Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Babonák és hiedelmek a középkori Budán

valaha, még az 1240-es évek végén IV. Béla király felesége, Laszkarisz Mária királyné adta egy német keresztes lovagnak. (E német lovag ugyanis részt vett a magyaroknak a tatárok íllen viselt háborújában.) A német lovag e tunikának—Szent Margit királyleány köpenyének — bal szárát Kölnben, az ottani Mária Magdolna apácák kolostorának templomában helyezte el. Itt, Köln városában, 1412. június 20-án Aachenbe igyekvő magyar zarándokok látták ezt a tunikadarabkát. Azok mesélték: a tunika másik része — tehát a köpeny, jobb ujjával együtt — a budai Nagyboldogasszony-szigetén (Margitsziget) van. Tamás káplán egyébiránt megjegyzi — s ez az adat máskülönben ismeretlen —: az 1450-es években, nyilvánvalóan Habsburg V. László gyermekkirály uralkodása idején, mind Frigyes császár, Mátyás ellenfele, mindpedig Miksa herceg, Fremberger „lelki gyermeke" járt Budán. Ekkor a szigeten is megfordultak s elzarándokoltak Margit királylány sírjához. Magyar zarándokok Aachenben Ami pedig az aacheni magyar zarándoklatokat illeti, a XIV. századtól fogva évről évre hajdani hivő honfitársaink ezrei keresték fel az aacheni magyar kápolnát. Nagy Lajos király e kápolnát gazdagon megadományozta. És alapítványok biztosították a kápolna magyar papságának úri eltartását is. Az aacheni magyar zarándoklatok egyébiránt nem voltak teljesen vidámság nélkül való töredelmek! A XVI. század elejéről német adataink vannak arról: a magyar búcsújárók hegedűsöket. Szent nő feje. Csontfaragvány, XV. sz. fuvolásokat, dobosokat is vittek magukkal. így azután imáik és fohászkodásaik gyakori szüneteit dallal s tánccal töltötték. Azok szórakoztatására pedig, akik közülük a táncolásban s a zenés vigalomban részt nem vehettek, medvetáncoltatókat s táncosk^dvű medvéket hurcoltak magukkal. Messzi Máramarostól a Rajnáig. A zarándokokkal érkező magyar muzsikusok és medvetáncoltatók azután a búcsú végeztével, mutatványaikkal végigjárták a Rajna összes városát. S onnan zsebükben több pénzzel tértek haza, mint amennyivel itthonról elindultak. Szentté avatási per Budán 1276-ban S ha már Margit királyleányról, budai margitszigeti sírjáról, és ereklye-számba menő ruhadarabjairól van szó, idézzükfel az 1276-ban Budán, a pápa által ideküldött inkvizítorok — szentté avatási nyomozók — jegyzőkönyvének egyes pontjait. Az inkvizítorok a Margit apáca életében és holtában megesett budai csodák ügyében száztíz magyarországi tanút hallgattak ki Budán. Egyrészük Margitnak apácatársa volt. (Mint akkor szláv szóval mondták, szesztra. Nővér.) A többi nemesi és paraszti világi ember. A szentté avatási per jegyzőkönyve a XIII. századi budai életnek és műveltségnek — vagy műveletlenségnek — megkapó tükre. A tanúk a temérdek — csodás és csodásnak vélt — esemény sorából felelevenítik a Buda várában lakozó Tapolcsányi Péternek öt évig tartó bénaságból való gyógyulását. Béna volt Felhévizi Márton leánya, Margit, és Ányos esztergomi ispánnak tízéves kisfia is. Meggyógyultak. Gyógyulásukat szülőik Margit hercegnő — ekkor már égi — közbenjárásának tulajdonították. Sokáig szenvedett meddőségben — s annak megszüntetésére minden lehetségeset elkövetett — Anasztázia asszony, Káta nembeli Andronikusz ispán neje. Végre is Margit apácához fohászkodott, mire is hirtelen teherbe esett és egészséges gyermeket szült. A csodák során szó esik a fiatalon meghalt apácának, Margitnak „természetfeletti" képességeiről. Szavára — mondják a tanúk — alább hagyott a szélvihar. Másszor: az eső megeredt. A hirtelen megáradt Duna gyors apadását is neki tulajdonították. Kortársai megdöbbenten emlékeznek a magát — sündisznó bőréből font korbáccsal — ostorozó leányra. Révületei, világmegvetése e vallomások nyomán a vallásos-mániákus jellegzetes arcélét rajzolja meg a lélektan búvára előtt. Az égi tisztaságot áhítja Margit, és ennek érdekében a földi szennyet keresi. Önként vállalja a kolostor legmocskosabb munkáit, ő, a királykisaszszony! Tartózkodik a testi tisztaságtól; az elemi tisztálkodástól is elzárkózik. Az ég s a föld viszonylatában e „siralomvölgyi" életnek minden jelenségét fordítva látja. A földi koplalás — égi lakoma. A földi szenvedés — égi boldogság. A földi aszkézis — túlvilági nász, Jézussal! A tanúvallomások egyik-másikából néhány reális történelmi mozzanat is kiderül; így kiviláglik, hogy Margit hercegnőt, aki az édesapja — IV. Béla — és bátyja — István — közötti viszályban, majd háborúban váltig Istvánnak pártját fogta, a margitszigeti zárda apáca-fejedelemasszonya s számos, főúri rangú apáca rendkívül durva és megalázó bánásmódban részesítette. És erre — sajnálatosképpen — maga Béla király, az atya, bátorította őket! Az orvos és a csoda A szentté avatási vizsgálat val-. lomásai sorából kiemelkedik egy, a természettudományokban jártasnak tűnő férfiúnak, Gellért mesternek — IV. Béla, V. István, majd a kis Kun László háziorvosának — tanúvallomása. Művelt ember, tán a bolognai orvosegyetem neveltje. A gyermek Kun Lászlónak — 1273-ban lezajlott—betegségéről esik szó. A királyi gyermek Buda várában betegeskedett, Walter ispánnak, Buda rektorának (várkapitányának, egyben a budai pénzverő kamara ispánjának) házában. A kis királyt magas láz gyötörte. Mire Gellért mester a gyermekkirály betegágyához ért, már négy orvostársát találta ott. A gyermekkirály dajkája elmondja az érkező Gellért mesternek: a válságos állapotban levő gyermeket megérintették nagynénjének, a szent hírében meghalt Margit apácának vélomával, vagyis fátylával. Gellért mester azonban nem éri be ezzel, hanem egy vizeletvizsgáló üvegben megtekinti a beteg gyermek vizeletét. Ennek láttán Gellért mester így szól: — Ha a vizeletből a való igazat lehet kiolvasni, a király úr állapota válságos! De verejtékezni fog és megkönnyebbül! így is lett. László király hamarosan rendbe jött. Pár hónappal később már a zólyomi erdőrengetegben hajszolta a medvét, a vadkant s a szarvast. És Zó-Napkeleti király. Kályhacsempe, XV. század