Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: Buda térsége a IX-X. században

Beethoven Rudnay prímáshoz írt levelének monogramos pecsétje (Prímási Levéltár, Esztergom, EITLER reprodukciója) Beethoven emlékeink Beethoven Budán Ki ne ismerné a budai Várban az ódon, az 1944/45. évi ostromkor kiégett Várszínház komor romját? S ki ne ismerné a budavári „Zenélő udvart"? Ez a szép, immár helyre állított budai barokk palota — jószerével tudjuk is — a XVIII. században az Erdődy grófoké volt s falai között Beethoven is megfordult. A Várszínházban pedig — 1800-ban — éppenséggel a mester maga dirigálta egyik versenyművét! Ám akad Budán más — közvetett — néma muzsikájú Beethoven-emlék is. így itt van az az üres telek, amelyen ma — a Mátyás templomtól délre — dohánytőzsde váltakozik ajándékboltokkal s holmi szuvenírokat vásárolnak az errejárók. E park helyén valaha annak a Korompai Brunszvik József országbírónak és tárnokmesternek háza, palotája állt, akinek Ferenc fia Beethovennek volt jóbarátja. Leánya pedig, Korompai Brunszvik Terézia — az „Unsterbliche Geliebte", a halhatatlan szerelmes — a költőnek örökkévaló, elért és elérhetetlen múzsája! S ha már a budai emlékeknél vagyunk: ebben a budavári Brunszvik palotában is megfordult Beethoven, csakúgy, mint Korom pán és Martonvásáron. Sőt, éppenséggel azt is elképzelném: Beethoven egyetlen budapesti szobra — Horvay János elmélyült alkotása — méltóbb helyén lenne a budavári Brunszvik telken (amivel, mitagadás, nemigen tud mit kezdeni a város-szépészet!), mint a budai Városmajorban ! S közvetett budai Beethoven-emlék még egy kicsiny emléktábla is, a Vérmező mellett! Ez — immár, modern lakóház falán — azt hirdeti: e helyen állt a „halhatatlan szerelmes" — Brunszvik Teréz — elillant életének egyetlen maradandó emléke. Az első magyar óvoda. Terézia „angyalkertje!" Nos — e kusza emlékek után — elmondok egy régi mesét. Tekintsék a való történetet szálnak, amely sereg gyöngyszemet fűz láncra! Beethoven magyar barátja, Zmeskál Miklós 1759-ben, Besztercebányán született Zmeskál Miklós, csellista és zeneszerző, a magyar udvari kamara titkára. Zmeskál nem csak — sokszor közölt — Beethoven-leveleknek leggyakrabban említett alakja — s nemcsak a Beethoven életrajzoknak ismert figurája (W. Thayertől és Emil Sandbergertől Romain Rollandig) —, hanem Beethovennek egyetlen, sírjáig hűséges igaz barátja és muzsikus-társa. Erről a barátságról százhúsz — Zmeskál Miklóshoz írott — Beethoven-levél beszél. De ennek a barátságnak emléke az is, hogy Beethoven f-moll vonósnégyesét Zmeskálnak dedikálta. Zmeskál Miklós személye, működése, alakja kétszeresen értékes. Egyrészt ő volt az, aki Beethoven baráti körében elsőként a nagy művészt magyarokkal — így Brunszvikékkal, Erdődyékkel, a Pálffy családdal — kapcsolatba hozta. Másrészt — mint azt E. Sandberger, a nagy Beethoven-kutató kimutatta — Zmeskál maga is Irt 14 — korunkig megmaradt — vonósnégyest! S ezek a Zmeskál-komponálta művek, ha nem érik is el Mozart és Beethoven égi szintjét, a bécsi elő-romantikának „kisebb istenei" közé emelik rég eltűnt alkotójukat. S afféle „jó magyar dolog"! A. Sandbergernek — aki 1924-ben tanulmányt szentelt Zmeskálnak, a komponistának — fogalma sem volt arról, hogy Zmeskál magyar. A magyar zenetörténeti kutatók pedig — egészen Czeke Marianna és Szabolcsi Bencze működéséig — azt sem tudták, hogy a magyar Zmeskál — komponista! így azután Zmeskálnak tizennégy vonósnégyese közül — az 1770/80-as években komponálta azokat — az eltelt kétszáz esztendő alatt egyetlen egyet sem mutattak be Magyarországon! De térjünk vissza novellánk fonalához! BeetNoven és Zmeskál barátsága — a Beethoven életrajz-írók egybehangzó tanúsága szerint, egészen egyedülálló dolog volt. Zmeskál volt ugyanis az egyetlen ember, akivel a nehéz természetű