Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Siklós László: Egy új iskolatípus: a Műszaki Főiskola

„üzemmérnök"-i oklevelet és képesítést ad. A Kandó Kálmán Főiskola főigazgatója így fogalmazta meg a képzés célját: „A termelés tudományát jól ismerő szakemberek képzése, felkészítésük az elmélet fegyverével a gyakorlat számára, ez a mi teendőnk." Aki náluk végez, „kékköpenyes mérnök", a szakma mestere. A főiskolán a hallgatók nem a rajzasztalhoz tapadnak, hanem a műhelyhez, a laboratóriumhoz kapcsolódnak, egyszóval a termeléshez. Képzésük során megismerkednek a gyártási folyamatokkal, az üzemeltetéssel, az üzemszervezési és gazdaságossági követelményekkel. Önálló műszaki munkára nevelik őket, illetve erre teszik alkalmassá. A Bánki Donát Főiskola elődje már évek óta ebben a szellemben tanítja-képezi hallgatóit. A Kandó is képzett emelt szinten, a főiskolai rang tehát egy megindult folyamatot törvényesít és szélesít ki. Éppen ezért a Kandó 1969. szeptember 30-án — rangja megszerzése után — üzemmérnöki oklevelet osztott. Az ország első üzemmérnökei elhagyták a főiskolát. Beosztás és hatáskör Az üzemmérnök szót ma még sokan kételkedve fogadják, nem mindig elismeréssel ejtik ki. Közrejátszik ebben az is, hogy a fogalom nem képesítést jelent elsősorban, hanem beosztást. Viselője végzett munkájával, a gyakorlattal, üzemével együtt ér majd valamit. A rangot, a megbecsülést személy szerint ki-ki a saját helytállásával szerzi meg. Sok egyéb szakmában is így van ez, de e hagyomány nélküli területen különösen. Az üzemmérnöknek üzemi munkakörből megbecsült műszaki szakemberré kell felküzdenie magát. Az egyetemet végzett mérnök már zsebében hordozza az előlegezett bizalmat... A főiskolák felkészítik hallgatóikat a harcra. „A gyakorlat igazolja majd, hogy semmit nem kapnak készen. Mindent önállóan kell megoldaniuk ... Többet kell tanulni saját hibájukból, mint a másoktól készen kapott jó megoldások ismételgetéséből" — mondta a diplomaosztáskor Füstös Sándor, a Kandó főigazgatója. Munkájuk azért lesz nehéz, mert „a jövő az üzemmérnök számára felelősségteljes beosztást, döntési hatáskört biztosít." Az üzemmérnök el kell hogy foglalja helyét és rangját az egyetemet végzett mérnök és a termelő üzem között. Feladata, 12 hogy az üzem fejlettebb technikával dolgozzon, hogy maximálisan, jól, gyorsan kihasználja az új technológiák alkalmazásának a lehetőségeit; hogy gazdaságosan dolgozzon, erre folyamatosan törekedjen. A Bánki Donát főigazgatója mondta: „Az iskola legfőbb tanítása, minél gazdaságosabban termelni! Ezt minden formában, közvetlenül, nyíltan és áttételesen hangoztatjuk hallgatóinknak." Az ipar egyetlen területén sem mindegy — különösen az új mechanizmus bevezetése óta —, hogy felelős beosztású dolgozói milyen szemlélettel végzik munkájukat. Ezért egyre inkább szükség van az üzemmérnökökre. Helyük ott van a téeszek gépjavító állomásaitól a legmodernebb, jól szervezett gyárakig mindenütt. Szükség van rájuk a KTSZ-ben, a szolgáltató vállalatoknál, a tanácsi vállalatnál, a gépállomáson. Kisebb üzemben, vagy ott, ahol csak javítanak, tehát kutatás, tervezés nem folyik, a termelés irányítására megfelel az üzemmérnök. A főiskolák figyelemmel kísérik a vállalatok igényének alakulását, növendékeik elhelyezkedését. Ezért, bár még az elején tartanak, máris leszűrtek tapasztalatokat. A felsőfokú technikum szaktechnikusai és az első üzemmérnökök egyaránt el tudtak helyezkedni, sőt, a főiskolák nem is tudták kielégíteni az igényeket. Az államvizsgákon részt vesz némely nagyüzem vezetője, s nem egyszer előfordul, hogy a jól vizsgázókat magukhoz hívják dolgozni. A Bánki Donát 1969 őszén megkérdezett harminc nagyvállalatot, hogy mi a véleménye azokról az emberekről, akik náluk végeztek. Egyöntetű volt a válasz: az üzemszervező középkáderekre szükség van, azok jól dolgoznak és jól érzik magukat. Mi várható ezek után a termelésben? Ide kívánkozik két vélemény. Az elsőt dr. Angyal Béla, a Bánki Donát főigazgatója mondta: „Ne várjunk csodákat az üzemmérnök-képzéstől. De becsületes munkájuk nyomán helyükre kerülnek dolgok és emberek." A Kandó főigazgatója: „Tehetség és szorgalom csak az idősebb generáció segítségével bontakozhat ki." Segítségével, és nem pozícióféltésével, elzárkózásával. Változik a technológia, néha viharos gyorsasággal. Vele változnak a gazdaságosság feltételei is. Szinte egyik napról a másikra túl kell lépni a