Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Siklós László: Egy új iskolatípus: a Műszaki Főiskola

A szerszámgép-laboratórium Siklós László Egy űj iskolatípus: a műszaki főiskola Korniss Péter felvételei Mérésellenőrzés Az ipari üzemekben, szolgáltató vállalatoknál, kutatóintézetekben sok az olyan munkakör, ahol a mérnöki rajzasztal és a műhely között, a tervezés és a gyártás között szükség van középszíntű műszaki szakemberre. Olyanra, aki az egyetemet végzett diplomás mérnök elképzeléseit érti, és egyszersmind közvetíteni is tudja a műhelynek. Vagyis egyaránt ismeri az elméletet és a gyakorlatot, a mérnök és a szakmunkás nyelvét. Ilyen szakemberképzés Magyarországon még nem volt. Jelentőségét sem ismerték fel egészen a legutóbbi évekig. Ennek több oka van. Ha valaki tanulásra adta a fejét, az lehetőleg a maximumig akart eljutni. Vagy ipari tanuló lett, és akkor szakmát szerzett. A gazdaságirányítás reformja előtt mások voltak az ipart szabályozó gazdasági tényezők. A gazdaságosság elve és gyakorlata háttérbe szorult. Azért ezt a munkakört be kellett tölteni. Napjainkig ez kétféleképp történt: vagy magasabb, vagy alacsonyabb képzettségű szakemberrel. Mindkettő hátránnyal és bonyodalmakkal járt. Miért van szükség üzemmérnökre ? Az alacsonyabb képzettségű vezetők — termelésirányítók, technikusok — technikumot végeztek, és bizonyos gyakorlat után kerültek ebbe a munkakörbe. Más részük az utóbbi években már felsőfokú képzést kapott, például a Felsőfokú Gépipari Technikumban. Akik innen kikerültek, megközelítették a kívánt szintet... A technikumot végzettek tudásuk szerint részt vettek az üzemeltetésben, a termelés közvetlen irányításában. Sokszor csak a termelésben. Mert e technikumok — a képzés jellegénél fogva — nem tudtak olyan alapot adni a fiataloknak, 10