Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: Buda térsége a IX-X. században

A főváros életéből Áprilisi számunkból sajnálatos nyomdahiba következtében kimaradt a hátsó borítólap aláírása. A mű Berki Viola festőművész alkotása, Szelényi Károly reprodukciója. Egy új lakótelepre — amelyet a XI. kerületben, a Gazdag-réten akarnak építeni — országos pályázatot írt ki a Fővárosi Tanács, az Építésügyi Minisztérium és az OTP. Ez a terület a Budaőrsi úttól északra fekszik, s mintegy ötezer lakás építhető rajta. Olyan beépítési javaslatot kell a pályázóknak kidolgozniuk, amelynek alapján a modern eszközökkel változatos lakásépítés lehetséges. A díjazásra 220 ezer forintot szánnak. Az alkoholizmus változatlanul egyik legnagyobb társadalmi gondunk. Több bűncselekmény-csoportban első helyen áll a kiváltó okok között. A közvádas bűntettek több mint harminc százalékát, az emberölések, a testi sértések, a nemi erőszak ötven százalékát, a garázdaság és a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének hetven százalékát ittas emberek követik el. A Budapesti Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság megtárgyalta a munkásszállásokon e tárgyban végzett vizsgálatok tapasztalatait, s az alkoholelvonó rendelők, a kórházi beutalások és a detoxikáló állomás helyzetét. A megvizsgált tizenhárom nagy fővárosi munkásszállóban az alkoholisták száma évek óta nem sokat változik, mert bár a veszélyes rendzavarókat végül kitiltják a szállásokról, jönnek helyettük mások. Igen jó módszer a Csalogány utcai munkásszálló gyakorlata: a portán rendszeresített könyvben nyilvántartják azokat, akik ittasan térnek haza, s másnap a gondnok figyelmezteti a következményekre. Érdekes tapasztalat, hogy a gyógyult alkoholisták, az elvonó kúrán átesettek különböző okokból nem térnek vissza a szállásra; legtöbbször munkahelyet is változtatnak. A bizottság rendkívül súlyosnak tartja a Soroksári úti detoxikáló állomás helyzetét. összesen tizenöt férfi és hat nő részére van ágy az intézményben; ezek szombaton és fizetési napokon órák alatt megtelnek. A beszállítottak maximálisan nyolc órát tölthetnek az állomáson, utána — akár rendbe jöttek, akár nem — távozniuk kell. A bizottság véleménye szerint nem újabb hasonló állomásokra van szükség, hanem egy ötven ágyas, jól felszerelt intézményt kellene a fővárosban létrehozni. Ez akkor lenne rentábilis, ha a beszállítottak 150 forint kezelési dijat, 40 forint vérvizsgálati díjat, 80 forint taxiköltséget és 300 forint büntetést fizetnének. Egy kétmilliós világvárosnak mindenképpen szüksége lenne egy ilyen detoxikáló állomásra. A budapesti múzeumok közül az elmúlt évben főként a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Galéria gyűjteménye gyarapodott. A Szépművészeti Múzeum tulajdonába került például Chagall, Signat, Delauny egy-egy alkotása, több Vasarely-festmény és Tot-szobor. Már beszámoltunk a Nemzeti Múzeum értékes szerzeményéről: az Ausztriában megtalált, a mohácsi vész idejéből való török köpenyről. A Nemzeti Galéria Uitz-gyűjteményt vásárolt. A magánkisiparosoknál és ktsz-eknél alkalmazott ipari tanulók helyzetét, előmenetelét ellenőrizte a XII. kerületi Tanács. A tapasztalatok igen kedvezőek: az ifjú mesterielöltek megfelelő körülmények között, jó szakemberek irányításával tanulják mesterségüket. A ktsz-ekhez szerződött tanulók előmenetele mind az elméleti, mind a gyakorlati ismeretekből megközelítőleg azonos színvonalú; a magánkisiparosoknál tanuló fiataloknak viszont sokkal erősebb oldaluk a gyakorlat, mint az elmélet. A nap bizonyos óráiban nem lehet parkolni a Belvárosban, a személyautók számának ugrásszerű növekedése miatt. A Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága és a Budapesti Főkapitányság Közlekedésrendészete felülvizsgálja a belterületi utcákat: hol lehetne engedélyezni a gépkocsiknak, hogy két kerékkel a járdákon állhassanak ? Minden utcában külön-külön kell elbírálni, szó lehet-e ilyenfajta parkírozás engedélyezéséről. Az elvi döntés már megszületett s még az idén — elsősorban a belső, szűk utcájú részeken — bevezetik az új parkírozási módot. Statisztika készült a BKV panaszirodáján. Eszerint 1969-ben 3739 bejelentés, panasz, észrevétel futott be a vállalathoz — jóval több mint az előző esztendőben. A kalauz nélküli közlekedés bevezetése óta megszaporodtak az ellenőrzéssel, pótdíjazásokkal kapcsolatos viták. Ennek ellenére az iroda tapasztalatai szerint egyre kevesebb az egyéni sérelem; a beérkezett panaszok nagy része inkább közérdekű jellegű. A legtöbb szó a 2-es, az 5-ös, a 20-as, a 24-es, az 56-os és a 89-es autóbuszjáratokat érte; az utasok szerint ezek a kocsik közlekednek a legrendszertelenebbül. A pestiek véleménye szerint közlekedési csúcsidőben a 8-as, a 15-ös, a 21-es, a 36-os és a 40-es autóbuszok, a 2-es és a 67-es villamosok a legzsúfoltabbak. A goromba, modortalan kalauzok, vezetők ellen az elmúlt évben a BKV-nál 35 fegyelmi eljárást indítottak. A kalauz nélküli