhajt e térségbe; így marasztalhatja csak a táj hetes időtartamra a víkendházzal nem rendelkező utazót. E téren is szükséges a vidékhez méltatlan kalyiba-anarchiát felszámolni, melynek létéről a hajóval érkező sajnálatosan meggyőződhet — ha végigszemléli a pesterzsébeti és soroksári partszakaszt. A meg­oldás nem a sematizált építészeti stílustervekben keresendő, hanem az igényes változatosságban, mely a kivitelezésben sem tűr pongyo­laságot. Ráckeve építészi továbbfej­lesztése speciális távlatokat rejt magában. A módszer csak a kom­binatív megoldás lehet, mely egy­részt konzerválja a falusi részle­teket, másrészt a gimnázium és a kastély környékét a műtárgyak megsokszorozásával műemlékegy­séggé és vonulattá terebélyesíti. A sekély partra hangulatos szálloda építése kívánkozik — mielőbb —, ahonnan a vendég csónakba szállhat, hogy megtekintse a pá­rás hajnali fényben lebegő Kerek­zátonyt. Minden év augusztusá­ban barokk zenei események, vízi karnevál növelhetné a táj állandó­sult ünnepi hangulatát. Az Inté­zőbizottság kulturális szakosztá­lyának olyan megoldásokat szük­séges találnia, melyek az újdonság hívó erejével hatnak. A görögkeleti templom gregorián zenei háttér-Ráckevei táj 19

Next

/
Thumbnails
Contents