Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Sziklai Imre: Cigányok

Éltek cigányok a felszabadulás előtt is Budapest területén. De a felszabadulás előtt a főváros cigány lakossága majdnem kizárólag olyanokból tevődött öszsze, akik az asszimiláció folyamatában jelentős lépést tettek már meg. Általában magyar anyanyelvűek voltak, a hagyományos, vándorló cigány-életformával hosszabb ideje szakítottak, és zömükben zenészek voltak, vagy azok hozzátartozói. Egyes peremkerületekben, így pl. Rákospalotán éltek oláhcigányok is. Ezek a települések azonban csak közigazgatásilag tartoztak a fővároshoz, jellegüket tekintve nem sokban különböztek a falvaktól. Az ott élő lakosság földművelő, állattenyésztő gazdálkodást folytatott, kihasználva a főváros közelségét, a kedvező piaci viszonyokat. A mellettük élő cigányságnak ezért minden módja megvolt arra, hogy lényegileg ugyanazt az életmódot folytassa, akárha a Nyírségben élne. Kényszerű életforma-váltás Az oláhcigányság ugyan sohasem foglalkozott földműveléssel, mégis, a legszorosabban kapcsolódott a falusi földművelő lakosság életmódjához, mintegy függvénye volt annak. Például az oláhcigányság lovár törzsének hagyományos foglalkozása a lócsiszárság. A kisparaszti mezőgazdaságban a lónak kiemelkedő jelentősége volt, hiszen traktorokat szinte egyáltalán nem alkalmaztak. A mezőgazdaság kollektivizálásával az oláhcigányság lovár törzsének évszázados életmódja elvesztette létalapját. Az 50-es évek elejének közigazgatási szervezete, adópolitikája és a háztáji lóállomány jelentéktelenné válása a cigányság e törzsét nemcsak arra kényszerítette, hogy hagyjon fel a lókereskedelemmel és nézzen más jövedelemforrás után, hanem a vándorló életmódhoz szükséges saját ló feladására is — vagyis a vándorlásról való lemondásra is. Akár vidéken maradt, akár a főváros peremére költözött, életmódját kénytelen volt az adott lehetőségekhez igazítani. Vidéken az üzemekben vagy állami gazdaságokban vállalt munkát, a fővárosban majdnem kizárólag a nagyüzemekben. Az oláhcigányság egy másik törzse, a khelderash törzs férfiai üstfoltozással foglalkoztak. Ők is csak a falusi lakosság számára végzett javításokból élhettek, hiszen a városokban már évtizedek óta nem használtak üstöket. De az elmúlt két évtized során az üstök használata a ma-Sziklai Imre Cigányok 12