jól bevált, kitaposott úton, szokásokon, beidegzettségen. A mai gyártástechnológia nagyobb rugalmasságot, gyorsabb reagálóképességet követel,, mint akár a közelmúlt is. S az idősebbeket kötik a tapasztalatok . .. Lelkiismeretes, becsületes és alapos munkájukra szükség van, de friss, rugalmas tudásanyaguk miatt a fiatalokra is. Egy új gépet, új alapanyagot, új gyártási eljárást nemcsak elfogadni muszáj, hanem gyorsan alkalmazni, hogy a gyártmány, s vele az üzem versenyképes, gazdaságos legyen. „Gépiparunknak olyan korszerű ismeretekkel rendelkező üzemmérnökökre van szüksége, akik a főiskola elhagyása után is lépést tudnak tartani a tudomány és a gyakorlat gyorsütemű fejlődésével" — hangzott el a Kandóban a diplomaosztáskor. Kiből lehet üzemmérnök? A műszaki főiskolákra érettségi után lehet jelentkezni; bármilyen középiskolában szerzett érettségivel. A jelentkezők nagyobb része — érdekes módon — általános gimnáziumot végzett fiatal. Jóval kevesebben jelentkeznek a szakgimnáziumból. Jönnek olyanok, akik a Műszaki Egyetem megfelelő karára szerettek volna bekerülni, de egyszeri, vagy többszöri próbálkozás után sem vették fel őket. És jönnek olyanok, akiket fölvettek ugyan, de néhány szemeszter után rájöttek, hogy az egyetemi követelmények meghaladják erejüket. A jelentkezők, illetve a hallgatók másik csoportja üzemi, gyári dolgozó. Akik üzemmérnöki munkakört szeretnének betölteni; ez a terve velük a munkáltatónak; vagy előlegezve a bizalmat, máris termelésirányítók. Mivel a fővárosban működő két műszaki főiskola országos hatáskörű, az ország bármely részéből találunk itt hallgatókat. Nappali tagozaton a képzési idő három év, az esti és a levelező tagozaton négy év. A jelentkezés kétszeres. Jelenleg a Kandó Kálmán előkészítő tanfolyamára valamivel többen járnak, mint amennyit fölvesznek 1970 őszén. A válogatás lehetőségén túl, a főiskolák szeretnék, ha módosulna a jelentkezés. Elsősorban a szakközépiskolák végzett tanulóit fogadnák szívesen. A gépiparban jobb eredményt érnek el azok, akiknek már van üzemi gyakorlatuk, ezért szívesen fogadják az esti hallgatókat. A villamosiparban viszont a nappali hallgatók érnek el jobb eredményt. A tapasztalat szerint azok a hallgatók, akiket nem köt a gyakorlat, jobban befogadják az elméletet, és jobban tudnak általánosítani. Az esti hallgatók előnye elsősorban a gyakorlati, a technológiai tárgyakban van — ez a vizsgán is megmutatkozik. A többi területen az alacsonyabb előképzettség inkább hátrány. Ebben bizonyára közrejátszik az elektronika alkalmazásának rohamos fejlődése is. Szeretnék, ha az egyetemről nemcsak a bukottak jelentkeznének náluk. Ugyanis az eltérő tanterv és az eredménytelenség miatt az egyetemen eltöltött éveket a főiskola nem számítja be; a diákoknak megcsappant ambícióval, elölről kell kezdeniük a tanulást. Az oklevél rangja A fóiskolai cím nem jelent automatikusan magas rangot is. Azt ki kell vívni. S bár az új intézmény növeli hallgatóinak a rangját; a végzett hallgatóknak éppúgy növelni kell az intézmény becsületét... El kell ismertetni a főiskolai oklevelet. Nemcsak a munkahellyel. A fiúkat az idén még behívták rendes katonai szolgálatra oklevelük átvétele után. A korszerű képzéshez korszerű eszközökre van szükség. A jelenlegi műszerezettség nem megfelelő, bár a fejlesztésre megvan a remény. A Művelődésügyi Minisztérium, mint a jelenlegi főhatóság, és az előző gazda, a KGM, valamint a KGM-hez tartozó nagyvállalatok egyaránt segítenek. 1970-re már nagyobb összegeket kapnak fejlesztésre, kutatásra. És ők is segítenek magukon. Megbízást vállalnak, tervezést, bérmunkát, egyedi kivitelezést ... Országos hatáskörüknél fogva a nappali tagozaton sok a vidéki hallgató. (A 3600-ból mintegy 1000.) De kollégiuma egyik főiskolának sincs. Más intézmények diákszállásain, sőt munkásszállókban és albérletben laknak ... A terv készen van. Óbudán épül egy nagy kollégium, a műszaki főiskolák hallgatói részére. A közeljövő gondja lesz a továbbképzés. A főiskola nem akar elszakadni végzett hallgatóitól. S hogy az üzemmérnökök ne rekedjenek meg a tanultaknál, rugalmasságukat megtartsák, és akinek ambíciója van, tovább tanulhasson, erre keresi a főiskola a megoldást. örülni kell annak, hogy az üzemmérnökök magas szinten akarnak munkálkodni, hogy a főiskola tudás-szomjat olt beléjük — és ezt segítsük kielégíteni. Egyaránt érdeke ez a népgazdaságnak, a társadalomnak, az egyénnek.