közlekedés bevezetése óta a BKV-nak 64 esetben kellett feljelentenie utasokat hivatalos személy elleni erőszak miatt, s 85-ször becsületsértésért. Kőbányán egyre kevesebb a kisiparos: a cipész, a szabó, az órás és a lakatos. Az iparjogosítvánnyal rendelkező, mintegy 30 magánkisiparosnak csaknem a fele már betöltötte hatvanadik életévét, s az említett szakmákat az idősek képviselik. A X. kerületi tanács ezért elsősorban ezekben a szakmákban kíván iparigazolványt kiadni. Növekszik a veszélyeztetett gyermekek száma a XI. kerületben, ahol több mint 1100 rossz családi és szociális körülmények között élő gyermeket tartanak nyilván. Elsősorban azok számithatók a veszélyeztetettek közé, akiknek szülei iszákos életmódot folytatnak, rosszul élnek, vagy elváltak. A gyermekek elhelyezésére, megfelelő gondozására a tanács bentlakásos intézetet létesít, s a lehetőségekhez képest bővíti a napközi otthonokat. A X. kerületi pártbizottság vizsgálta a kerületben élő és dclgozó nők helyzetét. A vizsgált üzemek 82 ezer dolgozója közül 34 ezer a nő: arányuk meghaladja a 40 százalékot. A férfiak havi bére minden kategóriában lényegesen magasabb a nőkénél. A legjobban még a segédmunkásoké közelíti meg egymást: a férfiak 1642 forintos átlagával szemben a nők átlagosan 1396 forintot keresnek. A betanított munkások és szakmunkások csoportjában a nők keresete a férfiak havi bérének 80 százalékát sem éri el, a műszaki és egyéb kategóriákban alig haladja meg, adminisztratív területen pedig el sem éri annak 70 százalékát. A felmért területeken a dolgozó nők több mint felének a keresete 1500 forint alatt van. A 2000 forint felett keresők aránya alig haladja meg a 10 százalékot, a 3000 fölött keresőké pedig még az 1 százalékot sem éri el. Felmérték, milyen arányban szerepelnek a nők a vezetői posztokon. A kerületben vizsgált 87 vállalat igazgatói között négy nő van. Az 53 főmérnök között egyetlen nő sem akad. A főkönyvelők csaknem 20 százaléka nő, a főosztályvezetőknek azonban csak alig 5 százaléka. Valamivel jobb a helyzet az alsó szintű vezetésben: a boltvezetők 54.7 százaléka, a havidíjas csoportvezetők 35,1 százaléka, a fizikai munkások csoportvezetőinek 16.8 százaléka nő. Budapesten jelenleg 766 körzeti orvos, 271 körzeti gyermekorvos és 202 főfoglalkozású üzemorvos van. A belgyógyászok aránya a körzeti orvosok között három esztendő alatt 27 százalékról 35 százalékra emelkedett. Míg 1966-ban 430, 1969-ben már 535 házi ápolónő teljesített szolgálatot körzeti orvos mellett. Az elmúlt három év alatt valamelyest nőtt a rendeléseken az egy betegre jutó idő, de feltűnő aránytalanság mutatkozik az egyes városrészek között. A tízezer lakosra jutó rendelőintézeti órák száma a VI. kerületben 34, a VIII. kerületben 33, a IV —XV. kerületben valamivel több mint 17, de Óbudán még ezt a számot sem éri el. A Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztálya tanulmányozza, hogyan csökkenthető ez az aránytalanság. Tizenötezer különféle tárgyat felejtettek 1969-ben a pestiek villamosokon, autóbuszokon. A szokásos használati tárgyakon kívül teknősbékát, berámázott festményeket s egyéb különös dolgokat hagytak el. Egy vidéki asszony feledékenysége volt a leglélegzeteláliítóbb: budapesti lakásvásárláshoz magával hozott 80 ezer forintját találták meg a villamoson. Közös erővel A Fővárosi Tanács rendeletet hozott, amelynek értelmében 1000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki köztéren, parkban, egyéb zöldterületen elpusztítja a növényzetet, vagy kárt tesz a fákban. A rendelet kitér arra is, hogy a fák kivágásához a kerületi tanács építési és közlekedési osztályának az engedélye szükséges, hogy parkban futballozni csak kijelölt helyen szabad; kutyákat a játszóterekre bevinni tilos, s ahol építkezések vannak, ott védőkerítéssel kell megóvni a fákat. Vigasztaló, bár ha tárgyilagosak óhajtunk lenni, kissé megkésett rendelkezés. A népi bölcsesség szerint viszont jobb későn, mint soha: ne legyünk tehát ünneprontók. örülünk, nagyon örülünk, hogy amit már nem lehet jóvátenni — a kipusztított cserjék és fák sokaságáról már szót ejtettünk ezeken a hasábokon —, az már a múlté, most új élet kezdődik. Kezdődik? Vajon ki fogja tetten érni például azokat, akik „csakúgy", mókából, rongálják a közvagyont, legyen az utcai pad, rózsatő, aranyesőág — bármi, ami hozzáférhető, s ami mindannyiunké ? A városatyák nem tehetnek többet: szigorú szankciókat alkalmaznak. De csak azokkal szemben alkalmazhatják, akiket rajta csíptek. S ahogy mondani szokás, nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani. Hát akkor mi legyen a teendő ? A talán már unt megfogalmazás érvényes tartalmához kell folyamodni: az élő és ható társadalmi lelkiismerethez, ami nélkül minden rendelkezés csak puszta szó marad. Budapest valamennyi polgárának joga és kötelessége, hogy szemmel tartsa, óvja, ápolja a várost, s a város kultúrértékeit. Segítsünk mi, pestiek, hogy minél nagyobb tekintélye legyen a rendeletnek! 46