Beethoven csak egyszer zördült össze. Négy évtizedes barátságuk azonban ezt az összekoccanást kiheverte. S annak csak az ifjabb jóbarát, Beethoven halála vetette végét. Zmeskál magyarságáról csak annyit: őse, Zmeskál Vencel, lengyel-sziléziai eredetű nemesember a XVI. században költözött Magyarországra. Árva várának kapitánya volt. Utódai a Felvidéken éltek, Zmeskál Miklós anyai-ági ősei között a Rakovszky, Thuránszky, s a hangzásra is magyar Okolicsányi, Pongrácz, Palugyay, Maróthy családneveket olvassuk. Atyja, Gábor 1751-ben Liptó vármegye országgyűlési követe volt (+ 1767). Édesanyja, Meerwaldt Katalin Miklóst és bátyját, Gábort, mint korán elárvult fiúkat, Besztercebányán nevelte. Vagyonuk szerény nemesi középvagyon volt, elszórt felvidéki birtokrészekkel. Zmeskál Miklós előbb Glitz Miklós besztercebányai gimnáziumát tanulta végig. Utóbb 1782-ben szabad királyi Pest városában állta ki a köz- és váltójogi ügyvédi vizsgálatot. Mint a nemesi fiúk többsége, ügyvéd lett. Hamarosan (1782) a — Bécsben székelő — magyar udvari kamarához került. Bécs, Zmeskál számára nem az Udvar csábos görögtüzét jelentette. Hanem azt, hogy Magyarországon megkezdett zenei tanulmányait elmélyíthette. S családi szálaihoz még csak annyit: az a Zmeskál Miklós (A Museum für Stadt Wien küldeménye a ,,Budapest"-nek) hajdani Felvidék — a mai Szlovákia — amely Zmeskál szellemi anyatejét adta, nagy hagyományokra tekinthetett vissza. Ezekben a városokban olyan embereink nőttek fel, mint Balassi és Rimay, Thököly és Rákóczi, Bél Mátyás, Kossuth és Madách Imre. (Magának Zmeskálnak nagyatyja, Meerwaldt Mátyás, besztercebányai polgár, a jénai egyetemen végzett (1711). Édestestvére Gábor, Selmecbánya bírája és követe (1825) minden vagyonát elárvult besztercebányai leányok nevelésére szolgáló alapítványul hagyta.) Bécs — ahová Zmeskál fiatalon érkezett — a jozefiniánus felvilágosodás aranykorából hamarosan (1790) a legsötétebb abszolutizmus fellegvárává vált. A szellemnek azonban nincsenek vámhatárai. Nem ismeri az a közigazgatási korlátokat sem! Szabolcsi Bencze derítette ki azt, hogy Zmeskál vonósnégyeseit — vagy legalábbis azoknak java részét — még az 1770-es évek második és az 1780-as évek első felében írta. Mindenesetre bizonyos, hogy Zmeskál csodagyermeknek számíthatott! Első kvartettjeit — az id. Johann Christian Bach s az ifjú Mozart ihletésében — még tizenhattizenhét éves fejjel komponálta. Kétségtelen, hogy még Magyarországon barátkozott össze Josef Haydnnal, aki a fiatal Zmeskálnak több művét ajánlotta. Az 1780-as évek közepére Zmeskál már papírra vetette c-moll vonósnégyesét is. E művét, első méltatója, Emil Sandberger, Zmeskál legérettebb alkotásának tartja. (Partitúráját a közelmúlt években hozatta meg Bécsből a MTA Bartók Archívuma.) Ekkoriban Zmeskál — amúgy szerény kis udvari fogalmazó — már ismert zeneszerző volt. Főképpen mint kitűnő csellista vált ismertté. Mint műkedvelő vett részt azokon a házi hangversenyeken, amelyeket ekkoriban a császárváros zenekedvelő arisztokratái — a lengyel Lichnovsky, a cseh Lobkowitz, az orosz Razumowsky, s a magyar Odescalchi hercegek — tartottak. Itt kerültek bemutatásra — Haydn és Mozart vonósművei mellett — Zmeskál kvartettjei is. Zmeskál 1792-ben nyomban barátságot kötött a nála 11 évvel fiatalabb Beethovennel, amikor az Bécsbe költözött. Ő maga akkor már arrivált zeneszerző s ismert udvari ember volt. Szoros barát-, ságban állt Haydnnal, a magyar Finta ezredessel (akinek Beethoven sorsában szintén jelentős szerepe volt), meg a magyar testőrség számos más — vele rokoni kapcsolatban álló — tagjával is. Zmeskálnak a magyar udvari kamaránál fogalmazó-, majd titkártársa volt a fiatal Korompai Brunszvik Ferenc gróf. Brunszvik maga is jó hegedűs volt, aki Beethovent megismerve, Beethovennel is összebarátkozott. 38