Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - dr. Nemes Tibor: A textiltisztítás helyzete és fejlesztése

Fórum Egy fontos szolgáltatás: a textiltisztítás helyzete és fejlesztése A lakossági szolgáltatások, s ezen belül a textiltisztítás fejlődése hazánkban és világszerte egyaránt jelentős. Szoros összefüggésben van ez az életkörülmények változásával, a jövedelmek alakulásával. Az otthoni munka megkönnyítésére való törekvés, a nők fokozottabb munkavállalása, a szabadidő jobb kihasználása és még sok egyéb tényező oda vezetett, hogy ma már e tevékenység iránt tömeges, rendszeresen visszatérő igény jelentkezik. Éppen ezért nem véletlen, hogy az állami, tanácsi szerveken és a szakembereken kívül a közvéleményt is élénken foglalkoztatja e szolgáltatás helyzete és jövője. A textiltisztítás rendkívül sokoldalú, összetett probléma. E cikk keretében csak azokat a kérdéseket kívánom felvetni, melyek a lakosság érdekeit és a várospolitika tennivalóit érintik. Az ellátási szint összehasonlító adatai A textiltisztítás fogalmához jelenleg három, technikailag lényegesen eltérő tevékenység tartozik. Nevezetesen: — a mosás (testi fehérneműk, ágyneműk, asztalneműk, lakástextíliák stb. tisztítása és vasalása), — a vegytisztítás (felsőruhák, kötöttruhák, takarók stb. szerves oldószerrel való tisztítása és vasalása) és — a festés (ruhaneműek stb. újra színezése és megfelelő kikészítése). A három tevékenységen belül erőteljes fejlődést mutat a mosás és vegytisztítás, míg a festés iránti igény csökkenő tendenciájú. Hazánkban a textiltisztítás részaránya — a lakossági szolgáltatáson belül — megnövekedett: 1960-ban az összes szolgáltatások 2,5%-át, 1968-ban már 4,6%-át képviselte. A szolgáltatás értéke pedig négy év alatt (1964-től 1968-ig) 229,6 millióról 344,2 millióra — majd 50%-kal — emelkedett. A fejlődés ellenére az ellátás színvonala sem mennyiségben, sem minőségben nem kielégítő még. A7. egy főre jutó lakossági mosás 1968. évi mennyisége 1,14 kg volt, ugyanakkor vegytisztításból 0,71 tétel jutott egy személyre. Az alacsony ellátási szintet néhány baráti állam adata is illusztrálja: Mosás Vegytisztítás kg/fő/év tétel/fő/év NDK CSSZSZK Szovjetunió Magyarország 10,54 2,23 2,03 1,14 1,67 2,51 o,34 0,71 Budapesten lakossági textiltisztítást a Patyolat Vállalat, a Ruhatisztító Ktsz és 214 magánkisiparos végez, összesen mintegy 200 millió forint értékben. A mosás, vegytisztítás zömét — 70%-át — a Patyolat teljesíti. A kisiparosok közül mindössze húszan végeznek fehérnemű tisztítást, a többiek kizárólag vegytisztítást és festést. 1969-ben az egy fővárosi lakosra jutó mosás-vegytisztítás értéke 101 forint volt, míg természetes mértékegységben számolva egy fővárosi lakosra 5,1 kg mosás és 2,1 tétel vegytisztítás jutott. Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy nálunk még mindig az otthon végzett mosás dominál. Egyes számítások szerint a megfelelő kultúr- és életszínvonalon levő országokban egy személy napi tiszta fehérnemű szükséglete (ágyneműt, asztalneműt is beleértve) átlag 20 deka. így máris képet alkothatunk az üzemi mosás-vegytisztítás elmaradottságáról. A fővárosban végzett ipari textiltisztítás adatai az országos átlagot ugyan meghaladják, de messze alatta maradnak több szocialista ország fővárosa adatainak. Ugyancsak 1968-as adatok: Mosás Vegytisztítás kg/fő/év tétel/fő/év Moszkva 13,00 3,60 Berlin 28,55 2,24 Prága 9,10 4,02 Budapest 5,10 2,10 Kapacitás, munkaerőhelyzet, árpolitika Az igények kielégítése nagyrészt a hagyományos formák között történik. A szocialista szektor üzemeihez vállalóhelyek (fióküzletek) kapcsolódnak, melyek a szennyes ruhák átvételét, illetve a tiszta ruhák kiadását intézik, a tisztítás pedig az üzemekben folyik. Üj formája a vegytisztító szolgáltatásnak a szalon-rendszer, amikor a vállalóhelyen — modern gépekkel — történik a tisztítás, vasalás. Itt sürgős esetben a tisztítás meg is várható. A szalonrendszer elterjesztését a Fővárosi Tanács anyagi eszközökkel is támogatta. így alakult ki pl. az V. Városház utcai, a XIII. Pozsonyi úti és még több szalon. A szennyes ruha elvitele és a tiszta ruha hazaszállítása — a háztól-házig szolgáltatási forma — csak kis mértékben terjedt el. Széleskörű elterjesztését feltehetően akadályozta az újtól való tartózkodás, szervezési problémák, de a kölcsönös bizalom hiánya is a megrendelő és a szolgáltató között. A vállalóhelyek száma az elmúlt években megemelkedett. Ma 254 szocialista szektorhoz tartozó üzlet működik. Ha a magánkisipari üzemeket is egy-egy fióküzletnek tekintjük, akkor egy vállalóhelyre 4568 lakos jut. így általában kielégítőnek mondhatjuk a fióküzletek számát, bár a főváros egyes peremterületein még több fehér folt van. Ezért az emúlt évek hálózatfejlesztésénél a tanácsok — a Patyolat Vállalat és a Ruhatisztító Szövetkezet együttműködésével — az elmaradott területek felszámolására törekedtek. Két év alatt 18 üzletből 11 a peremkerületekben nyílt meg. Jelentős eredménynek kell minősíteni, hogy az elmúlt években a régi üzleteket felújították, modernizálták. A lakossági igények nagyobb kielégítését akadályozza az elégtelen kapacitás. Bár sikerült több korszerű gépet beállítani, azonban ez sem eredményezett lényeges változást, mert ugyanakkor az elavult berendezéseket selejtezni kellett. Emiatt a vállalási határidők csökkentésében sem történt lényeges előrehaladás. Különösen hosszú a határidő az ún. szezonidőszakban; sőt, néha több napra be kell szüntetni a vállalást, az üzemek zsúfoltsága miatt. Az új gépek beállításával, műszaki és egyéb intézkedésekkel (holtszezonban jutalomsorsolás, árengedmények) csak azt lehetett elérni, hogy az átlagos vállalási határidő 17—18 napról 16—17 napra csökkent. A szezonidőszakban viszont ennél jóval ma-26