Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Csurka István: Állatkerti jegyzet

figyeljetek! Bivalyok, vízilovak, cerkófmajmok! Tudjátok-e miért vagytok itt a mi állatian szép fővárosunkban ? Na, figyeljetek csak ide egy kicsit. Hát, kezdjük ott, hogy miért vannak egyáltalán állatkertek? Miért versengenek a világ nagyvárosai a minél teljesebb létszámú, minden fajra és fajtára kiterjedő állatkertek fenntartásában, az állatok beszerzésében, fogságban-szaporításában, felnevelésében ? A tudományos célok nem elegendőek önmagukban magyarázatként. A zoológusok találnának (és találnak is) maguknak más, jobb, Miféle szabadságvágy ? S müyen szabadságvágyat elégítenek ki a rabságban tartott, sokszor szenvedő állatok ? A célhozjutás érdekében ideje megfordítanunk a feltételezések sorrendjét: ha nem lenne állatkert, a budapesti nép csak képen, filmen vagy cirkuszban láthatna oroszlánt. S ez egyszerűen tűrhetetlen lenne. Az ember, még ha filozófiai fokon nem is mindig tudja kifejezni, tudja, hogy a természet, mégpedig az egész természet közös tulajdona, jussa. Csakhogy a városi embert éppen városa zárja el jogos tulajdonától. Pórázon vezetett kutyák látványa nézést! — templom. A Természet Temploma, ahol a pislákoló hitű városit feltápláljátok hitében ti oroszlánok, emuk, elefántok, zebrák, hódok, kanalasgémek, együttesen és külön-külön is hirdetvén, kórusban zengvén, gágogván, visítván, hörögvén és röfögvén, hogy a Természet minden emberé. A komfort nélküli szoba-konyha lakóját itt megcsapja a szavanna forró szele, s a túlfűtött távfűtésesből érkezőt megborzongtatja a rozmár felől rádűlő jeges hidegség. Az állatkert a legolcsóbb világkörüli utazás. S van-e nagyobb szabadság az utazásénál? Van. A szemlélődés szabadsága. Ezt is az állatkert nyújtja. Ez a szórakozás még nincs gépesítve — ne is legyen! — itt még az állatok önszántukból mozognak vagy nem mozognak, s a látogatónak is a saját lábán kell bejárnia a ketrecek közti sétautakat, és teljes mértékben rá van bízva, hogy mennyi bölcsességet szív fel a bamba vagy szomorú állattekintetekből, a ti bamba bölcsességetekből. Bivalyok, vízüovak, cerkófmajmok! A béke és a szabadság nagykövetei vagytok Magyarország állatszerető fővárosában. Isten éltessen benneteket az állati kor legvégső határáig! CS. BORSÁNYI KLÁRA felvétele célszerűbb leshelyeket, kísérleti telepeket a ti gyülevész kerteitek Bábelénél. Alapfokú ismeretterjesztő fórum lenne az állatkert, ahol a pöttömnyi emberkék megismerhetik meséik pozitív és negatív hőseit ? Szórakozóhely? Idegfáradtság csillapítására kiválóan alkalmas köz-idill? Átlagon aluli fantáziával is könnyedén tovább lehetne még sorolni az állatkertek létezésének okait, és fenntartásuk hasznait, a dolog lényegét azonban nemigen közelítenénk meg jobban. Az állatkerteket ugyanis a városlakó nép szabadságvágya tartja fenn. Értitek, majmok ? No, persze, ez az állítás sokkal inkább alátámasztásra szorul, mint eddig bármelyik. jut neki csupán, ideges, beteg galambok elhúzása az utca szűk égmezejében, és kalapra, kabátra veszélyes verebek a csupasz téli fákon. Ez azonban nagyon kevés. Az embernek látnia kell nemcsak benneteket trópusi állatokat, hanem még hazája, égöve egyszerű mezei polgárait is. Egyáltalán nem elég a tudat, hogy ezek léteznek, látni kell őket, mert látványuk, ha csak rövid időre is, de visszaadja az embernek az elvesztettet. Ugandába nagyon kevesen jutunk el innen a Körutak gyűrűjéből. Párizsból se sokkal többen. Ha a lakosság százalékában fejezzük ki, akkor a vüág nagyvárosainak óriási módon abszolút többsége egyszer s mindenkorra el van zárva a természet látásától, élvezésétől. Az állatkertbe ugyanakkor még az is kimehet, aki rendőri felügyelet alatt áll, holott a nyüvános helyek látogatásától el van tütva. Ebből is látható, hogy az állatkert nem egyszerűen nyilvános hely, hanem — materialisták! el-BALLA DEMETER felvétele Vadállatok,